Horogra akadt a tömeggyilkos kanász

  • 2000. április 6.

Publicisztika

A hágai bíróság által körözött Momcilo Krajisnikre, a boszniai szerbek egykori parlamenti elnökére, majd a kollektív boszniai államelnökség szerb tagjára hétfő hajnalban törtek rá az SFOR katonái, és pizsamában vitték el Hágába.

A hágai bíróság által körözött Momcilo Krajisnikre, a boszniai szerbek egykori parlamenti elnökére, majd a kollektív boszniai államelnökség szerb tagjára hétfő hajnalban törtek rá az SFOR katonái, és pizsamában vitték el Hágába.

Ezzel, mondhatni, Krajisnik örök álma valósult meg, végre egy igazi város lakója lehet. Alighanem életfogytig. A vád ellene népirtás és emberiség elleni bűntettek.

Momcilo Krajisnik előző, a háború előtti életében nem tudós, vagy költő volt, mint a bosnyákok elleni háború szerzői és végrehajtói közül oly sokan. Állattenyésztéssel foglalkozott, a disznók és a marhák miliőjéből jőve azok nyelvét is beszélte - Karadzicék áltörténelmi dumájával ellentétben a legprimitívebb nacionalista retorikát művelte, jól ki is egészítették egymást. A kilencvenes évek elején, mint a szarajevói köztársasági parlament elnöke aktív szerepet játszott a mondott intézmény szétverésében és a rövid életű boszniai demokratikus kísérlet vérbe fojtásában. Szarajevó ügyében radikálisabb volt mindenki másnál, még a háború vége felé is azt szajkózta, hogy a muzulmánoknak takarodniuk kell, építsenek maguknak másik várost, Szarajevó csak szerb lehet. Ebben persze tévedett: a boszniai háború végén a szerb Szarajevó szerb lakosainak is menniük kellett, és Krajisnik sohasem költözhetett be a Városba; annak közelében, Palén maradt, ahonnan látható Szarajevó is. Dayton után két éven át ő képviselte a szerbeket Bosznia-Hercegovina kollektív államelnökségben, bár a testület másképp, mint papíron, nemigen létezett. Az utóbbi időben, úgy hírlik, energiáit ismét az üzletnek szentelte: a leggazdagabb boszniai szerbbé vált a háború során, a háborús maffiagazdaság főcsempészévé. A parasztgazda, aki keresetkiegészítésként egykor sikkasztással is foglalkozott.

De Momcilo Krajisnik életpályája, bármily fordulatgazdag is, e pillanatban másodlagos jelentőségű.

Letartóztatása nem csak a hágai főügyész és az új NATO-főtitkár energikusságát bizonyítja, bár tény, hogy a brit és az amerikai külpolitika, Cook és Albright adta meg azt a lökést, ami nélkül a nemzetközi törvényszék csak sóhivatal lehetett volna. A Blaskic- és a Krajisnik-eset után egyre kevesebb okunk van arra, hogy szkeptikusak legyünk a működésével szemben: a kezdeti bénázás a múlté. Hága természetesen nem spórolja meg a három nép, a szerb, a horvát és a bosnyák megbékélésének hosszú és fájdalmas folyamatát; ezt a meccset nekik maguknak kell lejátszaniuk. (Időnként szó is esik arról, hogy a törvényszék munkáját dél-afrikai stílusú megbékélési vagy igazság-bizottságokkal egészítsék ki, ahol a bűnök elkövetői a vallomásért és megbánásért cserébe büntetlenséget kapnának.) Hisz Hága - természetéből fakadóan - lassú; és képtelenség negyedmillió gyilkosság minden elkövetőjét megtalálni, elfogni, rábizonyítani a gyilkosságot és elítélni; és Hága különben is csak utólag büntet.

De nem mindegy, hogy kit. És emiatt bír különös jelentőséggel a marhakupecből lett tömeggyilkos bíróság elé állítása. Momcilo Krajisnik ugyanis az első politikus, akit Hága megfogott. A boszniai háborút, ceterum censeo, nem a három "nép" tervelte ki és hajtotta végre, nem a nép egyszerű, a gyilkolás ösztönétől hajtott gyermekei estek egymás torkának. Hanem azok, akik a nevükben a politikai hatalmat gyakorolták. Akik megtévesztették, kifosztották és tönkretették őket. A büntetésnek őket kell sújtania: még akkor is, ha a konkrét gyilkosságokat nem ők követték el. Másképp nem lehet megbékélés sem.

Figyelmébe ajánljuk