Ebben a szomorú országban már a főminiszter sem cigányozhat egy kiadósat?

  • narancs.hu
  • 2018. január 30.

Narancsblog

Feljelentették Lázár Jánost. Alig várjuk, hogy az ügyészség lecsapjon rá.

Ocsmány cigányozással pótolta az érdemi mondandó hiányát tegnapi hódmezővásárhelyi fellépésén Lázár János miniszterelnöki miniszter. Hódmezővásárhelyen most választási kampány folyik; február 25-én időközi polgármester-választást tartanak. Ilyenformán Lázárnak nyilván az lett volna az érdemi mondandója, hogy kedves lakosság, szavazzatok az emberemre, mert annak idején én is voltam itt a polgármester embere, s lám milyen magasra kapaszkodtam, most már én mondom meg, hogy ki legyen a városvezető. Ez akkor is snassz közlés, ha Lázárnak történetesen nem jutott eszébe semmi.

Azt speciel nem értjük, hogy Soros György neve miért nem jutott az eszébe, de biztos neki is vannak üresjáratai, s akkor cigányoznia kell, hogy elmúljon. Ennél persze sokkal valószínűbb feltételezés az, hogy a szűkebb pátriájára mindenkor oly fennhangon büszke Lázár úgy gondolja övéiről, hogy ezek csak a cigányozásból értenek. Ezért mondhatott ilyeneket: „Akinek reggel 6-kor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni. Beszéljünk világosan és egyértelműen.”

Hogy ez a szöveg mennyire cigányozás, azt aligha kell bizonygatni, a NER nyelvében a cigány egyik kevéssé szubtilis szinonimája a közmunkás. Azt sem kell bizonygatni, hogy mindez mennyire sértő minden Magyarországon élő szegényre, mennyire sértő a közmunkából élőkre és voltaképpen az egész országra – cigányra, nem cigányra, gazdagra, szegényre – nézve. Hogy jön ez a mocskos szájú tahó a drága ruhájában, s veszi magának a bátorságot, hogy en general letolvajozzon tömegeket. Mocskos tolvajok, csak azért nem loptok, mert délután kettőig kihajtjuk belőletek a szuszt, s már annyi erőtök sincs, hogy elemeljetek valamit.

Magyarországon az efféle beszédnek komoly hagyományai vannak, a NER-ben meg egyenesen kötelező, s Lázár maga is mondott már nagyon hasonlókat (pl. akinek nincs semmije, az annyit is ér), de új szövege kétségtelenül felülmúlja az eddigieket, hallatán még a Miniszterelnökségen is beszarhattak valamelyest, mert sietve kiadtak egy közleményt, aminél régen lehetett olvasni röhejesebb szerecsenmosdatást: „Lázár János természetesen nem a tisztességesen és becsületesen dolgozó közmunkásokra gondolt, hanem azokra, akiket korábban a szocialista kormány belekényszerített a »megélhetési bűnözésbe« és a segélyt bűncselekményekkel egészítették ki.”

Nagy ijedtségükben nekik sem jutott eszükbe Soros, csak ezt a megavasodott elmúltnyócévezést sikerült előrántani a hirtelen jött brainstormingon.

A történet most ott tart, hogy a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket (MKTB) egyesület közösség elleni uszításért épp feljelentette a magáról megfeledkezett minisztert. Vajon milyen foganatja lesz a feljelentésüknek?

Semmilyen. Magyarországon ma ugyanis olyanok a közállapotok, hogy az ember csak azért tesz ilyen esetben feljelentést, hogy otthon a tükörbe tudjon nézni, s nem pedig azért, mert azt várná, hogy foganatja lesz. Az nem lesz.

S leginkább azért nem lesz, mert amit Lázár János beszél, az ma Magyarország hivatalos államnyelve. Azt meg nem büntetik sehol.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.