Így bűvölte el Fischer Iván Merkelt és Gorbacsovot

  • narancs.hu
  • 2014. november 14.

Kultúra

Most megnézheti, milyen produkcióval és mekkora sikerrel ünnepelte a berlini fal leomlását a Fischer Iván vezette alkalmi együttes, amelyben az összes berlini zenekar és kórus képviseltette magát.

Az MTI tudósítása szerint Fischer Iván „zenei flashmobjával” zárult a berlini fal leomlásának 25. évfordulója alkalmából tartott központi állami megemlékezés vasárnap este a német fővárosban. A Konzerthaus nagytermében tartott ünnepség megtervezésére és levezénylésére felkért karmester, a Konzerthaus és a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) zeneigazgatója a hivatalos beszédek elhangzása után Beethoven Fideliójának utolsó jelenetét adta elő egy alkalmi együttessel, amelyben az összes berlini zenekar és kórus képviseltette magát.

false

 

– Beethoven ebben a művében a felszabadulás és újraegyesülés ujjongó örömét írta meg, és ez a zene idézi fel leginkább a 25 évvel ezelőtti mámoros berlini éjszaka érzését – mondta az előadás előtt tartott rövid beszédében Fischer Iván.

A zeneigazgató kifejezte azt a reményét, hogy azok az emberek, akik máshol a világon még elnyomás alatt élnek, egyszer ugyanígy érezni fogják a felszabadulás gyönyörűségét.

A rövid beszéd után a terem különböző pontjaira beözönlő mintegy 250 zenész és énekes részvételével megkezdődött az előadás, amely kirobbanó sikert aratott – közölte az MTI-vel Váradi Júlia, a BFZ kommunikációs tanácsadója.

A vasárnap esti ünnepségen részt vettek a német közjogi méltóságok, a politika és a közélet szinte valamennyi vezető személyisége. Díszvendég volt Lech Walesa egykori lengyel államfő, Németh Miklós volt magyar kormányfő és Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök.

A karmesterrel a fellépés előtt készült interjúnkat itt olvashatják, a hatalmas sikert arató fellépés pedig itt látható.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.