"Hamarosan ránk gyullad a ház"

  • .
  • 2010. február 4.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. január 7. Karancsi Tibor vagyok, "az a Karancsi", aki az olajügyeket kirobbantotta...
Olvastam a Magyar Narancsban, hogy Bárdos úrnak micsoda tortúrákat - autós üldözés, testőri védelem stb. - kellett megélnie amiatt, mert nála - RTL, 1999. szeptember 20. -, az esti műsorában szólaltam meg, még aktív főnyomozóként, és adás közben, egy ORFK-közleményben rúgtak ki a rendőrségtől. Engem tényleg üldöztek szó szerint, külön-külön NBH - vagy ORFK - irányítású szolgák, hogy befogják a számat, mert tudták, hogy eskümhöz híven igazat fogok szólni!!! Én túléltem, nem úgy, mint az a másik ÖT kollégám, akiket holtukban is porig aláztak családostul megbélyegezve, mert "öngyilkosok lettek"!! Egyikük sem lett az! Mindez két év alatt történt, én együtt dolgoztam velük a rendőri - főleg vezetői - korrupció ellen. Érdekes módon, attól kezdődően, hogy én a Bárdos műsorában megszólaltam, nem történt egyetlen rendkívüli haláleset sem Békés megyében!!! Ez tény, ha pedig az, van még pár év az elévülésig, hogy ezeknek az igaz, felesküdött embereknek a gyilkosait kézre kerítsük, mert ezek köztünk járnak, és még különböző privilégiumokat is élveznek!!! Az én gyakorlatom működik, "az idő nekem dolgozik". Lehetett ebben az országban 85 évre titkosítani olajügyeket - amelyek kapcsán egyévnyi állami költségvetést síboltak el -, s mindezt azért, hogy a velejükig romlott, klasszikus bűnöző politikusoknak és "kádereknek" még az unokája is tiszta lappal kezdjen!!!! Úgy hírlik a netről, hogy az általam csak felületesen ismert Bárdos András rektorhelyettes úr igen elmélyült kapcsolatot ápolt aktív tv-s korában azzal a Gyurcsány Ferenccel, akit nem neveznék jelen írásomban sem másképp, mint saját bevallása szerint is hazugot, s aki csak úgy mert megjelenni Szeghalom kis városában, hogy, talán tőlem való félelmében - saját testőrei szerint is - mágneses beléptetőkapun hagyta csak megközelíthetőnek számomra a városi sportcsarnok bejáratát, 2006-os kampánykörútján! Senki mást a jelenlétemben, csak engem, kétszer küldtek át a "kapun", de nem volt nálam a saját önvédelmi Parabellumom sem... Ellenben ott volt dr. Gyurosovics József Békés megyei főkapitány a spanjaival, a helyi kapitány Szalai Zoltán - egykori tanítványom - és még számos "maradék" volt beosztottam, akik azért maradhattak meg az állományban, mert nem voltak jelen az ominózus Macskási-telepi rajtaütésemen beosztottaimként, mert aki akkor ott volt, annak megalázva "reszeltek"! Én jót beszélgettem velük, és miután volt a lelátóról egy pár másodperces szemkontaktom a "hazug emberrel", elhagytam a csarnokot. Kint a kormányőrök kértek tőlem bocsánatot az engem ért megaláztatásért, de, mint mondták, "ez volt a parancs"! Ezért furcsa nekem, hogy a Bárdos úr az áldozati szerepet ölti magára. Hát, igen... A túlélésért küzdeni kell és ehhez talán az áldozati szerepkör jó mankó lehet...??? Én még a mai napig felesküdött ember vagyok, s ehhez mérek másokat is! Persze a médiában, a parlamentben ez semmit nem jelent, mert nem esküszik föl, akinek kötelező, s a mentelmi joga mögé bújva bűnözhet!

Kérem, tegyék mások számára is hozzáférhetővé jelen reagálásomat, melyet a Bárdos úrral közölt riportjuk kapcsán tettem meg.

Üdvözlettel:

Karancsi Tibor

Figyelmébe ajánljuk