Tévésorozat

Egy amerikai Nizzában

Örökre eltűnt

Kritika

Harlan Coben amerikai krimiírót eddig is a tenyerükön hordozták az égiek. Nagyjából 70 millió példányt adtak el könnyen és gyorsan fogyasztható regényeiből, több mint 40 nyelvre lefordítva.

Fordulatos, magukat olvastató szövegei szinte kívánkoznak a vászonra/képernyőre, az épp most tetőző minisorozatláz pedig szinte törvényszerűen talált rá, hiszen ami az irodalomban az egyszer olvasható, könnyed ponyvának felel meg, az a streamingszolgáltóknak is kapóra jön. Az író 2018-ban öt évre szóló szerződést kötött a Netflixszel, ennek keretében 14 művét adaptálják nemzetközi alkotógárdával, Coben pedig közelről felügyelheti a munkát. Az idegent a britek, Az ártatlant a spanyolok, Az erdőt pedig a lengyelek ültették képernyőre. A leg­újabb francia darab pedig a szerző Örökre eltűnt című regényét dolgozza fel.

A harmincas Guillaume-mal (Finnegan Oldfield) nem túl kedves az élet: tíz éve a barátnőjét és az imádott bátyját (Nicolas Duvauchelle) is megölték ugyanazon a végzetes éjszakán. A trauma nyomot hagy a férfin, de már épp rendeződnének a dolgai: szociális munkásként küldetésében örömöt lel, és jelenlegi barátnőjével, Judithtal (Nailia Harzoune) is harmonikus a viszonya. Ám mintha megismétlődne korábbi pokoljárása, amikor anyja temetése után a nő hirtelen eltűnik. Guillaume volt barátnője húgával (a Nyersből ismert Garance Marillier kettős szerepben) és főnökével, Dacóval (Guillaume Gouix) ered Judith nyomába, de nyomozása során egyre sötétebb titkok bukkannak a felszínre.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk