Tegnap, „a magyar kultúra fekete hétfőjén” hivatalossá vált: a Műcsarnok – a Pesti Vigadóval és váratlan fordulattal a XII. kerületi Hild-palotával együtt – a Fekete György-féle MMA tulajdonát képezi. Már tavaly decemberben benyújtották az indítványt, és március óta zárószavazásra várt az erről szóló törvényjavaslat, amely értelmében értékes közvagyonhoz – lényegében a nemzeti vagyon kiemelt részét képező ingatlanhoz – jutott a Makovecz Imre által 1992-ben alapított, az MTA művészeti akadémiájának „jobboldali ellenakadémiájaként” definiált civil szervezet.
Úgy tudjuk, hogy a Műcsarnok tulajdonjoga március 1-jétől ugyan a művészeti akadémiáé lesz, de a kortárs kiállítóhelyet üzemeltető nonprofit kft. tulajdonosa és fenntartója továbbra is az Emberi Erőforrások Minisztériuma marad – feladatellátásának művészeti és tartalmi kérdéseiben egyetértési jogot biztosítva az MMA elnökének. Ez az, amit azonban most nem rendez pontosan a törvény.
| ||
Több alkalommal, demonstratív performanszok szervezésével hívták fel a kortárs művészet különböző csoportjai a figyelmet arra, milyen fontos és súlyos döntéseket helyeztek a kormány képviselői kilátásba. A mai szertartás csupán a záróaktus volt.
A 117 évet „élt” Műcsarnok – ahogy az a gyászjelentésben (is) olvasható – a magyar millennium évében épült fel, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében pedig le. Szakmai tevékenységét az MMA végképp felszámolta. „A Műcsarnok haláláért felelősség terheli mindazokat, akik az MMA-t beiktatták az alkotmányba, akik a magyar kortárs művészet egyik legfontosabb kiállítóhelyét hitbizományként odaadták neki. Valamint mindazokat, akik e javaslatokat a parlamentben megszavazták.”
„Gyors reakcióként, jelképes akciónak szántuk a mai búcsút – mondta el kérdésünkre az esemény egyik szervezője, Nemes Csaba képzőművész. – Az MMA létezésének alaptörvénybe foglalása nemcsak egy formai dolog, hanem valójában azt jelenti, hogy a kultúra egészét megpróbálják ellenőrizni. Kiderült, hogy az MMA megkapja a Műcsarnokot is, és bár a Pesti Vigadó épülete is hozzájuk került, az más szempontból érdekes. A Műcsarnok viszont, amióta létezik – a rendszerváltás óta mindenképp – kiemelten hangsúlyos helyszíne a kortárs képzőművészetnek, így egészen irreális, hogy egy olyan szervezet, amely alapvetően politikai és ideológiai alapon szerveződik, és épp ezért kirekesztő más művészekkel és a kultúrát képviselőkkel szemben, ez az intézmény tulajdonképpen állami tulajdont kap. Két fontos dolgot kell megemlíteni: semmilyen módon nem egyeztettek a művészeti szakmával, hogy ilyen mértékű strukturális átalakítást tesz a kormány, illetve az épület mióta létrejött, mindig is az állam tulajdona volt, vagyis ez praktikusan azt jelenti, hogy mindenkié volt, ez most egy szervezet alá került, amely azt is jelenti, hogy innentől kezdve az ott folyó szakmai munkát is felügyelik, illetve befolyásolják” – mondta el a Narancsnak Nemes Csaba.
| ||
A mai búcsúszertartás résztvevői a Műcsarnok lépcsőjén, széles, fekete drapériát tartottak maguk elé, kezükben héliummal töltött fekete lufik voltak, gyászoltak. Ezt követően a drapériát leterítették a Műcsarnokba vezető lépcsőre, és ezen a gyászszőnyegen lépdelve bementek a díszes előcsarnokba, ahol Jovánovics György felolvasta a gyászjelentést. A verbális búcsú után az egybegyűltek egyszerre engedték el a lufikat, amelyek a plafonon maradtak.
Az eseményről készült videót itt tekintheti meg.
