A 2001. szeptemberi terrortámadást követően elszaporodtak az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a térfigyelő kamerák – s amikor ezek szükségességéről vitatkoztunk, végképp elkoptattunk minden olyan hasonlatot, amely az 1984-re futott ki. Ám meglehet, már korábban, a mára jó elnökké nemesedett Clinton idején is túlhaladott volt az orwelli klasszikusra hivatkozni, amikor épp a polgári használatú titkosítás hatékonyságát akarták mindenféle hírszerző ügynökségek megnyirbálni. Mindegy, úgyis új metaforákra van szükségünk, ha Kínáról beszélünk.
Kína már rég nem a tornacipőt jelenti; akinek kínai a telefonja, az lehet, hogy Huaweit, Honort vagy Xiaomit használ, ezek pedig olyan cégek, amelyekkel a Google sem restell együttműködni. Az európai pénzügyi szektor egy része boldogan engedte be az Ant Financial fizetési rendszerét, az Alipayt, hogy a kínai turisták az otthon megszokott módon költhessék a pénzüket, ha Berlinben vagy Milánóban esnek be egy Prada szalonba.
Robotszemű zsaru
Akiknek nincsenek fenntartásai az egypártrendszer, az ujgurok vagy az ellenzékiek helyzete miatt, azok egyenesen mintaként emlegetik Kínát, ha az elektromos autók vagy a technológiai innováció támogatására kitalált programokról van szó. Ettől persze még senki nem szeretne egy sencseni vagy egy jivui gyárcsarnokban dolgozni, de azt el kell ismerni, hogy a drónok és a kapcsolódó optikai berendezések terén Kína lépéselőnyben van, a mesterséges intelligencia kutatásában, a gépi látásban és a tanulásban pedig igen előkelő helyen szerepel.
A kép akkor válik ijesztővé, ha ezeket a technológiákat elkezdjük találomra összeépíteni. A találomra összeépítés, az iteratív termékfejlesztés, amely nagy marhaságoktól sem riad vissza, úgyszintén kínai sajátosság. Ebből kisülhet bankkártya méretű, pár dolláros, „hátha el lehet adni” típusú mobiltelefon, de a rendőrök szeme elé körözési adatokat vetítő szemüveg is. Ezek egyike sem sci-fi. A telefon lehet, hogy már kifutott a piacról, de a kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) technológiára építő rendőrszemüveg nagyon is tartja magát. Az iteratív innováció sajátossága, hogy ha egy pár tízezer példányban tesztelt termékből nem lesz siker, akkor nem rendelik meg milliós szériában. A képfelismerő technológiát is tartalmazó rendőrszemüveget a BBC szerint a 9,5 milliós Csengcsuban tesztelték, a kínai állami hírügynökség szerint pedig már hét bűnöző letartóztatásában segített az eszköz. A rendszer nem automata, a szemüveg nem készít folyamatosan fotókat minden szembejövőről. A fotózást és a körözési adatbázisban való keresést egyelőre az eszközt viselő rendőrnek kell kezdeményeznie. Úgy tűnik, e korlátozás inkább a technológiának, mintsem a jogi aggályoknak köszönhető. A folyamatos kapcsolat – legyen az Bluetooth vagy mobilnet – fenntartásához és a kamera üzemeltetéséhez jóval nagyobb kapacitású akkumulátorra lenne szükség, mint amit ma be lehet építeni egy okosszemüvegbe.
Azért más eszközök is vannak a mindent tudni akaró állam kezében. Kína élen jár a térfigyelő kamerák telepítésében, jelenleg 170 millió darabosra becsülik az állományt, s a tervekben 2021-ig további 400 millió egység felszerelése szerepel. E pillanatban durván nyolc kínaira jut egy kamera, de a fejlesztések végére ketten „osztozhatnak” majd egy térfigyelőn. A kamerák egy része intelligens egység, amelyeken például arcfelismerő szoftver is fut. A bűnözők elfogása mellett az elveszett személyek megtalálása a másik cél, amellyel a kamerák létjogosultságát indokolják. Emellett még olyan ismert technológusok is kiállnak, mint a hagyományosan nem kormánypárti szócsőnek számító sencseni Naomi Wu, akit főleg az otthon barkácsolt világító LED-es ruháiról ismerhetnek a nyugati netezők. Wu hangos szószólója a technológia női meghódításának, forraszt, programoz, szerel, és mindezt be is mutatja népszerűsítő csatornáin. Nem az az ember tehát, akit egyszerű lenne megvezetni egy látványos technológiával. Wu januárban azzal védte a Twitteren a megfigyelőrendszert, hogy az évente eltűnő 200 ezer gyerek egy részének megtalálásában komoly segítség az arcfelismerős kamera. Azt Wu is elismerte, hogy a sűrű szövésű, kikerülhetetlen rendszer aggasztó jelenség, de mégiscsak valós problémára kínál megoldást. Igaz, kitért arra is, hogy ezzel a megfigyelőrendszerek működtetői is tisztában vannak, és propagandacélokra használja a gyermekek ügyét. A „jelentkezzen, aki látta eltűnt rokonomat!” felhívásokra épülő közösségi erőfeszítéseket és a gépi látásos technológiát is kombináló QQ Alert nevű rendszernek még megható, angol nyelvű reklámja is van, amely 286 elrabolt vagy elveszett gyerek megtalálásáról számol be.
Követnek
A fenti technológiák szinte teljes körű, majd’ mindenütt jelen lévő megfigyelési rendszert tesznek lehetővé. Van a rendszernek azonban egy olyan eleme, amely nem a bűnözőkkel, az áldozatokkal vagy az elveszettekkel foglalkozik, hanem gyakorlatilag bárkivel – mindenkivel. Először 2014-ben merült fel az ország vezetésében a társadalmi kreditrendszer létrehozása. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a hitelképesség vizsgálatát ötvöznék annak felmérésével, hogy mennyire jó állampolgár az illető. A kreditérték egyik összetevője a pénzügyi tudatosság, a kiegyensúlyozott pénzkezelés, a hajlandóság a takarékosságra. Emellett azonban az „emberi minőséget” is mérik. Rontja például a kreditet az idős szülők ápolásának elhanyagolása, az ellenzéki magatartás, a „nem megfelelő” baráti kör, de talán még a tilosban parkolás vagy a piros lámpán áthajtás is. A barátok beemelése különösen alantas húzás, mert ezzel könnyen el lehet szigetelni a hangos ellenzékieket a kreditpontjuk miatt aggódó ismerőseiktől.
A rendszert 2020-ra tervezik teljes készültségben üzembe helyezni, de már vannak működő részei. A kínai államvasutak például idén januárban indította el a saját kreditrendszerét, amelyben öt évig őrzik majd az olyan kihágások adatait, mint a vonaton dohányzás, a jegyek adásvétele vagy a bliccelés. „A Tiencsin–Peking-vonaton ülök, a hangszórókból most hangzott el egy automatizált üzenet, amely arra figyelmeztetett minket, hogy a vasúti utazás szabályainak be nem tartása a kreditpontjaink csökkenésével jár” – számolt be a rendszer működésbe lépéséről Emily Rauhala, a The Washington Post kínai tudósítója. Hasonló, a hitelképesség mellett az emberi minőséget is vizsgáló rendszereket üzemeltetnek az e-kereskedelmet uraló nagy cégek, az Ant Financial (az ő rendszerük a Sesame Credit) és a legnépszerűbb közösségi oldalt működtető Tencent, amely a Rapid Finance nevű leányvállalata segítségével tud pénzügyi adatokhoz jutni (a cégek felépítéséről lásd keretes írásunkat). Csak hogy a nagyságrendeket érzékeltessük: az Ant Financial és anyacégének a szolgáltatásait 850 millióan veszik igénybe, durván az ország lakosságának kétharmada.
A kínai állami vasút sajtóközleménye nem számol be arról, mi lesz azokkal, akik lerontják a kreditértéküket, és az Ant Financial sem erre tér ki elsőként a honlapján. Ám azt tudni lehet, hogy a különböző forrásokból összefésült viselkedési és pénzügyi adatok pozitív és negatív visszacsatolásra is képes rendszerbe csatornázódnak be. Belföldi repülőről intercityre, intercityről gyorsvonatra kényszerül, aki nem elég jó állampolgár. Lassul az internete, kedvezőtlenebb kölcsönökhöz jut hozzá, vacakabb álláslehetőségeket kap, és nehezebb dolga lesz, ha betéved az állami bürokráciába. A jó elvtársak a hátrányok és kényelmetlenségek alól mentesülnek, gyorsabban utaznak: még a nap is jobb szögben süt rájuk. És még a társkereső is fessebb társat utal ki nekik. Hogy elviccelnék egy komoly témát? Dehogy, Kína legnépszerűbb társkeresője, a Baihe.com számos tényező mellett a Sesame Credit-értéket is feltünteti. A jó kreditértékű felhasználók kiemelt helyet kapnak a listákon.
Rendőrállam big datából
A rendszer részben fekete dobozok sorából áll, melyek működését az állampolgár nem ismerheti meg. Azzal kell beérnie, hogy mindez valamilyen módon működik, hiszen a végén kidob egy kreditértéket, ami tulajdonképpen a vizsgált személy egész élete egy háromjegyű számba sűrítve. A Sesame Credit technológiai igazgatója, Li Jing-jün a Wirednek elmondta, hogy tapasztalati szabályokat is építettek a rendszerbe. A napi tíz órát videojátékozó embereket hamarabb ítéli felelőtlennek vagy tunyának az algoritmus, a rendszeresen pelenkát vásároló felnőttről viszont feltételezi, hogy felelősségteljes szülő, és ennek megfelelően is pontozza. A becslés távolról sem pontos – a példánál maradva: egy pár gyerektelenségének például számos oka lehet –, de a kormány érdekeit elég megbízhatóan szolgálja. Azt pedig, hogy pontosan hogyan működik a kreditpontszámítás, nem tudhatjuk meg. Az Ant Financial szeret úgy nyilatkozni, hogy nagyon komplex az algoritmus.
A rendszer egyelőre önkéntes alapon működik, 2020-ra azonban kötelező lesz regisztrálni. A kormány szerint az őszinte és megbízható társadalom alapjait rakják le, amelyben minden és mindenki értékelve lesz. Az értékelésnél lényegesebb azonban, hogy a rendszer a kormány által elvárt életstílus, viselkedésminta felé noszogatja az embereket. Persze a számlákat időben befizetni és édesanyánkat rendszeresen felhívni nem rossz szokás, de zavaró, ha technológiával próbálnak erre rászoktatni, és számonkérik, ha nem sikerül. Az orwelli jelzőt elkoptattuk, ideje lenne talán egy új szót találni a kínai kísérletre.
| Kínai óriások A kínai piacon száznál is több hitelképesség-vizsgáló működik, de a két legnagyobb, társadalmi kreditet is számító cég az Alibaba Grouphoz és a Tencent Holdingshoz tartozik. A hazai internetezők által is ismert Alibaba Group az egyik nagy piaci szereplő. A cég A másik óriás a Tencent, amely szintén több lábon áll. A Tencent tulajdonában van a népszerű QQ üzenőkliens, de üzemelteti a rivális WeChatet is. Van közösségi oldaluk, pénzügyi vállalataik, az Uberhez hasonló taxiszolgáltatásuk, és még hosszan sorolhatnánk. A Tencent stratégiai partnere a Rapid Finance, a másik nagy hitelképesség-szolgáltatót fejlesztő online hitelezési cég. |
