Furcsa késés – A NAV feljelent

  • narancsblog
  • 2013. november 28.

Narancsblog

„A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) visszautasítja volt munkatársa, Horváth András vádjait, és egyúttal rágalmazás miatt rendőrségi feljelentést tett ellene – mondta Varga Árpád, az adóhatóság külső kapcsolatokért felelős elnökhelyettese sajtótájékoztatón csütörtökön, Budapesten” – jelenti az MTI.

Varga Árpádtól azt is megtudhattuk, hogy Horváth „soha nem volt adóellenőr”, illetve azt is, hogy „a NAV Horváth András távozása után felnyitotta a volt alkalmazottjának két szekrényét, ezekben 60 ezer oldal fénymásolt anyagot talált, amely 100 revizortól származott”.

false

 

Fotó: MTI

Varga még azt is elmondta, hogy „amit Horváth András ezermilliárd forintos áfacsalásnak nevez, az az adóhatóság szemszögéből ekkora összegű áfarés”, és azt is hozzátette, „nem ismeri, hogy Horváth András milyen számítás után emelte meg az 1000 milliárdot 1700 milliárd forintra”. No meg azt, hogy a Horváth „által ismert adatokból korlátozott következtetéseket lehet csak levonni”.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy az elnökhelyettes nem is akarja tudni, honnan a plusz 700 milliárd. Amúgy kíváncsiak lennénk azokra a „korlátozott következtetésekre” is.

Ha viszont minden úgy van, ahogy Varga állítja, akkor jó lenne tudni, miért kellett mostanáig várni evvel a feljelentéssel? Horváth nem tegnap kezdte borogatni az asztalt a nyilvánosság előtt, köztudott, hogy már 2011-ben és tavaly is kereste a kapcsolatot fideszes politikusokkal.

Ezek szerint a NAV-nál Horváthtal kapcsolatban eddig minden rendjén volt, most meg nem? Ha eddig mindez nem volt baj, most hirtelen miért lett az? Vagy talán tegnap találták meg a 60 ezer oldalnyi anyagot Horváth szekrényében? Ha Horváth hallgatott volna, akkor minden okés? Véletlenül nem attól féltek korábban, hogy ha feljelentik Horváthot, akkor esetleg a bíróságon borítja fogja rájuk borítani a bilit? S akkor most hirtelen mire ez a nagy bátorság? Szólt valaki?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.