Húszmilliárd erre, arra

  • 1998. október 22.

Publicisztika

Nemeskürty Istvánhoz a kormány hozzávágott, vagy legalábbis hozzá fog vágni húsz, kötőjel huszonötmilliárd forintot, hogy pontosan mire, arról a Tanár úr néven is emlegetett egyénnek - a Magyar Nemzet hétvégi számában megjelent interjúja szerint - egyelőre édeskevés fogalma van. Az összeget a kormány a magyar államiság és kereszténység ezeréves évfordulójának megünneplésére szánja; a részletek egyelőre kidolgozatlanok, de nincs gáz, elvégre a határidő a távoli november. A della - az ilyen dellák természetéből fakadóan - feltehetőleg arra lesz fordítva, hogy a kormánykoalícióval rokonszenvező, egykor MDF-es lumpenértelmiség rokonszenve hosszú távon is biztosítva legyen. Szó se róla, e nemes célokra a húszmilliárd forint szép summa: még a két évvel ezelőtti honfoglalási felhajtás is mindössze 1,8 milliárdjába fájt a költségvetésnek; arról nem is beszélve, hogy a Nemzeti Kulturális Alap, az a kormányzati intézmény, amely az írók, filmrendezők, mindenféle művészek és kulturnyikok, valamint a kőfaragók és balett-táncosok alkotómunkáját támogatja, tavaly mindössze 2,9 milliárdnyi támogatás fölött diszponált; és ez a taxaméter idén is csak 3,5 milliárd körül áll majd meg.

Nemeskürty Istvánhoz a kormány hozzávágott, vagy legalábbis hozzá fog vágni húsz, kötőjel huszonötmilliárd forintot, hogy pontosan mire, arról a Tanár úr néven is emlegetett egyénnek - a Magyar Nemzet hétvégi számában megjelent interjúja szerint - egyelőre édeskevés fogalma van. Az összeget a kormány a magyar államiság és kereszténység ezeréves évfordulójának megünneplésére szánja; a részletek egyelőre kidolgozatlanok, de nincs gáz, elvégre a határidő a távoli november. A della - az ilyen dellák természetéből fakadóan - feltehetőleg arra lesz fordítva, hogy a kormánykoalícióval rokonszenvező, egykor MDF-es lumpenértelmiség rokonszenve hosszú távon is biztosítva legyen. Szó se róla, e nemes célokra a húszmilliárd forint szép summa: még a két évvel ezelőtti honfoglalási felhajtás is mindössze 1,8 milliárdjába fájt a költségvetésnek; arról nem is beszélve, hogy a Nemzeti Kulturális Alap, az a kormányzati intézmény, amely az írók, filmrendezők, mindenféle művészek és kulturnyikok, valamint a kőfaragók és balett-táncosok alkotómunkáját támogatja, tavaly mindössze 2,9 milliárdnyi támogatás fölött diszponált; és ez a taxaméter idén is csak 3,5 milliárd körül áll majd meg.

De ez még odébb van.

Nemeskürtynek és a kormánynak momentán az az ötlete, hogy legyen a stekszből "egy szép kis palota az államfőnek, mondjuk a Várban, hiszen mindig ott uralkodtak a királyok is" ("hiszen", mondja Nemeskürty, és ez a "hiszen" a legjobb benne; ugyan, simogatná már meg valaki az idős tudós forró homlokát, hogy Magyarország köztársaság, és az államfő nem uralkodik), valamint lenne belőle egy miniszterelnökség is (a Sándor-palota); ebben az esetben Nemeskürty szerint a képviselőház tényleg tudja majd ellenőrizni a kormány tevékenységét. Nemeskürty továbbá emlékszik még arra is, hogy "Magyarország kormányzója, akiről divat sok rosszat mondani, csak akkor léphetett be a Parlament épületébe, ha arra a képviselőház elnökétől engedélyt kapott. Ez így működött." És: "Bár működne ma is!" - adja meg végül magának a kegyelemdöfést a félnótás pedagógus.

Foglaljuk össze. Orbán Viktor kormányzó, miután megjelenik őfelsége I. Árpádnál a reggeli audiencián, beül fehér lovába, és - feltehetőleg a siklón, mert arra a legrövidebb - levágtat a Parlamentbe. Ott engedély kér Áder Jánostól, hogy beléphessen. Megkapja, és belép, vagy nem kapja meg, és csalódottan elsomfordál. Közben a képviselők nagy hatótávolságú látcsöveken a Kossuth térről ellenőrzik a Várban a kormányt.

Ez, meg hogy egy kriptohorthysta, félanalfabéta vátesz idős napjai felhőtlen boldogságban teljenek, kétségtelenül megér húsz, kötőjel huszonötmilliárd forintot.

Figyelmébe ajánljuk