Díjazták a Narancs szerzőjét

  • narancs.hu
  • 2017. november 22.

Kultúra

Enyedi Ildikó és Borbély Alexandra is a díjazottak között.

Oravecz Lizanka és Orosz Ildikó Lizanka (Egy autista lány története a bezártságtól a teljes élet felé) című könyvükért (HVG Kiadó, 2017) kapták meg az elismerést a közösségi pszichiátria legfontosabb hazai műhelyétől, az Ébredések Alapítványtól.

Orosz Ildikó, a Narancs külső munkatársa már második alkalommal kapja meg a díjat. 2015-ben két újságcikkét ismerte el az alapítvány Antistigma-díjjal. Pléh Csaba pszichológus, nyelvésszel készített interjút a hisztériáról Leképezi az elnyomást címmel és dr. Balázs Judit gyermek- és ifjúságpszichiáterrel a kamaszkori öngyilkosság megelőzésről Jobb egy dühös barát, mint egy halott címmel.

Az Antistigma-díjat olyan médiamunkások, alkotók, szakemberek, közéleti szereplők és érintettek nyerhetik el, akik korrekten és meggyőző erővel lépnek fel a mentális problémával küzdők kirekesztése, diszkriminációja ellen.

Az idei díjazottak továbbá: Enyedi Ildikó és Borbély Alexandra a Testről és lélekről című filmért, amelynek főhőse egy (kimondatlanul) autisztikus vonásokkal rendelkező fiatal nő; valamint Marjai Kamilla és dr. Nagy István Miklós a Drogosokat gyógyít a science fiction című cikkért (kulturpart.hu), melyben Marjai Kamilla a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályán dolgozó Nagy doktor biblioterápiás (könyvterápiás) munkáját mutatja be szerhasználók körében.

A díjat a XX. Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálihigiénés Konferencián adták át 2017. november 21-én. A díjazottak hagyományosan egy műalkotást kapnak ajándékba, ezúttal Csáki Timi autizmussal élő fiatal lány egy-egy festményét, melyeket az Ébredések Alapítvány művészetterápiás körében készített.

Az Antistigma-díjat a Magyar Antistigma Kezdeményezés szakemberekből, civil szervezetekből és magánszemélyekből álló tagjainak javaslatai alapján az Ébredések Alapítvány kuratóriuma ítéli oda, 2012 óta évente egyszer, az idei évtől – a jó gyakorlatok szélesebb elterjedése miatt – évente kétszer.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.