Szinte mindenki átesik rajta: katonának lenni Izraelben

„18 évesen elviszik meghalni”

szerző
Marczisovszky Anna
publikálva
2017/13. (03. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Riport az izraeli hadsereg múltjáról, jelenéről és megítéléséről.

Mint a Jenga-torony építőelemei, úgy fekszenek egymáson a gépfegyverek a földön. A szépen felépített fegyvertornyot gyerekképű fiú őrzi a falnak dőlve, közben nem túl lelkesen szendvicsét fogyasztja. Az ebédet két kipás katonatársa osztja ki, a kartondobozokban cipelt adagokat egyesével hajigálják a többieknek. Mindennapos látvány ez a jeruzsálemi holokauszt-emlékközpont, a Jad Vasem udvarán: a katonák esznek, isznak, kedélyesen beszélgetnek, és ha arra kérik őket, szelfiznek a turistákkal. Csak az arcok cserélődnek, az egyenruha ugyanaz. A múzeumi látogatás és a pedagógiai foglalkozások a katonai szolgálat szerves része, egyes kritikák szerint a Jad Vasem sokat vitatott állandó kiállítása épp nekik, nekik is szól. Mi történhet egy néppel ország nélkül? Mintha ezt az üzenetet kellene a katonáknak magukévá tenniük.

Az izraeli hadseregben most az számít újdonságnak, hogy történetében először – számos leszerelt, magas rangú tiszt és több vallási csoport hangos tiltakozása közepette – tizenöt női katona kezdheti meg a kiképzését a páncéloshadosztályban. Eddig úgy vélték, a nők nem bírnák a páncélosegységgel járó fizikai megpróbáltatásokat. Ez változott most meg. Ami viszont változatlan: a 18 éves kortól kötelező katonaság. 2015 júniusa óta a fiúknak 32 hónapot kell szolgálniuk (ez korábban 36 hónap volt), a lányoknak 24 hónap a szolgálati idő. Ezt követően a sorkatonák 40, a tisztek 45 éves korukig tartalékosok maradnak.

 

Már nem olvaszt

Már Izrael első miniszterelnöke, David Ben Gurion, az IDF (Israel Defense Forces – Izraeli Védelmi Erők) életre hívója is olvasztótégelynek nevezte a hadsereget. A közös cél, az ország védelme kellő érintkezési pontot teremtett Izrael legkülönbözőbb fiataljai között, legyenek bevándorlók vagy Izraelben születettek, szekulárisak vagy vallásosak, város- vagy kibuclakók. Ez a kép az évtizedek során sokat változott, s bár az olvasztótégely megnevezés rendre visszatér a közbeszédben, a Ben Gurion-i megközelítést és vele együtt a homogén izraeli társadalom ideáját ma már nem igazán tartják követendőnek. A 90-es években például a parancsnokok még nem hagyták, hogy az új bevándorló katonák oroszul beszéljenek egymás között.

Három hónapos jeruzsálemi tartózkodásom során a helyiekkel folytatott beszélgetésekben a katonaság egyszerűen megkerülhetetlen téma. Fontos hangsúlyozni, hogy beszélgetőpartnereim leginkább a társadalom baloldali, világi részét képviselik, az ő nézeteik nagyrészt ellentétesek a többség, főleg a vallásos vagy az úgynevezett „hagyományőrző” fiatalság katonasággal kapcsolatos hozzáállásával. Lehet-e valaki megszállásellenes, egyszersmind hadseregpárti? Miért gyötri lelkiismeret-furdalás azt, aki megtagadja a katonai szolgálatot? Ezek a kérdések ismerőseim körében ismerős, visszatérő élethelyzetek. Az izraeli hadsereg intézménye – feltehetően szándékai ellenére – leképezi a traumákkal és ellentétekkel átitatott társadalom számos feszültségét.

Networképítés közben

Networképítés közben

Fotó: Europress/AFP

A Pew Research Center 2014–2015-ös tanulmánya szerint Izrael vallásilag nagyjából 19–81 százalékban oszlik nem zsidókra (14 százalék muszlim, 2 drúz, 2 keresztény, 1 egyéb) és zsidókra (8 százalék ultraortodox, 10 vallásos, 23 „hagyományőrző”, 40 szekuláris). A felsorolt csoportok gyakorlatilag nem érintkeznek egymással. Sergio DellaPergola, Izrael egyik legfontosabb demográfusa szerint az ultraortodoxok a 2050–2060-as évekre a lakosság harmadát fogják kitenni. Azok az ultraortodoxok, akik nemcsak jelentős állami támogatásban részesülnek, de a jesivák tanulóiként felmentést kapnak a katonai szolgálat alól. A megszállt területen letelepedő zsidó telepesek között sok ultraortodox van, a telepek biztonságát többek között a hadsereg is garantálja, miként Ciszjordánia is mindennapos katonai kontroll alatt áll. Az író-újságíró Yossi Klein Halevi szerint ma már nem a vallási és világi életforma szerint oszlik meg az izraeli társadalom, hanem vannak az ultraortodoxok és velük szemben mindenki más. Ezzel persze sokan vitatkoznának – de még mindig a hadsereg teremt érintkezési pontokat a legkülönfélébb társadalmi csoportok között, olyan pontokat, melyek más formában nem léteznének. (Az arab izraeli lakosságra – kivéve például a drúzokat – a hadkötelezettség természetesen nem vonatkozik.) És mert a szomszédos országok felőli külső fenyegetettséget a zsidók nagy része valódi veszélyként éli meg, a hadsereg szerepe széles körben elfogadott.

A békeaktivista Sahar Vardi YouTube-on elérhető előadásában (Militarism in Israeli Society – Militarizmus az izraeli társadalomban) sorra veszi, milyen mélyen hatja át az oktatási rendszert a militarizmus eszméje. Amikor a legkisebbek számolni tanulnak, a békegalamb, a knesszet és az országzászló mellett tankok, repülők és az IDF jelképei szolgálnak illusztrációként. Az iskola is arra készíti fel a fiatalokat, hogy – a törvény előírásának megfelelően – 18 évesen megkezdjék katonai szolgálatukat a család és a haza védelmében. Nem csak a bevándorlók érzik úgy, hogy csakis akkor lehetnek az izraeli társadalom teljes értékű tagjai, ha letöltik a 2–3 éves szolgálatukat: az Izraelben született fiatalok nagy többsége számára a sorkatonaság a közösséghez tartozás megkérdőjelezhetetlen terepe, olyasvalami, amin minden barát, testvér, szülő és rokon átesik. A katonák számára ingyenes a tömegközlekedés, társadalmi megbecsültségük vitathatatlan, még a lone soldierek (azok a külföldről érkező katonák, akiknek a közvetlen családja nem Izraelben él) is sok állami és civil támogatást kapnak. „A hadsereg mi vagyunk, a hadsereg a mi gyerekeink” – mondja Klein Halevi, és a helyiekkel folytatott beszélgetésekből is egyértelműen ez érződik. Ez a beavatási rítus a felnőtt­ életbe, a társadalmi elfogadottság és elismertség kapuja. A gimnáziumból kikerülő, 18–21 éves fiatal felnőttek azok, akik háború esetén (és abból sajnos nincs hiány) harcba indulnak, akik megvédik a hazájukat, és akik egyúttal a katonai megszállás rendszerének – olykor akaratlan – fenntartói. A fegyveres katonák látványa a mindennapok része, egy idő után már fel sem tűnik, ha valaki civilben géppisztollyal sétál az utcán. A kívülálló számára felfoghatatlannak tűnhet ez a kollektív bizalom, annak biztos tudata, hogy a fegyverekkel nem történik visszaélés. Ilyenről, például szerelemféltésből elkövetett gyilkosságról, csak elvétve hallani. A jogi retorzió pedig – éppen a bizalom fenntartása miatt – rendkívül kemény.

Az egyetemisták egy része tanulmányait a hadsereg kötelékében és finanszírozásával is végezheti, természetesen olyan szakokon, amelyek katonai pályafutásukat segítik elő. De ettől függetlenül is a szolgálat 2-3 éve alatt olyan networköt alakíthatnak ki a fiatalok, amely egész életükre hasznos lehet. A hadseregben betöltött pozíció a későbbi munkavállalás szempontjából is meghatározó, ha valaki például a hírszerzésnél szolgált egy elit alakulatnál, más eséllyel indul a munkaerőpiacon, mint az a kortársa, aki a checkpointoknál igazoltatta az áthaladókat. Az elit alakulatok hírszerzői gyakran a high-tech iparban kötnek ki.

„Ahhoz nem lehet hozzászokni, hogy felneveled a gyerekedet, és 18 évesen elviszik meghalni” – mondja Efrat, 60 körüli, jeruzsálemi nő, akinek fiai egyszerre töltötték katonai szolgálatukat. Egyikük a 2006-os libanoni háborúban szolgált, a másik Gázában. Hogyan töltik a szülők az éveken, több gyerek esetén akár 6, 9, 12 éven át tartó várakozást, amikor bármikor megszólalhat a telefon a tragikus hírrel? Éppen erről szól David Grossman hatszáz oldalas nagyregénye, A világ végére, amelynek főhősnője gyalog indul neki a galileai hegyeknek, míg lejár fia katonai szolgálata, csak hogy ne otthon kelljen várnia a telefon csörrenését, mert abba belebolondulna. A sors tragédiája, hogy mi­re Grossman befejezte regényét, legkisebb gyereke, Uri meghalt a 2006-os libanoni háborúban. Ugyanannál a páncélosegységnél szolgált, mint Yaalon, Efrat egyik fia. „Van egy hadsereg előtt, és van egy hadsereg után” – mondja Efrat, amikor arról beszél, hogy a hadsereg után két teljesen más fiú jött haza. Gimnáziumi igazgatóként generációkon keresztül nézte végig ugyanezt a változást tanítványain, és a mai napig eljár az el­esett diákjai számára tartott megemlékezésekre. A leszerelő katonák gyakran egy év szünetet tartanak: beutazzák a világot, kieresztik a gőzt, és örülnek az életnek, az életben maradásnak. És hogy kibeszélhetők-e a háború(ka)t megjárt fiatalok traumái? A kérdésemre
leginkább a naiv kívülállónak járó mosoly a válasz.

 

Lelkiismereti okok

Világi körben egyre inkább előfordul, hogy a fiatal felnőttek szembeszállnak környezetükkel, a többségi társadalom által elfogadott normákkal. Efrat bátyja negyven évvel ezelőtt még börtönbüntetéssel fizetett azért, mert lelkiismereti okokra hivatkozva akarta megtagadni a katonai szolgálatot, és végül mégis kénytelen volt bevonulni. A néhány hónapos börtön ma sem ritka, utána azonban lehetséges felmentést kapni. Yaalon tartalékosként nem akart a megszállt területeken szolgálni, őt „csupán” elengedték a katonaságtól. „Ez azt jelenti, hogy ha háború van, nem szolgálhatok a seregben, nem védhetem meg a családomat és a hazámat. Pedig nem ezzel van a bajom, én a megszállással nem értek egyet” – magyarázza. Az ideológiai alapú elutasítás még mindig ritka: Yaalonnak a katonai bíró előtt kellett elő­vezetnie ügyét, s bár a bíró érezhetően vele értett egyet, ennek semmilyen formában nem adhatott hangot. Baráti köréből, mely szinte teljesen baloldali elkötelezettségűekből áll, senki sem mondott nemet. Kivéve Yaelt, az ő esete azonban más természetű. A harmincas évei elején járó, törékeny színész-rendezőnő már akkor tudta, hogy a katonaság egyszerűen nem neki való, amikor egyik, katonaként szolgáló nővérét látogatták meg a családdal. „Nem látod magad katonaként, ugye?” – kérdezte Yaelt a kocsiban hazafelé az apja, és ahogy a fiatal nő mesélni kezdi a lassan tizenöt évvel ezelőtti történetet, vonásai megfeszülnek. Apja szavai megkönnyebbülést hoztak, de a rendszerrel való küzdelem csak ezután következett. A hivatalos felmentéskéréshez két tanú kell, Yael apja volt az egyik, gimnáziumi irodalomtanára a másik. A procedúra személyes meghallgatással folytatódott: „Az előttem berendelt lány sírva jött ki a teremből, őt nem mentették fel – meséli remegő hangon. – Én tényleg képtelen lettem volna a katonai szolgálatra. A mai napig nem tudom persze, hogy nem hoztam-e rossz döntést, hiszen kimaradtam valamiből, amin a környezetemben szinte mindenki átesett. De a lányokat még mindig könnyebben elengedik.” Yaelt láthatóan a mai napig megviselik a történtek. Felmentésének történetéről Efrat lakonikusan csak annyit jegyez meg: „Hát persze, túlságosan félnek az öngyilkosságtól.”

Abban minden tanulmány megegyezik, hogy a hivatásos hadsereg sokkal hatékonyabb haderőt jelent, mint a sorozásos. – De akkor miért a ragaszkodás ez utóbbihoz? A békeaktivista Vardi szerint így kívánják a gazdasági és politikai érdekek. „Jól működő pszichológiai mechanizmusra épül az egész: amíg a társadalom minden tagja kötelezően részese a rendszernek, kritikát megfogalmazni is nehezebb. Ha kritizálod a hadsereget, a megszállást – a barátaidat, a testvéreidet, önmagad kritizálod.”

(A cikk megírásához nyújtott segítségéért köszönet Frojimovics Kingának.)

szerző
Marczisovszky Anna
publikálva
2017/13. (03. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
katonaság
Izrael

Kommentek

Rendezés:
  1. 22 rworse
    rworse
    2017. május 09., kedd 21:45
    Valakicske, 20

    De, előrelépés, vagy legalábbis annak a reménye. Igazán akkor lesz majd reménykeltő, ha nem csak a HAMASZ-elnök, hanem a HAMASZ és egyéb szervezetek, és a palesztin nép is ilyen álláspontra helyezkedik. Akkor megint az izraeli térfélen pattog majd a labda, most egyelőre mindkét térfélen.
  2. 21 Valakicske
    Valakicske
    2017. május 09., kedd 11:50

    tiszapolgári (17)
    "Ez Izraelben bármikor, bárhol megtörténhet, a piacon, a buszon, buszmegállóban, játszótéren, bárhol, a kisgyerekekkel ugyanúgy, mint az öregekkel vagy a katonalányokkal."

    Katonákkal azért gyakrabban és előreláthatóan.
    Alapjaiban inkább pacifista volnék és a hadseregeket (2017-ben) unatkozó (mű)macsók hülye játékszerének, gyerekkorból valamiért ki nem nőtt hülyegyerekek időtöltésének és leginkább sok pénzt kereső lelketlen barmok üzletének gondolom. Ettől még azért értem, hogy van az az ország és van az a helyzet.
    De elismerően írni arról, hogy milyen faszagyerekszülők voltak, mert nem tettek semmit a lányukért, az nálam ... hát leírtam, mely kategória.
    Nem vagyok naiv, de hányok a harcoskodni vágyóktól en bloc.
  3. 20 Valakicske
    Valakicske
    2017. május 09., kedd 11:40
    rworse (16)
    Az új HAMASZ elnök éppen azon van, hogy a mozgalom kikerüljön az eddig skatulyából - pl. az Izrael megsemmisítését célzó megfogalmazások kikerültek az alapító okiratából -és a '67-es határokkal egy független Palesztina számukra elfogadható lenne.
    Ez nem előrelépés?
  4. 19 rworse
    rworse
    2017. május 08., hétfő 11:53
    18

    Néhány Rabinra nagy szükség lenne manapság mindkét oldalon.
  5. 18 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. május 07., 22:13
    rworse: reménytelennek látom a helyzetet, hogy a közeljövőben Izrael és Palesztina békét köthetne, pedig erre nagyon nagy szükség lenne

