Ukrajna: politikusok előzetesben - Felfüggesztett ellenzék

Külpol

Nyár óta tartó letartóztatási hullám sújtja a 2010 elejéig működő előző ukrán politikai vezetés tagjait. A célkeresztben az államelnök, Viktor Janukovics máig legerősebb politikai ellenfele, a korábbi kormányfő, a 2004-es "narancsos" fordulat egyik szimbóluma, Julia Timosenko áll. 't december 20-án érte utol a lakhelyelhagyási tilalom.
Nyár óta tartó letartóztatási hullám sújtja a 2010 elejéig működő előző ukrán politikai vezetés tagjait. A célkeresztben az államelnök, Viktor Janukovics máig legerősebb politikai ellenfele, a korábbi kormányfő, a 2004-es "narancsos" fordulat egyik szimbóluma, Julia Timosenko áll. 't december 20-án érte utol a lakhelyelhagyási tilalom.

A már miniszterelnöksége idején is populista hangon politizáló Timosenko népszerűsége ugyan erősen megkopott, mégis ő az egyetlen politikus, aki kihívást jelent a mostani hatalomnak. És mivel nem kizárt, hogy már az idén előre hozott parlamenti választásokat tartanak Ukrajnában, Viktor Janukovics környezete megpróbálja megtisztítani a küzdőteret. A Régiók Pártja ugyan kézben tartja a Radát, a kijevi törvényhozást, de nincs minősített többsége. Ehhez háromszáz mandátumra lenne szüksége - márpedig Kijevben is úgy gondolják, hogy az igazán hatékony politika csak alkotmányozni képes többséggel valósítható meg. A kétharmad Ukrajnában sem elérhetetlen, ám ehhez tovább kell gyengíteni az amúgy is gyenge parlamenti ellenzéket.

A Timosenko politikai szövetségesei elleni hajtóvadászat a nyáron kezdődött. Elsőként a védelmi minisztérium egykori helyettes vezetőjét, Valerij Ivasovot vették előzetesbe, aztán az állami tulajdonban lévő Naftogaz Ukraini második emberét, Igor Didenkót. 't a vámhivatal egykori vezetője, Anatolij Makarenko követte, majd a volt környezetvédelmi miniszter, Georgij Filipcsuk jött. Nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a Timosenko-kormány gazdasági minisztere, Bogdan Danilisin ellen, aki azóta egy prágai börtönben várja a cseh hatóságok döntését kiadatásáról. December közepén az igazságügy-miniszter egykori első helyettesét fogták le Kijevben, majd december 26-án Julia Timosenko legközelebbi politikai szövetségesét, kormányának belügyminiszterét, Jurij Lucenkót is elérte a végzet.

Ez a méreg

Eközben a vádhatóság gőzerővel gyűjtötte a Timosenko elleni vádakat is, s végül december 20-án rendelte el a volt kormányfő és első helyettesének lakhelyelhagyási tilalmát. Sajtóhírek szerint Timosenkót és Alekszandr Turcsinovot mindenekelőtt azzal vádolják, hogy hatáskörüket túllépve nem rendeltetésszerűen használták fel az ukrán szén-dioxid-kvóta egy részének eladásából származó bevételeket. Az ügyészek szerint Timosenko nem átallott ebből a pénzből nyugdíjakat fizetni, holott az összeget a büdzsé hiányának csökkentésére kellett volna fordítani. Timosenko szerint ilyen megkötés nem szerepel a költségvetési törvényben - ám az igazán furcsa mégis az, hogy 2009 végén, az elnökválasztási kampányban még egészen más vádakkal illették a miniszterelnököt. Akkor azt rótták föl neki, hogy az IMF-kölcsönök jelentős részéből saját kampányát finanszírozza. Ez most föl se merült - vélhetően azért, mert nem volt több merő handabandázásnál. A szén-dioxid-kvótával kapcsolatos vád mindenesetre azt sugallja, a 2010 elején megválasztott új elnök, Viktor Janukovics nehezen talál fogást ellenfelén. Pedig láthatóan nagyon szeretne.

