Koncert

Záróra után

Pet Shop Boys

Kritika

Egy-egy zenekar vagy énekes megítélésébe könnyen belejátszhatnak a gyerekkori élmények, akár pozitív, akár negatív irányban. Nekem a Pet Shop Boyshoz fűződik életem első lemeze (Actually, 1987) és koncertje (Budapest Sportcsarnok, 1991), így még olyankor is megengedőbb voltam velük, amikor a józan ész nem ezt diktálta volna (például a Go West című Village People-feldolgozás vagy a latinos Bilingual album megítélésénél).

Tulajdonképpen már a legelején, vagyis a West End Girls című debütsláger megjelenésekor felfigyeltem Neil Tennant és Chris Lowe duójára, és a ’91-es BS-koncert után is szinte mindig megnéztem őket élőben, amikor csak lehetett, bár a második magyarországi bulijukról lemaradtam 2000 nyarán, mert pont ugyanabban az időpontban zajlott a foci-Eb döntője.

2004-ben egy zenekaros programmal érkezett a PSB a Szigetre és adott emlékezetes koncertet, a két évvel későbbi VOLT-os fellépés viszont csalódást keltő táncos musical volt. 2010-ben a Balaton Sound headlineri pozícióját is kipipálhatták egy korrekt műsorral, 2014-ben pedig végre ismét saját jogon léptek fel, ezúttal a Budapest Parkban – sokkal izgalmasabb produkciót kapott tőlük a közönség, mint az egy nappal korábban a VOLT-on haknizó Arctic Monkeystól. Tennant és Lowe 2018-ban még a szegedi SZIN-t is kipipálhatta a magyarországi fesztiválok közül, és mivel nekem az a koncert kimaradt, különösen kíváncsi voltam, hogy az ezúttal greatest hits szettel turnézó Pet Shop Boys mit gurít ismét a Budapest Parkban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk