Van Európában egy miniszterelnök, akiről az elmúlt évben rendszerint a következő politikai és közéleti állásfoglalások születtek szerte Európában és az egész észak-atlanti térségben: visszaél alkotmányos hatalmával, veszélyezteti a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a független igazságszolgáltatást, és egész egyszerűen nem érti, mint jelent a pluralista demokrácia. Mások az EU-szerződés 7. cikkelyét akarták alkalmazni országával szemben: mely eljárás lehetőséget adna a demokratikus alapértékek védelmére, és az ezt megszegő tagállam szavazati – és egyéb – jogának felfüggesztésével jár. Az ország alkotmányos destabilizálásáról és a liberális demokrácia eliminálásának veszélyeiről rendszeresen ír az összes mértékadó lap: aggályainak adott hangot többek között a New York Times, az Economist, a Financial Times, a Spiegel, de az Európa Tanács, az Európai Unió és az Egyesült Államok sem tartotta magában rosszalló véleményét.
Ez a miniszterelnök szombaton a Magyar Szocialista Párt és Mesterházy Attila díszvendége volt a párt kampányindítónak is tekinthető nagygyűlésén. Akkor, amikor a héten ugyanennek a 7. cikkelynek az alkalmazása Magyarország ellen is felmerült, ezúttal a Financial Times vezércikkében, az esedékes alaptörvény-buherálás okán. Azon a hétvégén, amikor jó néhány ezer ember tüntetett a förtelmes alaptörvény még förtelmesebb módosításai, az Orbán-rezsim talán végleges kiteljesedése ellen az Alkotmány utcában, a szocialisták „Orbán legjobb tanítványát”, „Kelet-Európa Második Viktorját” látták vendégül, és itták szavait.
Teljesen érthetetlen, miért volt erre szükség. Ponta meghívásával nem az a legnagyobb probléma, hogy a székely zászlók miatt felhergeli a magyar jobboldalt; a román miniszterelnököt egész politikája, alkotmányhoz és demokráciához való hozzáállása teszi persona non gratává egy magát ugyanezen szép elvek, a demokrácia és alkotmányosság utolsó bástyájának és legfőbb véderejének tekintő párt számára. Ponta jelenlétével éppen ezért nem a jobboldal, hanem saját szavazói és az egész magyar demokratikus közösség előtt kell elszámolnia a szocialista párt vezetésének.
Mivel nem ezen a hétvégén tartották hazánkban a Plagizáló Politikusok I. Nemzetközi Találkozóját, ahol Victor Ponta díszvendég lehetett volna, és emiatt mindenképp Magyarországon tartózkodik a nagygyűlés idején, nem tudunk másra gondolni, mint hogy a román miniszterelnök meghívása tudatos döntés volt, ám mindmáig nem tudni, kinek és miért támadt ez a katasztrofális ötlete a szocpártban. De tulajdonképpen nem is érdekes. Indok biztos volt rá – azonban a döntés akkor is vállalhatatlan.
Kedves demokráciát és jogállamot féltő szocialisták! Olyan nincs, hogy a New York Times, a Spiegel, az Európai Bizottság és az Európa Tanács csak Magyarországról és Orbánról ír/mond igazat, de Pontával elfogult, rosszindulatú. Erre a szövegre biztos van egy nemzetközi kommunikációért felelős román országrenomé-államtitkár, meg kellene hagyni neki Ponta mosdatását. Olyan sincs, hogy nekünk nem tetszik, amit Orbán művel a jogállammal és az alkotmányossággal, de Pontának a közel hasonlót nemcsak elnézzük, de keblünkre ölelve díszvendégként ünnepeljük! Ponta vendégszereplése épp ezért nem több és nem más, mint a nemrégiben megfogalmazott miniszterelnöki deklaráció megtestesülése: nem a diktatúra, hanem annak szereplői ellen harcoltunk. Hogyan lehet ezentúl komolyan venni a jogállam és az alkotmányosság miatti aggodalmakat, és az ezek helyreállítására tett szocialista ígéreteket?
