Zene
A magyar filmkészítés történetének eddigi legjobb filmje a honfoglalásról szimpatikus, de elhibázott alkotás, közelébe sem ér saját lehetőségeinek. Pedig minden jel arra mutat, hogy nem kellett volna ennek így alakulnia. Már az előzmények is: a Valami Amerika megérdemelt sikere leginkább lendületes humorának volt köszönhető, mi tagadás, ezúttal is valami hasonlót vártunk: önfeledt kreténkedést. A Magyar vándor egy nagyszerű alapötleten nyugvó, majd' tökéletes szerkezet, mely csupán annyit igényelne, hogy rakják tele jobbnál jobb viccekkel. Nos, ami azt illeti, mindent lehet mondani rá, csak azt nem, hogy önfeledt lenne: egy lehetőségeivel túlságosan is számot vető, érzelmeit gondosan dekázgató munka. S e számvetés tévesnek tűnik, az alkotók nyugodtan lehettek volna sokkal vadabbak is. Pontosabban vér kellett volna, hogy csorogjon fogaik közül, ugyanis a honfoglalási tárgyú light paródia: fából vaskarika. Nem lehet diszkréten, zsebkendőbe röhincsélni a hét vezér viselt dolgai láttán: vagy rántottát csinálunk a Turul záptojásaiból, vagy leborulunk a nemzet őnagysága előtt. Tertium non datur!
