Egy koponya utazásai

Ereklye, Haydnkopf

A kiállítás fő témája egy híres bűntény, amelynek megtörténtében aktív (vagy néha passzív) szerepet játszottak: egy sírásó, egy bécsi börtönőr, egy a frenológia iránt élénken érdeklődő hercegi titkár, egy menstruációs problémákkal küszködő hölgy, valamint egy ismeretlen személy holtteste (vagyis a koponyája), több háború, egy sokáig üres mauzóleum, továbbá a hosszan tartó pereskedések. A kiváltó ok pedig Joseph Haydn koponyája volt, amely majd 150 éven keresztül várta, hogy elhelyezzék végső, kismartoni nyughelyére.

Haydnt 1761-ben alkalmazták az Esterházy-birtokon: először másod-, majd első karnagyként, később az operatársulat vezetőjeként és a hercegi kamarazenék karmestereként. 1809-ben épp akkor halt meg, amikor Napóleon bevette Bécs városát, ezért a 77 évesen elhunyt művész temetését gyorsan és hevenyészetten szervezték meg. Amikor pedig 1820-ban méltó körülmények között kívánták eltemetni, kiderült, hogy eltűnt a feje. A nyomozás során feltárták, hogy a tettesek között volt a Franz Joseph Gall tanaiban hívő titkár is. Gall elmélete szerint ugyanis a koponya formája, különféle kitüremkedései választ adhatnak az egyén tehetségére is. A titkár tettestársának a bécsi börtönök főintendánsa szegődött, hátha rávilágíthatnak nevezett bűnözői hajlamai­ra is. A visszaszolgáltatott és újra eltemetett koponyáról pedig nemsokára az derült ki, hogy az nem Haydné, hanem egy jóval fiatalabb emberé volt. A valódit a titkár felesége rejtegette a matraca alatt, aki saját elmondása szerint épp vérzett, azaz tisztátalan volt.