Hol a farkas?

  • 2004. július 15.

Publicisztika

A mögöttünk hagyott európai parlamenti választások gyõztesének a kampányából, mára mint emlékezetes szál, a különféle pénzelvonó és árdrágító intézkedésekkel, ilyen-olyan csomagokkal való riogatás maradt meg. A vesztesébõl meg az, hogy meg kell állítani a Fidesz hazugságáradatát. A választás elõtti utolsó napokban a Mûegyetem elõtti nagygyûlésen Orbán, mint valami gonosz miniszterelnök-karikatúra, a kormány nevében több száz milliárdos "megszorításokat" jelentett be; a szocialisták e pimaszságot kétségbeesetten cáfolták - de igen, de nem, de igen, de nem, végül eközött lehetett választani.

A két kampány vezérfonalának hitelét illetõen aztán maga a választás hozott perdöntõ ítéletet, amit nagyon leegyszerûsítve úgy is összefoglalhatunk, hogy a Fidesznek lett igaza. Nyertek, tehát nem áradt belõlük a hazugság, következésképp megszorítások várhatók, kutya világ jön ránk. Ha nem most, akkor kisvártatva: a bukott választás után a padlón nyaraló kormány örül, hogy luk van a fülin, nemhogy még bármiféle elvonásokkal próbálkoznának, de várjuk ki, mire talpra állnak, majd adnak nekünk. És különben is: már itt vannak a "megszorító intézkedések"! Ahogy a Fidesz az elõzõ ciklusban mindig emelkedésrõl, gyarapodásról, építésrõl, növekedésrõl és hízásról és általános duzzadásról vakított, úgy ver rá most a Medgyessy-kormányra nap mint nap újabb állítólagos el- és megvonásokat, áremeléseket, rombolást, éhkoppot, córeszt és lappadást. Jön egy képviselõ, és azt állítja, a Pénzügyminisztérium ezermilliárd forintot csaklizott el. Jön egy - nem mellesleg: jogszerûtlenül - kirúgott igazgató, és letapossa a kormány dédelgetett makrogazdasági mutatóit. Jön egy parlamenti alelnök, és csak legyint: ez csak a kezdet, barátaim! Jön valaki, és buszjeggyel hadonászik: a kormány árat drágít! És a jövõ héten felrobban a húsbomba!

Mindez akár még igaz is lehetne, mint ahogy feltételezhetõen nem az. Túlzással sem állíthatjuk, hogy Magyarországon most rosszabb lenne, mint bármikor a korábbiakban. Nem söpri a padlásunkat senki; és amit a legnagyobb ellenzéki párt elvonásként meg népnyúzásként reklámoz, az egyrészt nincs, vagy ha van, nem annyi, és nem úgy, és nem azért. A részletek értelmes megvitatásának lehetõsége viszont fel sem merül: a dolog eldõlt. A kimondott szó hatalmát fényesen igazolja napjaink honi közhangulata, miszerint nyakig ülünk a szarban, soha ilyen rossz még nem volt nekünk. Ez az ország összecsinálta magát, semmi jóra nem számít: egy gyõztes választási stratégia közvetlen következményeként. Pislogunk ki a lecsóból, és várjuk a cigarettaszünet végét. Ezt az érzetet még tovább erõsíti a választások után mindenkor szokásos turbulencia, ami a gyõztessel való azonosulás irányába fejti ki hatását, tehát számosan hajlanak pillanatnyilag arra, hogy õk is a Fideszben bíznak - akkor is, ha másokra vagy egyáltalán nem szavaznak.

Mindeközben a szocialista párt úgy viselkedik, mintha máris ellenzékbe szorult volna. Rendezni próbálja sorait, remélhetõen tisztázni óhajtva viszonyát saját kormányához - amit éppenséggel a választási kampány megkezdése elõtt kellett volna megtennie. A választópolgár pedig lesi, hogy beigazalódnak-e a szívós kitartással beléplántált félelmei. A félelmei, amikre szavazott.

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.