Könyv

Kvantor vagy impresszionista

Jennifer Egan: A mézeskalács ház

Kritika

A regény alapvetése, hogy az elme filmszerűen dokumentálja, amit megélünk, és bárhogyan idézzük fel élőszóban később, ami rögzült, az nem változik.

A manipulálhatatlan adatállomány egy újítás révén másolható, felhőben tárolható, és aki csatlakozik, elérheti mások emlékeit is. A család monitor előtt ülve végignézi, ahogy apa egy bizonyos éjszakán kikászálódott anya mellől az ágyból, felöltözött, nekivágott a városnak. Mintha csajozni akart volna, de látnivaló, hogy nem csajozni ment. Tisztázni lehet így régi félreértéseket, bűncselekményeket is akár, megkeresni embereket, utánanézni, mi történt velük. Az eredmény nyilván függ attól is, hogy az illető maga rászánt-e már néhány órányi ágynyugalmat arra, hogy érzékelőkkel a fején beadja emlékeit a közösbe, vagy csak mások emlékeiben bukkan fel.

Sok haszna van tehát a találmánynak azon túl, hogy – mint a közösségi oldalak – elhiteti, hogy az egyes ember fontos mások számára. Akad, aki természetes módon használja e szerkezetet, más függetlenítené tőle magát. Van, akinek a szemével látott, a fülével hallott a hatóság, és kikészíti a tudat, hogy ez még mindig így van, hiába vették ki belőle a készülékeket. A mézeskalács ház az internetes újításokkal tuningolt világ allegóriája: vannak, akik sejtik, milyen ára van az ingyenes letöltésnek, másokat ez nem érdekli. A közös emléktárhely mindenképpen átformálja az életet, mert új viselkedésformákat alakít ki. Például a kvantorok mindent, ami az életben szembejön velük, megmérnek, dokumentálnak, és ezt a készségüket a vállalatok ki is használják. A többiek, akik nem számolnak, impresszionisták.

„Lizzie és barátnői 1992-ben nemigen tudták, mi az internet, Bix azonban érezte egy láthatatlan kapcsolatháló rezgéseit, amely úgy fut szét az ismerős világban, mint a szélvédő repedései. Az általuk ismert élet hamarosan szilánkokra törik és tovasodródik, az emberek pedig mind egy új metafizikai szférába emelkednek.” Jó, ez tényleg megtörtént, csak azt nehéz elhinni, hogy mindenkinek a feje káptalan, mindent megőriz, és pillanatnyi hangulat, benyomás sem hat rögzítés közben a látvány és a hang befogadására.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk