Komlói drogterápia - "Én drogozom, mi meggyógyulunk"

szerző
Kertész Anna
publikálva
2008/39. (09. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Félmeztelen férfitestek keringenek a színtéren, elvegyülnek, kiválnak, egymásnak csapódnak. A lényeg a kapcsolat, az érintés, még akkor is, ha az rúgás, mert itt minden mozdulat egy-egy történet. A komlói Leo Amici Alapítvány kezeltjei két hétig próbálták a "darabot" a pesti bemutató előtt. Még a próbák kezdete előtt látogattuk meg őket.

Félmeztelen férfitestek keringenek a színtéren, elvegyülnek, kiválnak, egymásnak csapódnak. A lényeg a kapcsolat, az érintés, még akkor is, ha az rúgás, mert itt minden mozdulat egy-egy történet. A komlói Leo Amici Alapítvány kezeltjei két hétig próbálták a "darabot" a pesti bemutató előtt. Még a próbák kezdete előtt látogattuk meg őket.

Az egykori bányavárosba nem vezet rendes út, csak egy kanyargós, kilyuggatott ralipálya. A Leo Amici Alapítvány "tanyáját" az itteniek nem ismerik, vagy nem akarnak tudni róla. Egyszer már jártunk itt (lásd: A komlói modell: Közösségi ház, Magyar Narancs, 2003. október 2.), azóta eltelt öt év, és néhány dolog megváltozott.

Noha a helyet a "hernyósok lakják", múltjuk nincs az arcukra írva: mosolygós, jóképű fiúk fogadnak, még az sem egészen világos, hogy akkor ki a drogos és ki a szocmunkás. Ebéd közben lassan oszlik a köd, de még sok meglepetés vár. A csapat Luigit, az aznapi szakácsot ugratja a kemény bab miatt, de a túrós csuszát mindenki felszabadultan falja, kezdjük szokni egymást.

Mihaldinecz Csaba, a tábor programvezetője a terápiás közösségről mesél, pár perc múlva egymás szavába vágva teszi hozzá mindenki a magáét. Megtudom, hogy többféle módszert (pl. munkaterápiát, színházterápiát) együttesen alkalmazva gyógyulnak itt a 12 lépéses program segítségével. Ez a program vagy inkább életfilozófia arra tanít, hogy mindig az aktuális napra kell összpontosítani, hogy jó megélni a napjainkat, mindegyiket a maga teljességében. Ez olyan spirituális program, amely nem kötődik valláshoz, felekezethez, mindenki maga keresi és találja meg azt a felsőbb erőt, amely segíti.

"Én drogozom, mi meggyógyulunk" - hangzik az alapítvány jelmondata, a függők az egymásnak tartott tükörben látják és nézik magukat Komlón. Nem könnyű tíz keménydrogosnak együtt élnie, dolgoznia, felépülnie több mint egy éven keresztül. Csaba szerint "az egyik legfontosabb, amit a közösségben tanulnak, hogy a függőség sokkal több, mint a drogok, amiket használtak. A függőség részük; egy krónikus baj, ami életük minden területét érinti drogokkal vagy azok nélkül. Láthatjuk hatásait a gondolataikon, érzéseiken és a viselkedésükön, még azután is, hogy abbahagyták a használatot.

Bajzi gyógyult tíz éve, ma már segítő. Ismerős az arca, a Gödörben, Szimplákban mozog esténként. A terápiások hétköznapjairól beszél, a szigorú időbeosztásról. Engem meglep, hogy mindennap borotválkoznak a fiúk. Minek, amikor csak egymást nézik naphosszat. "Ugyanazért, amiért tiszta ruhát öltenek. Én a végén már nem cseréltem ruhát, feküdtem a dzsuvában, nem érdekelt semmi" - mondja Bajzi, akinek 15 éve telt hernyózással. A terápia része újratanulni a mindennapokkal járó tevékenységeket, a kitartást, állhatatosságot, fegyelmet. Minden házimunkát a tíz bentlakó végzi szigorú beosztás szerint: gondozzák a kecskéket, konyhán vannak, takarítanak, füvet nyírnak.

Fontos, hogy ne kattanjanak rá másra, ne cseréljék egyik függőségüket egy másikra: meghatározott ideig végezhetnek testmozgást, hallgathatnak zenét, az önkielégítésre külön helyiség szolgál, nem szégyen oda elvonulni, de kiküszöböli azt, hogy valaki mániákusan végezze.

Korábban lányokat is felvettek, ám másfél éve erről szó sem lehet. "A drogfüggők gyakran szexuális érettségük kifejlődése előtt kezdték a szerhasználatot. A tartós, aktív drogozás közvetlenül befolyásolja a szexet, az érdeklődést a szexuális élet iránt és az intimitást egyaránt. Sok drogozó lány szexuális visszaélés áldozata volt - indokolja a döntést Csaba. Így a felépülőben lévők előtt - akik motivációja ráadásul gyakran túlságosan szexcentrikussá válik,különösen a szexuális absztinenciát követelő intézeti élet keretei között - számos megoldandó feladat áll ezen a téren. Szükséges megtanulniuk különbséget tenni szeretet és tisztelet, valamint intimitás és szex között. Ennek elsajátítása nehezen megy koedukált intézetben, ahol 10-12 hónapos kezelésben élnek együtt fiúk, lányok. A Komlóra jelentkező drogfüggő lányokat más, hasonló intézetbe irányítjuk most már."

Nemcsak ház körül dolgoznak a fiúk: "munkának" számít a csoportfoglalkozás, ahol azon dolgoznak, hogy megfogalmazzák problémáikat, s megpróbálják bevallani maguknak, hogy miért nyúltak annak idején droghoz, és hogyan bántak környezetükkel.

A legbeszédesebb Attila és Máté. Már egy éve gyógyulnak, érezni, hogy mennyivel tudatosabban fogalmazzák meg problémáikat. Õk nemsokára kikerülnek a Félutas házba, Pécsre, ahol biztonságos keretek között tehetik meg az első saját lépéseket.

Atis a "legfiatalabb", tizenegy napja van itt. Volt még egy srác is, de ma reggel, két nap után hazament. Miért engedték el? "Ez saját döntés - világosít fel Csaba -, csak önként lehet részt venni az ilyen jellegű programban." "Még nem ment le elég mélyre - egészíti ki Attila -, mindenkinek más az a pont." Atisnak, akit több mint kétszáz betöréssel vádolnak, akkor jött el a "pont", amikor a bátyja lecsapta, miközben ki tudja, hányadszor tört be hozzá. A fiú itt ébredt fel. Kisétálhatott volna, de nem tette, pedig nem bánnak vele kesztyűs kézzel, nincs, aki pátyolgassa. Gyógyszereket sem kap, csak kamillateát. Most már jobban van.

Magyarországon bevett gyakorlat, hogy metadonnal kezelik a kábítószerfüggőket, tulajdonképpen ezért lehet, hogy nincs telt ház Komlón: a metadon konkurencia. Itt csak munka van, meg ahogy mondják, "kemény, konfrontáló, nem elfedő, hanem építő szeretet".

Luigi is - ahogy sokan mások - megjárta a kórházat. Alkoholfüggő és kevert droghasználó. "Bent heverésztem a kórházban, a barátnőm hordta be a könyveket, tök jó dolgom volt. Kaptam a gyógyszereket, ha kicsit hisztiztem, akkor többet, szépen rájuk álltam. Mikor kijöttem, már azokat is kevertem."

A többség részt vett már ilyen-olyan terápiákon. "Voltam én is a papoknál. Ott mindenki együtt imádkozott, és közben tolta tovább a drogot" - meséli Sanyi.

A gyógyszermentes elvonás és a "kibeszélés" mellett Georges Baal terapeuta szerint - aki 15 éve jár Párizsból Komlóra a 2-3 hetes műhelymunka "kedvéért" - a Leo Amici sikerének a színház- és mozgásterápia a záloga.

"A terápia középpontjában a test áll. Az ember saját teste és a többi csoporttag teste mint reális, ugyanakkor mint elképzelt, a másik tekintetében tükröződő, szimbolikus test. A gyakorlatok és a rögtönzések egyik sajátossága, hogy folytonos ingamozgásban vannak a reális és a szimbolikus között, segítik újra és újra bejárni a szimbolizációs folyamat útjait, és ezáltal új életre keltik a drogozás alatt megvetett testet."

A terápia során a függők megtanulnak kapcsolatot teremteni. "Közismert, hogy a függőség nagymértékben elszegényíti a másokkal való kapcsolatokat. A szülőkkel, barátokkal, élettársakkal, szeretőkkel kiépített kapcsolatok elsekélyesednek, érzelmileg kiürülnek - mondja Georges. - A drogos magából nem ad semmit, és a másikat inkább csak tárgynak látja. A kapcsolat klisék, szemaforjelek váltására zsugorodik. A színházterápia módszere előtérbe hozza a kommunikatív kapcsolatok kiépítését. A legegyszerűbb elemi helyzetekből kiinduló gyakorlatok (pl. találd meg vagy kerüld el a másik tekintetét) jó része egyszerű "technikai" feladatból fokozatosan jut gazdagabb, jelentősebb "testi-lelki" kapcsolatokhoz. A színházterápia folyamatában viszont a kifejezéseket, benyomásokat, élményanyagokat a résztvevők maguk produkálják, és egymásnak adják. Így a terápián részt vevők belső érzéki világa fokozatosan felszabadul, gazdagodik és egyre változatosabb lesz."

A Georges által vezetett kéthetes műhelymunka után a terápiások kiállnak a közönség elé egy-egy általuk kiválasztott szövegrészlettel. A szöveghez hozzá nem tehetnek, de elvehetnek belőle. A lényeg, hogy valamiféle vallomás kerekedjen belőle. Georges meggyőződése, hogy az előadás "sokrétegű" hatással van szereplőre, közönségre egyaránt. "A szereplőknek természetesen fontos a sikerélmény, az önbizalom, magabiztosság érzése. De mindezen túl az előadás sokszor példátlanul erős, személyes és művészi vonalon is mélyreható érzéseket vált ki. A terápia tere ezzel meghaladja a drogosok személyi szféráját, és akár a nézők terápiájává válhat. Egyszóval katarzis lesz! Szereplőnek és nézőnek egyaránt."

Atis nyafog, hogy nem akar kiállni, Csaba csak annyit mond neki: "Eddig folyton azt hallgattuk, hogy mit nem tudsz: főzni, felkelni, előadni, most már azt szeretnénk látni, hogy mit tudsz!" Kemény mondatok a kemény szeretet nevében. Csaba ennek kapcsán egy itt kezelt énekes-gitárosról mesél. "Kérte a gitárját. Mondtuk neki: azt tudjuk rólad, hogy tudsz zenélni, de mit tudsz még? Mi akarsz lenni? Jött a válasz, hogy üstökös. Délután bekötöttük a szemét, lehajolt, és mindenki fenékbe rúghatta. Üstökös lett."

"Én miatta jöttem - mondja Luigi -, láttam a tévében, hogy itt gyógyult."

De hogyan lehet ide kerülni?

"Általában telefonálnak, beszélgetünk, elmondom, hogy is van ez. Sokan lejönnek és itt maradnak - mondja a Csaba.

Zsolt egyik első foga csonka. "Hétfőn lefaragta az orvos, hogy pénteken megkapom a pótlást, hétközben néztem le ide, és maradtam. Nem engedtek fel Pestre a fogorvoshoz, mert itt nincs ki-be járkálás. Így marad a fogam, amíg itt nem végeztem."

A hozzátartozók sem mászkálnak ki-be az intézetbe, mindenkinél személyre szabott a látogatás. Az első hónapokban, vagyis a "nulladik" fázisban nem fogadhat látogatókat a terápiás. A beszélgetések során kiderül, hogy kinek ki mit jelent az életében, mennyire jó, ha látja, sokszor a családtagoknak komoly szerepe van abban, hogy a függő idáig jutott.

*

Budapesten, a Thália Színházban azonban látják egymást a terápiások és a hozzátartozók.

Két hét telt el látogatásom óta. A Thália Színház aulájában vegyes társaság: kiöltözött szülők, nagyik, testvérek, és egymás nyakába boruló régi ismerősök, az alapítvány korábbi kliensei. Tiszták. Kíváncsian várom, milyenek a srácok reflektorfényben. Izgulok értük, hogy minden sikerüljön, ne bakizzanak, ne legyen kiborulás. De semmi ilyesmiről nincs szó.

A színpadon a fiúk talán még mindig undorodnak maguktól, de már elhiszik, hisz' megélték, hogy a testükkel együtt gyógyulnak, és hogy szükségük van egymás érintésére. Egy-egy szereplő kiválik, elmondja a szövegét, egy olyan Shakespeare-monológot, ami "rátalált".

Luigi "vad és buja", Mátéban nincs szánalom. "Különös, hogy az ördög igazat mond, és az angyal igazi méreg." Csontsovány srác kiált a nézők felé: "nem akarok szép lenni", de "szeretem magam most már". Egy másik fiú azt panaszolja, hogy "soha nem néztek fel rá" és a vénájukat mutató, álarcot viselő alakoknak vallja: "Ma miattatok kezdek tiszta életet, mindörökre elűzlek titeket."

szerző
Kertész Anna
publikálva
2008/39. (09. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

A Jobbik és az ÁSZ-büntetés
Vona Gábor dilemmái
László Géza írása
Miért maradtak velünk a különadók?
Interjúk
L. Ritók Nóra, Rufus Wainwright, Ráduly György
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...