A mostani ellenzékiek, egykori kormányhivatalnokok - volt miniszterek és miniszterhelyettesek - ellen a legkülönfélébb köztörvényes vádak fogalmazódnak meg. Az ukrán főügyész, Viktor Psonka december közepi nyilatkozata szerint a tucatnyi eljárás már eddig is több mint 2,5 milliárd dollár elherdálását tárta fel, és számos ügyben még folyik a nyomozás. A 2,5 milliárdba beletartozna a szén-dioxid-kvóta eladásából nyert pénz is, amely állítólag 380 millió euróra rúg - bár az továbbra sem világos, hogy kit is rövidítettek meg, ha a kormány e pénzek egy részét a nyugdíjak kifizetésére használta fel. Ezt az ellentmondást érzékelhette a főügyészség is, úgyhogy újabb vádpontok után nézett. Egyelőre ezek sem tűnnek meggyőzőbbnek. Az egyik szerint Timosenko közreműködött volna vagy ezer mentőautó gyanús beszerzésében és kampánycélokra történő használatában. Ha ez kissé komikusnak is tűnik (hogyan lehet kampánycélokra mentőautót használni?), a másik friss vádpont annál érdekesebb. Eszerint Timosenko miniszterelnökként jogellenesen bontotta föl azt a 2007-ben az ukrán állam és a Vanco Prykerchenska konzorcium közt létrejött megállapodást, amely 30 évre koncesszióba adta a Fekete-tenger egy 13 000 négyzetkilométeres területét. A tengerfenéknek ez a része a feltételezések szerint mintegy 10-11 milliárd köbméter földgázt rejt. Timosenko azonban kormányfőként úgy látta, jobb, ha a kitermelési jogok a magánkezekből visszakerülnek az ukrán államhoz. Fellépésének jogi megalapozottságát az eddigi információkból aligha lehet megítélni, de az nehezen érthető, hogy mindez milyen hátrányokkal járt az ukrán államra nézve - hacsak nem volt jogellenes a koncesszió visszavétele. Mindenesetre Janukovics elnök már a nyár derekán helyreállította az eredeti állapotot, és a konzorcium visszanyerte kitermelői jogosítványait. A vállalkozás tulajdonosai közt az amerikai Vanco Energy Company mellett ott találni Janukovics közeli szövetségesének, Ukrajna egyik leggazdagabb emberének, Rinat Ahmetovnak a cégét (Donbasszkaja toplivo-energetyicseszkaja kompanyija) éppúgy, mint egy orosz és osztrák vállalatot is. Timosenko most azt állítja, hogy e vádpont az ukrán oligarchák egy részének a bosszúja.

A volt belügyminiszter elleni vádak nem kevésbé elgondolkodtatók. Egy ideig úgy tűnt, hogy Lucenkót hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolják, miszerint a szabályokat kijátszva juttatta lakáshoz sofőrjét. A legfrissebb hírek szerint viszont Lucenko azzal követte el a visszaélést, hogy - megint csak a szabályokat kijátszva - elrendelte az akkor elnöki mandátumát töltő Viktor Juscsenko elleni mérgezéses merénylet ügyében folyó, a titkos megfigyelést is lehetővé tevő nyomozás folytatását. Eszerint Lucenko meghosszabbította annak az ukrán titkosszolgálati kötelékben dolgozó sofőrnek a megfigyelését, aki a nyomozók feltételezései szerint a mérget tartalmazó ételt vitte Juscsenkónak. Csakhogy Lucenko mindvégig szkeptikusan viszonyult azon teóriákhoz, melyek szerint Juscsenkót valóban megmérgezték - sötét politikai motivációt feltételezni a nyomozás meghosszabbítása mögött már csak ezért is abszurd.

Előélet

Aligha hihető tehát, hogy a letartóztatások és készülő bírósági eljárások, függetlenül a megalapozottságuktól, kizárólag a törvény előtti egyenlőség demonstrálását szolgálnák - amint azt Lucenko letartóztatásakor Janukovics a televízióban hangoztatta. Az elnök szerint az ellenzéki politikusok letartóztatása nem függ össze a politikával, és az eljárás mindvégig törvényes és átlátható lesz. "Azt kívánom Julia Vlagyimirovnának, hogy találjon lehetőséget önmaga megvédésére. Én ebben vagyok érdekelt" - jegyezte meg minden őszinteségét beleadva az elnök.

Mégis nehéz hinni e szavaknak. E ponton persze nehéz bármi bizonyosat állítani a megvádoltak felelősségéről; nem zárható ki az sem, hogy jó néhány esetben valóban törvényszegés történt. Ám szembeszökő, hogy Janukovics másik fontos politikai ellenfele, Viktor Juscsenko táborából egyetlen politikust sem vádoltak meg. Való igaz, a narancsos fordulatot követő alkotmánymódosítás jelentős jogköröket telepített az elnöktől a kormányfőhöz: ám nehéz elképzelni, hogy az előző elnök embereivel szemben csak azért nem indul eljárás, mert ők nem voltak tényleges döntési helyzetben, míg a kormánytagok igen. Valószínűbb, hogy mindez a pillanatnyi erőviszonyokkal függ össze. A Juscsenko vezette Mi Ukrajnánknak immár nincs politikai súlya, míg Timosenko blokkja - még ha népszerűségéből az elmúlt évben sokat veszített is - még mindig kockázat az elnöki tábor számára. Ugyanakkor Timosenko bebörtönzése több gondot okozna, mint amennyi előnnyel járna Janukovicséknak. A volt kormányfő meghurcolása csak népszerűségét növelné, és ismét összekovácsolhatná az ellenzéket. Timosenkót 2001-ben egyszer már letartóztatták, ám néhány hét után kénytelenek voltak szabadon engedni. Az akkor miniszterelnök-helyettes Timosenko politikai karrierje pedig épp ezután emelkedett igazán magasba, s vált a személye szimbólummá, valóságos ukrán Jeanne D'Arcká. Politikai ellenfelei ezt a hibát most aligha fogják megismételni. De nincs is rá szükség. Elég, ha a bíróság kimondja Timosenko bűnösségét, és csupán feltételes börtönbüntetést szab ki rá. A büntetett előélet ugyanis mind a képviselői mandátum, mind az elnökjelölti státusz elnyerését kizárja.

Kell ennél több?

Figyelmébe ajánljuk