Hajtsd!

Publicisztika

Magyarországon a rendőrség nem áll szóba a polgárokkal. Nem tájékoztatja a nyilvánosságot a működéséről akkor sem, ha egy fővárosi erdőben elkapart hullákat találnak. Pedig a megfelelő tájékoztatás távolról sem holmi bűnös kíváncsiságot elégítene ki, csak biztosítaná a feltétlen szükséges információkat a lakosságnak, hétköznapjai biztonságához.

Magyarországon a rendőrség nem áll szóba a polgárokkal. Nem tájékoztatja a nyilvánosságot a működéséről akkor sem, ha egy fővárosi erdőben elkapart hullákat találnak.

Pedig a megfelelő tájékoztatás távolról sem holmi bűnös kíváncsiságot elégítene ki, csak biztosítaná a feltétlen szükséges információkat a lakosságnak, hétköznapjai biztonságához. Persze, egy-egy nyomozás érdekeire hivatkozva mindig ki lehet bújni a tájékoztatás elemi kötelessége alól, de ez inkább csak afféle kiskapunak tűnik, hiszen a legbestiálisabb bulvársajtót leszámítva aligha arra kíváncsi bárki is, hogy ma délután éppen hol készülnek lecsapni a bűnre, sokkal inkább arra, hogy az épp aktuális eset milyen módon érinti a közösséget. Márpedig ha valahol hullákat húznak elő az avar alól, az a személyes biztonságában érinti az ország teljes lakosságát.

S ha nem kapja meg a megfelelő helyről a neki járó, használható információkat az ember, nyilván igyekszik megszerezni a nem megfelelő helyekről - amelyek pedig azonnal és készségesen állnak a rendelkezésére. Általában hülyeségekkel, maszlaggal és pletykákkal: a csepeli erdőben talált holttestek dolgához már Arkan alvezére is hozzá bírt szólni.

Így azon sincs mit csodálkozni, ha a hajléktalan gyilkosokról szóló híresztelések hatására egyesek úgy gondolják, hogy a néma rendőrség helyett a maguk kezébe veszik a közösség védelmét vagy a bűnmegelőzést; akár úgy, hogy önkormányzati hatáskörben dózerral mennek neki a hajléktalanoknak, akár úgy, hogy egyénileg kezdeményez valaki hajtóvadászatot - hallván például a csepeli ügy interpretációit a helyi önkormányzati instanciáktól. Ezek a szövegek, jöjjenek bár alpolgármesterektől, illetékes projektfelelősöktől, mindenféle sanda gyanúkra alapozva pusztán a közhangulat manipulálására lehetnek alkalmasak. S ebbe a sorba illeszkedik a főváros vezetésének kiszorító hajléktalanpolitikája éppúgy, mint a miniszterelnök reakciója a csepeli tragédiára. Orbán azonnal megbízta belügyminiszterét, hogy "ellenőrizze a hajléktalantelepeket" - vakuljon meg a szívünk, ha ez nem óriási razziákat jelent. Így tehát határozott felső és legfelső nyomásra e hosszú ideje megoldásra váró dolgok most a legrosszabb irányba mozdultak: lett új közellenség. Menjünk rá a hajléktalanokra, mert ők okozzák az összes bajunkat!

Figyelmébe ajánljuk