Heil Péter

Orbán, a szuverén

Út az EU-ból való kilépés felé

Publicisztika

Bár az európai parlamenti választásokig még hátravan fél év, a Fidesz máris kijelölte a terepet, amelyen küzdeni akar. A harc újfent történelmi lesz, megint sorsdöntő, és ismét egyedül akarják megvívni az egész világ ellen. A tét ezúttal nem más, mint a magyar szuverenitás, amely gyógyír lesz minden bajunk, a háború, a migráció, a családpusztító melegpropaganda, a külföldi zsoldban álló álcivilek, no meg a hétfejű Brüsszel ellen.

A szuverenitás fogalma a politikatudományban a főhatalomra utal. Modern meghatározását Jean Bodinhez, a 16. századi francia jogtudóshoz, az abszolutizmus elméletének kidolgozójához kötik. Innen nézve a témaválasztás kétségkívül logikus, már-már önleleplező. A korlátlan hatalom iránti vágy a Fidesz politikai közösségének legfőbb kötőanyaga. Az az apróság, hogy a szuverenitás manapság nem abszolút, mert a főhatalom birtokosának tiszteletben kell tartania mások – országok és egyének – szuverenitását, így például az emberi és polgári jogokat, a kormánypártot kevéssé érdekli. Az ő világukban a tilalomfák mindig csak másokra érvényesek; a jog az övék, mindenki másnak a törvény szigora jut osztályrészül.

Régi-új kampány

A Fidesz ugyanakkor nem lusta. Ha már a szuverenitásnak – mint legújabb politikai terméknek – ilyen fontos szerepet szán, elvégzi a munkát, és néhány milliárd forintnyi közpénz jól irányzott befektetésével mindjárt el is magyarázza az alattvalóknak, hogy mit kell érteni az enyhén nyelvtörő kifejezés alatt. Egész Európára kiterjedő kutatást és konferenciát rendel a Századvégtől, amelyből nyilván kiderül majd, hogy az Európai Unió lakossága pontosan azt gondolja a világról, mint Orbán Viktor. Nemzeti konzultációt szervez a Kubatov-listára érdemes polgároknak, nehogy lemaradjanak egy brosúrával. Végül pedig elsöprő mé­dia­kampányt indít Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, és Soros György fia, Alexander Soros ellen. Ez utóbbi szereplőválasztást a költségvetési válság kellős közepén a pénzügyminiszter is bizonyára helyesli, hiszen új mé­diatartalmak legyártására szinte nincs is szükség; minimális vál­toztatással az öt évvel ezelőtti Juncker–Soros kampány kreatív anyagai újra bevethetők.

Varga Judit, a Fidesz EP-képviselőjelöltje mindjárt kap is az alkalmon, nem kisebb húzással beindítva kampányát, mint meghirdetve a „szuverenitásvédelem évét”. Az exminiszter a horizontot fürkészve borúsan figyelmeztet: a brüsszeli „tankok” Varsó bevétele után hamarost Budapest felé fordulnak. Magyarországnak ezért minden nap meg kell harcolnia a szuverenitásért, küzdenie kell a külső nyomás ellen, az ország érdekeiért a nemzetközi színtéren. A határokon belül pedig az idegen hatalmak kiszolgálóit kell visszaverni, akik álcivil hálózatok és guruló dollárok segítségével próbálják aláásni a magyarok önrendelkezését. Végül, meg kell határozni az EU jogosítványait is, mert Brüsszel ma a szerződéses keretek betartása és a jog betartása helyett politikai ízlések, preferenciák, önkényes értékválasztások mentén definiálja azokat. Például a jogállamról folytatott vitában, amelynek – Varga Judit szerint – ugyebár nincs is elfogadott definíciója. Uniós szinten így nyilván felesleges babrálni vele, és végképp elfogadhatatlan emiatt visszatartani a Magyarországnak járó eurómilliárdokat.

Akinek ez a szuverenitásmeghatározás túlságosan „szemüveges” lenne, annak segítségére siet a ­legújabb konzultációs kérdőív, amely kollektív szánkba rágja: a szuverenitás megvédése olyan húsba vágó kérdéseket takar, mint hogy megmaradjon-e a rezsitámogatás, a kamatstop és az extraprofitadó; legyenek-e „migránsgettók” Magyarországon, vagy hogy megengedjük-e, hogy Brüsszel a magyarok pénzét az ukránoknak adja, cserébe elárasztva minket a vacak, génmódosított gabonájukkal, és persze hogy végképp eltörölje a gyermekvédelmet. A kérdőívnek mind a tizenegy pontja nyilvánvalóan hazug. A bevált szélsőjobbos recept szerint a valósággal teljesen ellentétes „alternatív tényeket” sorol, jobb esetben „csak” mértéktelenül túloz, ordas indulatokat szít. Aztán pedig feltesz egy teljesen blőd kérdést, amire igazából csak egy válasz lenne: kidobni az egész förmedvényt a szemétbe. De tudjuk, a technika már sokszor működött, és a kormánypárt a legkevésbé sem szégyelli az alantas módszert. Sőt, kérkedik vele. ­Deutsch Tamás például rögvest körbe is küldte a sillabuszt az Európai Parlamentben, hadd lássa mindenki, mekkora demokraták ők.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk