Olvasói levelek
Magyar Narancs, 2008. szeptember 11., szeptember 25.
A homeopátiáról az utóbbi számokban pró és kontra vélemény egyaránt megjelent, fölöslegesnek tűnhet egy újabb (kontra) vélemény közlése. Mégis úgy vélem, a kérdés olyan aspektusára világítok rá, amelyre a kémiához nem értő, vagy annak gyakorlati részét nem művelő közönség nem gondol.
Föltehetném a kérdést, hogy az olvasók közül hányan jártak már életükben nagytiszta üzemben vagy laboratóriumban (pl. félvezetőgyárban), de tudom a választ: alig néhányan. Ezek ugyanis olyan helyek, ahol nem azért kell védőruhát viselni, hogy a dolgozót megvédjük a munkadarabtól, hanem fordítva. Ezért aztán ilyen helyekre nem kifejezetten szoktak iskolásoknak üzemlátogatásokat szervezni. Na, mondjuk egy félvezetőgyárban a szilícium ppb-s tisztaságú. Ez angol rövidítés: part per billion, azaz 1 kg mátrixban 1 íg, vagyis 1 milliárdod rész szennyeződés lehet. Az áramköri elemeket aztán megfelelő, irányított szennyezéssel készítik, de most nem ez az írásom témája. Csak arra akartam rámutatni, hogy szennyeződést egy a milliárdhoz arányban tartalmazó szilárd (tehát nem kifejezetten könnyen szennyeződő) anyaggal történő munkavégzéshez már nagytiszta üzemet (szűrt levegő, túlnyomás, védőöltözet) kell biztosítani. A homeopátiás golyócskákat ugyanakkor papírzacskóban adja a "gyógyító", meg lehet őket fogni kézzel. 1030-os hígítású anyagot!
Másik probléma: a kémia mai fejlettségénél is komoly felkészültséget igényel olyan oldószerek készítése, amelyekkel ppt-s tartományban (part per trillion, azaz 1 ng/1 kg; 1:1012) lehet kémiai elemzéseket végezni. Ilyen tisztasági igényeknél már nem mindegy a desztillálókészülék, ill. a laboratóriumi edények anyaga, a laboratóriumi edényeket sok esetben csak egyszer lehet használni, és abba a laborba, ahol ilyen érzékenységű méréseket végzünk, nem viszünk be illékony anyagokat. Tetszettek már patika- meg rendelőszagot érezni? Na, ha ilyen helyre beviszünk tejcukorgolyócskákat papírzacskóban, azt tetszenek gondolni, hogy nem fog a felületükön semmi se megkötődni? Mi van akkor a homeopátiás készítményekben? Ma ez, holnap meg más? Attól függően, hogy mi volt mellette? De azért ma is, meg holnap is ugyanaz a hatása? És tessék mondani, hogyan lehet 1:1030 arányú tisztaságot biztosítani a hordozóknál (víz, alkohol, tejcukor)? Hogyan lehet biztosítani az elkészített szer állandóságát? (Papírzacskós csomagolással biztosan nem.) Nem is beszélve a tisztaság ellenőrzéséről. Az analitika a ppt-s tartománynál tart. Márpedig, ha el akarjuk hinni, hogy 1030-os hígításban van valamilyen szernek hatása, biztosnak kell lennünk abban, hogy a készítményben nincs sok-sok nagyságrenddel több egyéb, más hatású anyag.
Tisztelettel:
Pasinszki József
igazságügyi vegyész és környezetvédelmi szakértő
"Szemére vetjük-e az aranynak vagy a platinának, hogy nem kopnak el, hogy időtállóak? Nem erénye-e ez inkább a homeopátiának is?" - kérdezi dr. Kürti Katalin, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület elnöke, a cikkemre írott válaszában. Nem igazán meggyőző a párhuzam. Amikor valaminek az a rendeltetése, hogy működjön, nem szokott vonzó érv lenni mellette, hogy már régi. A homeopátia mellett csak azzal lehetne érvelni, hogy működik, annak ellenére, hogy már több mint kétszáz éves.
Igaz persze, hogy ugyanezen az alapon ellene se döntő érv a változatlansága. Nem is tekintettem annak, csupán intő jelnek. Nagyon nehezen érthető, hogy az orvostudomány gyökeres átalakulásának két évszázada, amelynek hatékonyságát egyebek között a halálozási ráta látványos csökkenése demonstrálja, miért nem kezdte ki a homeopátia különlegesen sebezhető alapelveit. Az elnök asszony maga sem teljesen következetes ebben a tekintetben. Megemlíti a három "nagy" nevet a mai homeopátiában: Vithoulkast, Sankarant és Scholtent, akik hatására "a homeopátia napjainkban is dinamikusan fejlődik". Nos ez a három ember három teljesen különböző irányba húz, karosszékben ülve, tudományos kísérletek nélkül ír le újabb és újabb bizonyítatlan állításokat - csakúgy, mint annak idején Hahnemann tette. Ez nagyon emlékeztet arra a "fejlődésre", ami az asztrológiában következett be, amikor a "hivatalos csillagászat" felfedezett két addig nem sejtett bolygót, az Uránuszt és a Plútót, és az asztrológusoknak valahogy be kellett őket iktatni a rendszerükbe.
Ez azonban valóban mellékszál. Abban bizonyosan nincs nézeteltérés közöttünk, hogy a homeopátia megítélése végső soron azon múlik, hogy működik-e vagy sem. A vita tulajdonképpeni tárgya az, hogy milyen kritérium alapján állapítható meg a működőképesség. A homeopata és a természettudományos megítélés gyökeres különbözősége legvilágosabban a gyógyszerhasználat példáján illusztrálható. A "hagyományos" gyógyszereknek alapos és nagyon drága teszteken kell átmenniük ahhoz, hogy a használatukat engedélyezzék. Ez biztosítja, hogy valóban hatékonyak legyenek, és a hatékonyságukkal elkerülhetetlenül együtt járó veszélyeik a minimumra csökkenjenek. A homeopata gyógyszereket nem vetik alá ilyen teszteknek, a hatékonyságuk minden valószínűség szerint csupán illúzió, és ezért nincs közvetlen káros mellékhatásuk sem.
A homeopaták azonban őrlődnek. Egyrészt érzik, hogy nagyon is szükség volna a homeopátia hatásmechanizmusának felderítésében legalább minimálisan előrelépni (lásd dr. Kürti kétségbeesett és hihetetlenül naiv hivatkozását a kibernetikára és a kvantumfizikára), másrészt áhítoznak a hivatalos orvostudományban hatékonynak bizonyult randomizált klinikai tesztek pozitív eredményére (lásd hivatkozását a neves szaklapokra) - de egyikre se képesek. Ezért aztán fokozatosan elfordulnak a tudománytól és zárt közösséget alkotnak, amelynek nem sok köze van a tudományhoz.
Dolinszky Miklós hozzászólása egészen más természetű. "Hraskó úr maga a tudomány" - deklarálja aforisztikus tömörséggel. Ugyanezen az alapon én is kijelenthetem, hogy "Dolinszky úr maga a posztmodern". Dr. Kürtivel a vitánk arról szól, hogy a homeopata és a hagyományos orvosi praxis közül melyik a bizonyíthatóan hatékonyabb eljárás. Dolinszkyt ez csak az obligát anekdotikus eset említése szintjén érdekli (a gyerekeinek a kiránduláson szerzett sérüléseit is meggyógyították a "bogyócskák"). Az ő számára a hagyományos orvoslás és a homeopátia ellentéte két ideológia szembenállása.
A posztmodern hagyománynak megfelelően Dolinszky egyik mondata meghökkentőbb, mint a másik, de az már nem biztos, hogy megfogható értelmük is van. "Nem jósolható meg in abstracto - olvassuk az írásában -, hogy adott tünet milyen szerrel gyógyítható, mint ahogyan az sem, hogy adott szer milyen tüneteket gyógyíthat." Ezek szerint nem lehetünk biztosak benne, hogy "a Lopedium" néven törzskönyvezett gyógyszer meggyógyítja "a hasmenés" néven klasszifikált betegséget annak ellenére, hogy a lenyelt konkrét Lopedium tabletta gyakorlatilag bizonyosan megszünteti a konkrét X. Y. állampolgár konkrét hasmenését? Ha Dolinszky mondatának egyáltalán van valami értelme, az nem lehet nagyon más. De ez rossz vicc.
Obscurum per obscurius (egy homályos állítás bizonyítása egy másik homályos állítás segítségével) - ennek az érvelési hibának iskolapéldája Dolinszky Miklós védőbeszéde a homeopátia mellett.
Hraskó Gábor
