Olvasói levél

Felnőttek iskolája

Magyar Narancs, 2012. április 19.

  • 2012. május 26.

Olvasói levelek

A Magyar Narancs múlt heti számában Kiss Noémi írt cikket édesanyámról. Nekem általában örömteli esemény, ha anyámról cikk jelenik meg. Amikor azonban egy írás, mint ez is, olyan állításokat tartalmaz, melyek egymásnak mondanak ellent, sőt, sokszor a valóságnak sem felelnek meg, akkor az örömöm mérsékelt. Előrebocsátom, három sapka van rajtam: Janikovszky Éva fiáé, örököséé és a Móra Kiadó vezetőjéé.

Már maga az írás címe félrevezető, hiszen Janikovszky Éva nem írt mesét. Gyerekmonológokat írt, történeteket, de ő maga mindig hangsúlyozta, hogy a meseíráshoz nem rendelkezik megfelelő fantáziával. A cikk szerzője néha maga is megfeledkezik a címben említett meseírásról, mert itt-ott gyerekmonológokat és lányregényeket említ, majd feszegeti az államszocializmus szerepét az írónő életében. "Mondhatni, hogy Janikovszky Éva ily módon jelentős mértékben az államszocializmusnak köszönheti nemzetközi karrierjét. Ugyanakkor népszerű meséket írt, de nem szocialista meséket." - írja. Vajon melyik művészre nincs hatással a kor, amelyben él? De Kiss Noémi azon állítása, miszerint Nyugaton nem a szövegre, hanem a Réber-rajzokra figyeltek föl, és azután kezdték Janikovszkyt ott is fordítani, ténybeli tévedés. Felveti a kérdést, hogy ha ez így lett volna, akkor az a néhány száz másik, Réber László által illusztrált kötet vajon miért nem került kiadásra külföldön. Ezzel a költői kérdéssel egy pillanatig sem akarnám kisebbíteni Réber László elévülhetetlen érdemeit anyám életművében, sőt! Ők ketten együtt alkottak maradandót és rendkívülit. Nyugodt lelkiismerettel merem leírni - a cikk állításával vitázva -, hogy anyám könyveiből nem a szocializmus pora száll, hanem az emberségé, a humoré, a szereteté.

A kisebb tárgyi tévedéseket, miszerint az Ifjúsági Kiadó nem 1960-ban alakult, hanem 1950-ben, és 1957-ben vette fel Móra Ferenc nevét, vagy hogy Janikovszky Éva csak az első könyvét írta rendelésre, a többit már nem, továbbá néhány ötvenes évekre tehető adatot helyszűke miatt nem taglalok részletesebben.

A cikk elején Kiss Noémi azt írja anyámról, "A Móra Kiadó (melyet jelenleg az írónő fia vezet) és gyermekkönyveinek sikere tartja őt életben, ... elemzések nem születnek műveiről..."

Közeli hozzátartozóként bizton állíthatom, hogy sokkal jobban örülnék, ha Janikovszky Évát még az orvosok tartanák életben, lehetőleg jó fizikai és tudati állapotban, de ez a lehetőség már sajnos nem adott, maradnak tehát az olvasók és a Móra Kiadó. Nem tudom, a cikk szerzője ismer-e olyan jelentős írói életművet, amelyet nem egy kiadó és az olvasók folyamatos érdeklődése tartana ébren.

Az idén 62 éves Móra Kiadó az ország talán 5-6. legnagyobb könyvkiadója lett ismét, és Janikovszky Éván kívül még a következő, már elhunyt szerzőket tartja életben, azok sokszor teljes, néhány esetben csak gyermekeknek szóló életművét gondozván: Fekete István, Zelk Zoltán, Szepes Mária, Kertész Erzsébet, G. Szabó Judit, Varga Katalin, Bálint Ágnes, Békés Pál, Erich Kästner, Zdenek Miler, Richard Scarry, Gianni Rodari, hogy csak néhányat említsek. A várószobában még sokan sorakoznak, orvosra várva.

Janikovszky János

vezérigazgató

Figyelmébe ajánljuk

A hazai próféta

  • - turcsányi -

Van egy jelenet James Clavell 1975-ben publikált regényének tévéváltozatában: a nagyúr táncol.

Apád, anyád idejöjjön!

Amikor 1976-ban megjelent az eredeti Ómen-film (az azóta tetemes hosszúságúra nyúlt széria első installációja), az mind témaválasztását, mind megvalósítását tekintve tisztes elismerést és közben jeles közönségsikert aratott.

A „titkosegyetem”

  • Földényi F. László

Nevek a szereplőlistáról: Dr. Bódis József, Dr. Horváth Zita, Dr. Palkovics László, Dr. Pavlik Lívia, Dr. Szarka Gábor, és a többi doktor, meg a kancellárok, a miniszterek, az államtitkárok, az államtitkárok helyettesei, meg a helyettesek helyettesei… Upor László könyvéből néznek ki az olvasóra.

A szédülésig

  • Pálos György

A szerző e kisregény megjelenése idején, 2021-ben már befutott író, megkerülhetetlen irodalmárnak számít Katalóniában, és talán a világban is. Katalán identitása is közismert, ami szintén hozzájárul helyi nimbuszához.

Gender a manézsban

A férfi és női szerepkör átalakulása lerágott csont, olyannyira, hogy a nemek szerepkörének egyik legmeghatározóbb új kihívása az, hogy újra és újra meg kell hallgatnunk az átalakulásukról szóló históriát. Nagyon nehéz olyan irányból közelíteni meg a témát, amely (legalább az egyik nemnél) ne szemforgatásba vagy köldöknézegetésbe torkollna.

Teljes elsötétítés

Jánd falujának és az ország 4113. sz. útjának a szélére a korábbi „Isten hozott” vagy valami hasonló szöveget mutató tábla helyére kiraktak egy újat, amelyre ékes külföldi nyelven a következőket pingálták: „No Migration, No Gender, No War” – számolt be az ATV híradója.

Ki vannak fizetve

A múlt kedden jelentette be Magyar Péter, hogy péntek délutánra tüntetést szervez a Belügyminisztérium elé, s azon a kormány lemondását fogja követelni, amiért máig nem kért bocsánatot a bicskei gyermekotthonban elkövetett pedofil bűncselekmények áldoza­taitól.

„Egy névtelen feljelentés miatt”

2021. február 5-én hajnalban rájuk tört a rendőrség, ezután döntöttek úgy a férjével, Szász János rendezővel, hogy Amerikába költöznek. Semmijük sem volt, mindent maguk mögött hagytak. Harminc év színészi pályafutás után egy idegen országban talált új hivatást.

Csak nyelvében élne

  • Domány András

Śląsk lengyelül, Schlesien németül, Slezsko csehül, Ślůnsk sziléziai nyelven – Lengyelország délnyugati csücskének nem csak a múltja hányatott, a jelene sem könnyű. A helyi, alapvetően lengyel tudatú kisebbség és annak nyelve körüli, több évtizedes vita újraéled, mert a szejm regionális nyelvvé nyilvánította a sziléziait. Kaczyński hülyéinek több se kellett.

Lehetnénk barátok

„Pedig barátok is lehettünk volna!” – viccelt pénzügyes kollégánk, és mindenki nevetett. A busz kikanyarodott a repülőtéri útra. A nagyjából harmincfős küldöttség, amelyben ott volt az összes minisztérium európai ügyekért felelős vezetője, elindult haza. Fáradtak voltunk, de bizakodók.