    Lenne, de én is reménytelennek látom. Volt már néhány izraeli–arab békekötés, volt izraeli–palesztin is (Camp David), és a meggyilkolt Jichak Rabin is a megbékélésre tette fel az életét (pedig korábban katonatisztként futott be karriert, sőt a hadsereg vezérkari főnöke is volt).
  6. 17 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. május 07., 22:00
    8 Valakicske: Érdekelne a "kedves szülők" véleménye arról az esetről, ha a leányuk(!!!!!!!) ottmarad valahol és még eltemetni sem lehet, mert apró darabokra tépi egy öngyilkos merénylő

    Ez Izraelben bármikor, bárhol megtörténhet, a piacon, a buszon, buszmegállóban, játszótéren, bárhol, a kisgyerekekkel ugyanúgy, mint az öregekkel vagy a katonalányokkal. Ahhoz, hogy minél ritkábban fordulhasson elő, a hadseregnek erősnek kell lennie, még akkor is, ha a külvilág eltartott kisujjal fintorog. Sajnos ott nem úgy van, mint errefelé, hogy Szlovákiának is van öt tankja, meg nekünk is, ezért békén hagyjuk egymást. Izraelnek (mellesleg a térség egyetlen demokratikus országának), hacsak nem akar belefulladni a Földközi-tengerbe, meg kell védenie magát.
  7. 16 rworse
    rworse
    2017. május 07., 21:48
    tiszapolgári

    Komolyra fordítva, elég reménytelennek látom a helyzetet, hogy a közeljövőben Izrael és Palesztina békét köthetne, pedig erre nagyon nagy szükség lenne, mert jelentős kihatással bírna a környező arab államok működésmódjára. Egyelőre mindkét területen a radikalizálódás folyamatai mutatkoznak. De valamiféle tabula rasa felé való próbálkozáshoz, hogy ne mindenki azzal törődne, hogy a másik mikor és hogyan ütött először/vissza, bizonyosan szükség lenne arra a gesztusra, hogy Izrael kiürítse a megszálló telepeit és visszaadja a megszállt területeket, azokat is, amelyek biztonságilag fontosak lennének a háborús helyzetben. Hátha ez a túloldalban elkezdene bizalmat ébreszteni, és ott is a demokratizálódás felé hatni, a békehelyzet felé lökni a feleket.
    Van ugyanis most már erős arab törekvés arra, hogy végre elismerjék Izraelt a nemzetközi egyezmények határai között, de ez addig nyilván nem valósulhat meg, amíg Izrael ezen kívüli területeket tart megszállva, ilyen-olyan ürügyekkel, egyre inkább már csak a jogtalan telepesek érdekeit (és ezáltal választási szavazatokat) védve, illetve területszerző törekvéseket (meg az ország diktatorizálását) erősítve. A cikk is, mármint a benne megszólalók is részben erre reflektálnak, azazhogy a katonaság már nem csak honvédelem, hanem jogtalanul, önkényesen megszállt területek elvtelen védelme is. Jogtalan és elvtelen akkor is, ha alkalmasint, bizonyos háborúk kapcsán hadászati értéke volt-van bizonyos területeknek. A fiataloknak és szüleiknek se feltétlen tetszik, hogy a megszálló telepesek védelmében kelljen meghalniuk, mert az nem igazán honvédelem. Alapvető probléma ez, részben erről szól ugyebár a cikk. És nagy szükség lenne a zsidó-arab kiegyezésre amiatt is, hogy az iráni ajatollahok alól ki lehessen húzni a szőnyeget, meg a Közel-Keletet pacifikálni.
  8. 15 rworse
    rworse
    2017. május 07., 21:16
    Thor, 14

    Én bizonyosan nem vesztettem el az önuralmamat. El nem tudod képzelni, hogy milyen higgadt vagyok minden életpillanatomban, ma is egész nap. Te pedig letagadod, hogy mi van a cikkben, másrészt egyoldalúsággal vádolod, miközben a szerző nem a saját véleményét írja le, hanem összegyűjtve azokét, akikkel beszélgetett, akiket látott, akikről és akiktől olvasott..., ami elég átfogóan fedi le az izraeli társadalom rétegeit, külön jelzi a szerző, hogy a cikkben megszólalók többsége inkább a baloldaliasabb világnézetűek közül került ki, igyekszik árnyaltan megjeleníteni a megszólalók látásmódját és árnyaltan jelezni azt is, hogy a nem megszólalók hogyan gondolják. Ez korrekt. Ellenben te a saját véleményedet adod elő szentenciaként, megjegyzem, elég voluntarista, szélsőjobbos karakterű véleményedet, szentenciaként - ez nem lenne nagy baj, ha közben a cikkről nem állítanál valótlanságokat. De láthatólag hiába írom neked, úgyhogy csak azért írom, hogy esetleges más olvasók megítéljék, ha akarják.

  9. 14 Thor
    Thor
    2017. május 07., 20:56
    1. "A cím pontos."
    A cím hamis
    2. 3. "Te ne csinálj programot a szerzőnek."
    Akkor közölje saját véleményként és ne tegyen úgy mintha az izraeli társadalom is így gondolná. Közel sem így gondolja.
    4. "Senki sem mondta, de nem is gondolta a cikkben, hogy az izraeli baloldaliak között ne lennének számosan vallásosak."
    Nyomát sem láttam
    5. "Spanyolviasz. Mindenki tudja."
    Erre ne tegyél esküt.
    6. "Ezt felfogta a cikkíró is, de semmilyen utalás nincs is arra, hogy ne fogta volna fel,"
    Akkor nem ismered a Haaretz narratíváit.
    7. "A szerző rengeteg utalást tesz az általad hiánypótlóként előadott példákra, megint felfedezted a spanyolviaszt, ami kisebbik baj, a nagyobb, hogy sokadszor kérsz számon olyat a cikken hiányosságként, ami benne van a cikkben."
    Jól van titkolva.

    8. "Hazugság, ugyanis természetszerűleg a cikkíró (is) tisztában van vele, hiszen ez is spanyolviasz, egyúttal a megszállás elsősorban mégiscsak megszállás, számos okot ad lelkiismeret furdalásra, hiába akarod mentegetni például a MEGSZÁLLÓ telepeseket."
    Nincs tisztában mert akkor a cikk hangvétele más lenne. Valószínűleg te sem tudod de a "telepek" komoly biztonsági funkcióval bírnak.
    9. "Vagy látta, vagy nem látta, de ezen nem múlik semmi, mert természetszerűleg tisztában van a helyzettel"
    Dehogynem ez komoly biztonság problémákat vet fel. Csak a vakok hiszik, hogy ha csak úgy odaadnák a területet akkor kitörne a béke. Dél Libanon és Gáza mutatja nem lehet egyoldalú lépéseket tenni.
    10. " Hát, ez manapság legfeljebb csak féligazság. Főleg a folyamatosan elboruló szellemiségű, szélsőjobbra tolódó Netanjáhú rezsim uralkodása alatt, amely rezsim és vezetője kb. olyan geopolitikát folytat, mint kicsit arrébb Putyin Orosz Birodalma. Izraelt demokratikus országból egyre inkább vérnösző diktatúrává alakítja. "
    Egy frászt. Ez a hibbant szélső balosok narratívája minden alap nélkül amit simán elhiszel.

    " már régóta nem elsősorban biztonsági kérdés, hanem a jogtalanul megszálló telepesek elvtelen védelme versus a megszállt részek visszaadása a palesztinoknak kérdés."
    Ebből egy szó sem igaz.

    "Pedig nem feltétlen így szoktál itt kommentelni, de most érintve, megszólítva érezvén magad, láthatólag elragadott a löttyös indulat, és elvesztetted az önkontrollt."
    Indulat mentes vagyok csak náladnál sokkal jobban tájékozottabb. Ezzel szemben te voltál az aki elvesztette az önuralmát mert amit írtam nem fér bele a világnézetedbe.
  10. 13 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. május 07., 18:31
    A röneszansz időkben az izraeli haditechnika még nem volt annyira fejlett, mint ma, ezért a verspróza címek hosszúságába sajnos nem tudok belekötni, pedig nagyon jó volna.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Betyárok, új nyilasok, neonácik
Pártot alapít a legszélsőjobb
Várhegyi Éva: Ekotrip
Cinkelt lakáslottó
Balaton-melléklet
Kis-Balaton, madármentés, fürdőélet
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...