„Babilon fertője [whoredom] önti el hazánkat. A tanulatlan migránsok megállíthatatlan tömegei, akik számára ismeretlenek szokásaink, intézményeink, akik képtelenek alkalmazkodni, beilleszkedni iskoláinkba, akik fogékonyak a gyűlöletkeltésre, akik sötét, titkos összeesküvések könnyen felhasználható eszközeivé válva fenyegetik országunkat. Mi jóhiszeműen kitártuk kapuinkat az áradat előtt, beengedtük, honosítottuk őket, szavazati jogot adtunk nekik, hogy azután a fejünkre nőjenek és elviselhetetlen teherként húzzanak le minket a mocsárba. Néhány rövid év alatt arányuk öt százalékról harminchét százalékra nőtt, de csak jönnek megállíthatatlanul… Ami eleinte spontán [self-moved] folyamatnak tűnhetett, arról mára kiderült, hogy valójában sötét erők szervezett összeesküvése: a reakció szent szövetsége aláássa, tönkreteszi szabad intézményeinket, hogy aztán tanúja lehessen pusztulásunknak… Hadsereget nem tudnak ránk küldeni, partjainkat nem képesek hajóhaddal elérni, de Metternich megtanulta a történelemből, hogy csellel, összeesküvéssel, ártalmatlannak tűnő migránsok tömegével könnyebb lebírni a köztársaságot, mint a fegyverek erejével. Ha nem lenne az európai potentátok sötét célja szabadságunk tönkretétele, akkor miért fizetnék a nyomorultak hosszú és veszélyes tengeri útját, miért söpörnék ki az európai dologházakat, miért küldenék ránk az európai városok utcáin tengődő szerencsétleneket, hogy itt kezelhetetlenné növeljék a zsúfoltságot, a bűnözést, megtöltsék börtöneinket, szegényházainkat, hogy elviselhetetlen adóterheket kényszerítsenek miránk? A hozzánk érkező emigránsoknak legalább háromnegyede – vallásuk és papjaik közvetítésével, mintha csak besorozott katonák lennének – az őket Európából pénzelő hatalmak szolgálatában áll… A titkos összeesküvés legfontosabb célja, hogy az újonnan jöttek szavazati jogot szerezzenek. Míg a protestáns pásztorok nem befolyásolják a hívek választási szimpátiáit, hiszen az egyik legfontosabb vívmányunk egyház és állam szétválasztása, a katolikusok számára természetes az állam és az egyház összefonódása… XVI. Gergely pápa az osztrák császár és magyar király, V. Ferdinánd bábja (akit zsinóron mozgat sötét kancellárja, Metternich). A katolikus papok a gyónás intézményét használják ki az Európából áttelepített tömegek befolyásolására, hogy azok megbízóik érdekei szerint szavazzanak.”
| ||
A hosszú idézet egy 190 oldalas, kisméretű, ám sűrű szedésű könyvből származik, mely a Fohász a Nyugatért (A Plea for the West) címet viseli. A művet 1835-ben jelentette meg dr. Lyman Beecher New Yorkban. A prédikátor igen hatásos hitszónok lehetett, hiszen például az 1834. augusztus 10-én, Bostonban tartott gyújtó hangú beszéde után – ezt egy kortárs a pokol tüzéhez tartotta hasonlatosnak –, amelyben a pápisták mesterkedését, a fél világot sötétségben és szolgaságban tartó katolikusokat ostorozta, a felheccelt tömeg felgyújtotta az Orsolya-rendi apácák kolostorát a közeli Charlestownban.
A maga korában az amerikai keleti parton jól ismert protestáns prédikátor neve bizonyára semmit sem mond a magyar olvasók többségének, szemben egyik lányáéval: Harriet Beecher Stowe a Tamás bátya kunyhója című abolicionista regény szerzője.
*
Az Egyesült Államok lakossága 1800 és 1840 között 5 millióról 17 millióra növekedett. A csökkenő születésszám mellett a növekedés szinte kizárólag a bevándorlók számlájára volt írható. Míg 1776-ban az amerikai népességnek csak egy százaléka volt katolikus, 1860-ra arányuk elérte a 37-et, és a legnagyobb vallási közösséggé vált. Ma is a katolikus a legnagyobb vallási közösség az Egyesült Államokban. Az összlakosság körében az arányuk 24 százalék, míg az amerikai kongresszus tagjainak 30,1 százaléka vallja magát katolikusnak. A dolog már 1960-ra odáig fajult, hogy – akár ha Michel Houellebecq próféciáját illusztrálná – John F. Kennedy személyében az Egyesült Államoknak katolikus elnöke lett.
Az újonnan érkező katolikusok – először németek és írek, majd olaszok, lengyelek, közép- és kelet-európaiak – az első időben többnyire főleg egymással érintkeztek, és zárt tömbben telepedtek le. Az ezekben a negyedekben épített katolikus templom fontos kulturális és szociális funkciót is ellátott a közösség számára. A munkalehetőségért versengő, nehéz sorsú protestáns munkások tömegei fogékonyak voltak azokra a magyarázatokra, amelyek pápista, osztrák, sőt osztrák–magyar összeesküvést láttak a képzett német katolikus emigránsok megjelenése mögött.
Lyman Beecher gondolataira nagy hatással voltak a tehetséges festőnek indult, Itáliát, Ausztriát és Franciaországot is bejárt Samuel Morse tanai. Morse, akit mifelénk és a világ más tájain is mint a távíró és a Morse-kód megalkotóját ismernek, az amerikai nativizmus egyik ideológiai megalapozója volt. Az elnevezés az eredeti tizenhárom amerikai kolónia fehér, protestáns lakosságára vonatkozik, akik az újonnan bevándorolt katolikusoktól igyekeztek megóvni az amerikai eszményeket és intézményeket. A nativisták titkos és nyilvános társaságokat, pártokat hoztak létre, ezek többsége később beolvadt az amerikai Republikánus Pártba.
Morse apja, Jedidiah Morse, a neves geográfus és protestáns lelkipásztor 1798-ban és 1799-ben tartott prédikációiban a francia illuminátusok és szabadkőművesek Amerika-ellenes összeesküvését leplezte le. A prédikációk John Robinsont vették védelmükbe; az edinburgh-i fizikus, matematikus, filozófus a modern összeesküvés-elméletek atyja, aki 1797-ben megjelent könyvében (Proofs of a Conspiracy against all the Religions and Governments of Europe, carried on in the secret meetings of Freemasons, Illuminati and Reading Societies) a francia forradalom radikalizmusa mögött a titkos társaságok tudatos aknamunkáját vélte felfedezni.
1835-ben Samuel Morse – Brutus álnéven – könyv alakban, „Idegen összeesküvés az Egyesült Államok szabadsága ellen” címen adta közre a New York Observerben publikált írásait (Foreign Conspiracy Against the Liberties of the United States). A könyv Morse későbbi sikertelen New York-i polgármesteri kampányának fontos része volt. „Ausztria már jelen van ebben az országban, nagyszabású, sötét céljai nyilvánvalóak – írta Morse. – Egyszerű emigránsként érkező, kitömött pénztárcájú jezsuita misszionáriusok lepik el a földet… A tömérdek pénz egy titkos társaság titkos alapjából származik; ez a Szent Leopold Társaság (helyesen: Leopoldina Alapítvány, Leopoldinen Stiftung – R. I.), amelynek fő patrónusa nem más, mint V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király. Ha ennek a titkos társaságnak valóban csak vallási célja lenne, akkor központja nem Bécsben, hanem Rómában lenne. (A Leopoldina Alapítvány 1829-ben jött létre, mintája az 1822-ben Lyonban a Hit Terjesztésére alakult francia társaság. Kezdeményezője az Amerikából Bécsbe látogató cincinnati római katolikus vikárius volt. Nevét Ausztriai Mária Leopoldina brazil császárnéról kapta. Az alapítvány XII. Leó pápa áldásával, és valóban V. Ferdinánd és a trónörökös, Habsburg-Lotharingiai Rudolf védnöksége alatt működött. Az adományokat részben a hívek kis összegű támogatásaiból, valamint osztrák és magyar főpapok, arisztokraták hozzájárulásaiból gyűjtötte. Működése alatt 1910-ig hatalmas összeggel, akkori árfolyamon 680 500 dollárral támogatta az amerikai hittérítő tevékenységet – R. I.) Az óceán ebben a pillanatban is szerencsétlen, szegény menekültekkel csordultig megrakott hajókkal van tele. Ellátásuk hatalmas terheket ró New York városára. A kikötőből azonnal az alamizsnát osztó helyekre mennek, az összes szegényház velük van tele. Azt akarjuk, hogy mi legyünk a világ emigránsainak menedékhelye? Nem folytathatjuk tovább a hamis jótékonykodást, hiszen egyetlen embert ezrek nyomorának árán mentenénk meg. Mintha pestisest fogadnánk be a családunk körébe. Egyetlen újonnan érkező sem kaphat szavazati jogot, hiszen a tudatlan katolikusok idegen uraik parancsát követik. Először beengedjük őket nehéz munkával épített kényelmes házunkba, hogy aztán ők szabják meg a törvényeket, amíg ki nem penderítenek minket az ajtón.
Ausztria a despotikus rendszerek Szent Szövetségének tagja, egyike a katolikus fejedelmek szövetségének, a szabadságot szerető európaiak leigázóinak; az osztrák birodalom osztotta fel Lengyelországot, tiporta el, lökte szolgasorba Itáliát, ellensége az állampolgári, a vallási és szólásszabadságnak… Kicsodák az osztrák birodalom alattvalói? Szolgák, rabszolgák, gúzsba kötött a testük és az agyuk, papjaik ostorozzák őket, hogy ne lehessen egyetlen saját gondolatuk sem, s az uralkodójuk az istenük. És a szolgáknak ez az állama, a babonák és a hűbérességnek e maradványa, a sötétség birodalma, ahonnan olyan nagy gonddal rekesztik ki a 19. század fényeit, hogy a szerencsétlenek saját sötétségüket hiszik a fénynek – ez a hullaszagot árasztó, babonáitól megszabadulni képtelen birodalmi rend akar bennünket, az Egyesült Államokat felvilágosítani a polgári és vallási szabadság eszméiről! Olyan eszmékről, amelyeket suttogva is csak a nyirkos börtönt kockáztatva lehet kimondani az osztrák birodalomban, ahol nincsen magánterület és szabad egyesülés, ahol a kormány mindig, mindenbe beavatkozik.”
*
1855. augusztus 24-én Abraham Lincoln levelet írt barátjának, Joshua Fry Speed springfieldi fűszeresnek. „Úgy látom, hogy degenerálódásunk igencsak felgyorsult: a mi nemzetük »a minden ember egyenlőnek teremtetett« eszméjével kezdte, de mára gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy »minden ember egyenlőnek teremtetett, kivéve a négereket«. Nemsokára majd azt tanuljuk, hogy »minden ember egyenlőnek teremtetett, kivéve a négereket, az idegeneket és a katolikusokat«. Ha idáig jutunk, akkor inkább emigrálok egy olyan országba, amely nem színleli, hogy szabadságszerető [make no pretense of loving liberty]; talán Oroszországba, ahol a despotizmus egyértelmű, nyilvánvaló és mentes minden képmutatástól.”
