Várhegyi Éva

Pancserek viadala

Kamatháború a kormány és a jegybank között

Publicisztika

Ha Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a múlt kedden kellően bátor lett volna, akkor – maga mögött felsorakoztatva Matolcsy Györgyöt, Varga Mihályt és Orbán Viktort – kijelentette volna: ezt alaposan elkúrtuk. Ehelyett kamatháborút indított a jegybankkal.

Bejelentett egy újabb, fölöttébb szokatlan „kamatsapkát”, amely megtiltja, hogy a bankok a három hónapos diszkontkincstárjegy hozamát meghaladó kamatot fizethessenek a lakosság, valamint az intézményi befektetők 20 millió forintot meghaladó betéteire. Rendeletével azt próbálja meggátolni a kormány, hogy a nagybefektetők a kereskedelmi bankok közvetítésével az MNB-be áramoltassák a pénzüket ahelyett, hogy állampapírokat vásárolnának. A bankok ugyanis a jegybanknál elhelyezett egynapos betéteik után megkapják az októberben 18 százalékra emelt „irányadó” kamatot, míg az állampapírok hozama az ennél jóval alacsonyabb, 13 százalékos alapkamathoz igazodik.

Az egyik ostobább, mint a másik, aztán csere

A különféle „sapkák” gyártásában széles körű gyakorlatot szerzett már a magyar kormány: egyre több élelmiszer árának és kamatfélének van már hatósági plafonja. Ne feledjük az előzményt se: a „rezsicsökkentés” hívószavával egy sor közszolgáltatás árát fagyasztotta be még 2014 előtt a kormány. Ezek a sapkáknak becézett, valójában kényszerzubbonyként szolgáló durva beavatkozások megakadályozzák, hogy a piac autonóm szereplői maguk alakítsák ki azt az árat, ami mellett egy adott termék, szolgáltatás vagy pénz iránt megközelítően akkora kereslet várható, mint amekkora az aktuális kínálat.

Egyes alapvető termékek és szolgáltatások árára, illetve hitelkamatokra szociális indokkal húzott „sapkákat” a kormány (az így megvalósuló támogatások költségét pedig a kereskedőkre, az önkormányzatokra és a bankokra hárította). Most gyökeresen más a helyzet, hiszen a nagybetétekre kialakított kamatplafon senki emberfiát nem védi meg a zord piactól; legfeljebb a kormánynak teheti (ideig-óráig) olcsóbbá az adóssága finanszírozását. A rendelet a „védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról” 2021-ben hozott törvényre hivatkozik, amely szerint veszélyhelyzet idején rendkívüli intézkedéseket hozhat a kormány. Ám az ott felsorolt indokokkal (az állampolgárok élet-, egészség-, személyi, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása) nehezen támasztható alá, hogy a kormány ilyen módon felülbírálja a jegybank kamatpolitikáját, korlátozva az MNB törvényben biztosított autonómiáját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.