Budapesten több díjat is elnyert (a kiállításon megcsodálhatjuk azt a cirádás oklevelet, amelyet 1922-ben kapott az Országos Művészi Fényképkiállításon), de készített műtermi portrét Thomas Mannról és kettőt is Moholy-Nagy Lászlóról. Moholy-Naggyal szoros barátság kötötte össze, s nemcsak leveleztek, hanem segítették is egymás karrierjét; Landau hírnevét az is megalapozta, hogy Moholy-Nagy szerepeltette az általa szervezett, nagy sikerű Film und Foto című vándorkiállításon.
Landau – az egyre erősödő zsidóellenesség miatt – 1923-ban menekült Párizsba, ahol a következő évben már meg is nyitotta műtermét (ekkor vette fel az Ergy keresztnevet is). A kiállítás főleg az ekkortól készített képekre fókuszál, bár ez sem teljes, hiszen a hagyaték egy része egy elcserélt bőrönd miatt menthetetlenül elveszett. Abból az anyagból kapunk válogatást, amelyet Landau végül a Rapho fotóügynökség igazgatójára bízott; a kurátor pedig a volt igazgató lánya, Kathleen Grosset.
Nem egy szokványos fotókiállítás ez. Az első teremben például azt is megtudhatjuk a művésznőről készült fotókból, hogy milyen csinos és jól öltözött nő volt, és a teljes anyag számos – néhol értelmezhetetlen – dokumentumot is felvonultat; korabeli újságokat, az általa illusztrált könyvet (Le petit Chat, 1957). A legtöbb adaléknak van létjogosultsága, de a két, francia nyelvű, le nem fordított, felnagyított fakszimile szerepeltetésének oka számomra rejtély.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
