Oroszország Anyácska őrző-védő Kft.

publikálva
1999/46. (11. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Oroszország Anyácska ´rző-védő Kft.

Oroszország Anyácska ´rző-védő Kft.

Mi az úristent akarhatnak az oroszok Csecsenföldön?

Akárhogyan is forgatjuk a dolgot, itt bizony pont az van folytatva, amit a Szovjetunió 1989-ben Afganisztánban - akkor úgy tűnt: végleg - abbahagyott. Még akkor is, ha a látszatokra ezúttal kevésbé ügyeltek. Az oroszok most úgy mentek, hogy senki nem hívta őket.

A tézis, hogy itt Putyin miniszterelnök választási kampányára lenne rásegítve, biceg. (Nem lett volna olcsóbb ennél néhány szellemes videoklip?) Oroszország inkább a NATO kosovói háborúja által elszenvedett megaláztatását kúrálja: ha Amerikának szabad bombáznia, akkor szabad nekik is. A csecsenek meg kéznél voltak - és bár azt senki be nem bizonyította, hogy a nyári oroszországi merényletek mögött csecsen terroristák álltak volna, a több száz halott elégséges ürügy volt a háború megindításához. Elégséges és szokványos: kevés olyan nagyhatalmat ismer a történelem, amely ne épp ezzel, vagy ehhez hasonló indokkal látott volna neki az ugrálásnak valamely környékbeli, és rendszerint szabadságszerető kis nép gigáján. Pedig a terroristákkal rendőri eszközökkel célszerű felvenni a küzdelmet, nem pedig vélt tartózkodási helyük légitámadásával.

Az analógia Jugoszlávia és a NATO esetével tehát épp fordítva áll meg. Ororszország e leosztásban nem a NATO, hanem Szerbia, amely az állami erőszak végletes eszközeivel nyomja el egy vitatott hovatartozású tartománya függetlenségi akaratát; amelynek hadserege etnikailag tisztogat. Ez még akkor is igaz, ha a csecsenek píár-munkája csapnivaló (a művelt világ rokonszenvének megnyerésére kevéssé tűnik alkalmasnak az a sebesség, amellyel Groznijban a nyugati segélyszervezetek munkatársait el bírják rabolni), és ha az önálló Csecsenföldből a büdös életben nem lesz demokratikus mintaállam (a Kaukázus Svájca). E megfontolások sem indokolhatják ugyanis az orosz hadsereg immár 6000, többségükben polgári áldozatot és 200 000 menekültet produkáló büntetőexpedícióját.

Moszkvát persze senki nem fogja bombázni néhány ezer csecsen civil halott miatt. Az Európai Uniónak eddig egyetlen remek ötlete támadt a probléma "kezelésére": ne adjunk több pénzt Oroszországnak. Evvel viszont nem csak az a baj, ami a Nyugat elmúlt tíz évben folytatott, és totálisan elcseszett Oroszország-politikájával általában (hogy tudniillik a nyakló nélkül osztogatott nyugati kölcsönök és segélyek lettek a szabad versenyen alapuló gazdaság és a demokrácia szárba szökkenésének egyik fő akadálya). Hanem az is, hogy evvel nem a Nyugat kényszeríti katonai és politikai engedményekre Oroszországot. Hanem Oroszország csikarhat ki újabb segélyeket és kölcsönöket a Nyugattól. Mást nem kell érte tennie, csak abbahagyni a lövöldözést.

Meg persze előtte elkezdeni.

Azt pedig nem lenne jó megszokni, hogy az orosz gazdaság húzóágazata a nemzetközi politika szintjére emelt védelmi pénzbeszedés. Ha ugyanis a védelmi pénzek elfogynak, újabb áldozat után kell nézni.

publikálva
1999/46. (11. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk