Lemez

Egy walesi bárd

Gruff Rhys: Sadness Sets Me Free

  • - minek -
  • 2024. február 14.

Kritika

Az utóbbi évtizedek angolszász indie pop/rock zenéjének egyik legsokoldalúbb, legkreatívabb és legszórakoztatóbb figurája Gruffudd Maredudd Bowen Rhys, azaz Gruff Rhys.

Már a nyolcvanas évek végén fontos szereplője volt a nem csak helyi jelentőségű, ízekben gazdag walesi színtérnek, a Ffa Coffi Pawb zenekar énekes-gitárosaként. Társaival csilingelő gitárpopot játszottak, dalaikat Rhys ékes walesi (szakszerű „keltasággal” fogalmazva: cymraeg) nyelven adta elő. A kilencvenes évek második felétől szűkebb hazáján kívül is megismerték a nevét, hála a Super Furry Animalsnek, amelynek énekes-gitáros-mindenes dalszerzőjeként szolgált. Zenekarával remekül ötvözték a folkalapú pszichedéliát, az angolszász gitárzenei tradíciót és helyenként a krautból átvett motorikus lüktetést. De itt kezdett el kísérletezni az elektronikával is, habár a nagyobb távolságról akár digitális tánczenének is besorolható kísérleteit jórészt a side project Neon Neon duó tagjaként gyakorolta, Boom Bippel közösen.

Miközben az SFA sorra készítette jelentős, de mindenekelőtt élvezetes és zeneileg is igen változatos albumait (az utolsót 2009-ben), a zenekarvezető szólókarrierje is beindult. Első albuma, a 2005-ös Yr Atal Genhedlaeth ismét csak Wales őslakóinak nyelvén szólalt meg, s bővelkedett az emelt szintű, a bennszülött kelták számára sem feltétlenül érthető szójátékokban. Az utóbbi 19 évben nyolc, műfajában is igen változatos szólólemezt adott ki, de a minőségből soha nem engedett: a 2011-es Hotel Shampoo, a 2018-as nagyzenekarra hangszerelt Babelsberg, az egy évvel későbbi Pang! vagy a 2021-es Seeking New Gods egyaránt nagyszerű albumok.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk