Exkluzív interjú Sorrentino kedvenc színészével: „Berlusconi a kőszobor, amit nem lehet eltávolítani a talapzatáról”

Mikrofilm

Most épp Silvio Berlusconit játssza, de belebújt már Giulio Andreotti bőrébe is. Interjút adott a Narancsnak Tony Servillo – ízelítő!

A csütörtöktől kapható Magyar Narancsban exkluzív interjút olvashatnak Toni Servillóval, akit a december 20-án érkező Silvio és a többiek című filmben láthatunk legközelebb. Az olasz színésszel az általa megformált Berlusconiról, az önmagukat szerető politikusokról és a maszkokról is beszélgettünk.

Íme, egy kis ízelítő:

MN: A valóságnál azért kedvezőbb képet fest Sorrentino a táncdalénekesből, ingatlanvállalkozóból, médiamogulból lett négyszeres ex-kormányfőről: a ripacs maffiózón túl intellektuális szélhámosnak festi le. Egyetért ezzel?

Toni Servillo: Színészként az a dolgom, hogy a kapott anyagból, a forgatókönyvből és a rendezői szándékból induljak ki. A Silvio és a többiek valós életrajzi momentumokat, az újságokból mindenki számára ismert ügyeket vegyít a fantáziával a szexpartiktól a korrupciós botrányokon át a politikai megvesztegetésekig. „Az ország legnagyobb értékesítője vagyok”, ez volt Berlusconi szavajárása. Valljuk be, kell valamilyen képesség ahhoz, hogy valaki úgy tegyen szert vagyonokra, hogy túljár mások eszén. Sorrentino szellemiségét dicséri, ahogy összemossa a megtörtént dolgokat a képzelettel. Az a kedvenc jelenetem, amikor egy olasz milliárdossal beszélgetek a politikai visszatérés esélyeiről, aki tulajdonképpen a klónozott másom. Egy másikban a politikai partvonalra került Berlusconi, hogy tesztelje a meggyőzőerejét, az éjszaka kellős közepén felhív egy ismeretlen nőt, és elad neki egy lakást, ami még meg sem épült. Vagy sikerül rábeszélnie egy szenátort, hogy az győzze meg a társait, árulják el a pártjukat, hogy visszakerülhessen a hatalomba. És ez már túlmutat a filmen.

MN: A szürreális komédiában visszaköszön Sorrentino egyik kedvelt témája, a félelem az öregedéstől, az elmúlástól. A kivénhedt, szájszagú Don Juan melankóliáját is ráfestette Silvio figurájára.

Toni Servillo: Don Juan a saját halhatatlanságának a mítoszát építi fel, Berlusconi az örökkévalóság dimenziójában él. Inkább olyan, mint a kőszobor, amit nem lehet eltávolítani a talapzatáról.

A teljes interjút a csütörtöktől kapható Magyar Narancsban olvashatják, ahol kritikát is közlünk a filmről.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk