Tavaly november 3-án az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) héttagú tanácsa a Lautsi kontra Olaszország ügyben kimondta, hogy az olasz állami általános iskolák osztálytermeinek falára kifüggesztett feszület sérti a szülők alapvető jogát a vallási és világnézeti meggyőződésükkel összhangban lévő oktatáshoz és tanításhoz (Emberi Jogok Európai Egyezménye, Első Kiegészítő Jegyzőkönyv, 2. cikk), és ezzel szoros összefüggésben sérti a vallásszabadságot (9. cikk).
Az alapelvek ismertetése során a bíróság hangsúlyozta, hogy a szülők meggyőződésének tiszteletben tartása csak egy olyan nyílt oktatási közegben valósulhat meg, amely a gyermekek társadalmi hátterére, vallási és nemzetiségi származására tekintet nélkül a befogadásra törekszik, és nem a kirekesztésre. Az iskola nem lehet missziós tevékenység vagy igehirdetés terepe. Ehelyett az iskola különböző hitek és filozófiai meggyőződések találkozóhelye, ahol a tanulók további ismereteket szerezhetnek saját gondolataikról és hagyományaikról. Ebben a közegben az egyezmény követelményei szerint az államnak az a feladata, hogy biztosítsa a tananyag objektív, gondolkodásra ösztönző (kritikai) és plurális módon történő megközelítését. Az állam nem válhat az indoktrináció eszközévé. Az állami semlegesség és pártatlanság követelményével nem egyeztethető össze, hogy az államhatalom gyakorlói valamely vallási meggyőződés vagy magatartás legitimitását vizsgálják. "Az oktatásban az állam semlegessége a pluralizmus biztosítéka."
Tekintettel az általános iskolai közeg sajátosságaira, a bíróság külön kiemelte, hogy az oktatás során szellemi átalakuláson áteső, könynyen befolyásolható, és alapvetően függő helyzetben lévő általános iskolás korú gyermekekre akár közvetve, akár közvetlenül tilos vallási meggyőződést erőltetni, mivel a gyermekek ebben az időszakban meg nem képesek a megfelelő önálló ítéletalkotásra. Míg egyes gyermekek a tantermekben kifüggesztett feszületet - annak egyéb, kulturális vagy hagyományos jelentéseitől függetlenül is - könnyen értékelhetik megnyugtató vallási jelképként, nem kizárható, hogy ugyanazt a feszületet más, esetleg kisebbségi vallásokhoz tartozó gyermekek zavarónak vagy épp fenyegetőnek találják. Azokban az államokban, ahol vallási meggyőződésre tekintet nélkül érvényes a tankötelezettség, az állam köteles megőrizni a semlegességet a közoktatásban. A feszület kifüggesztése az állami iskolák tantermeiben nem egyeztethető össze a demokráciáktól elvárt állami semlegesség követelményével.
Az EJEB döntése régi hagyományokat kérdőjelez meg az emberi jogok nevében: a feszület kifüggesztését előíró jogszabály az olasz egységet megelőző időből származik, épp abból a hányatott sorsú Szárd-Piemonti Királyságból, amelynek éléről aztán a legendás II. Viktor Emánuel egyesítette Itáliát. Az olasz kormány késlekedés nélkül protestált a döntés ellen, követelve a Nagykamara (azaz a fellebbviteli fórum - a szerk.) eljárását. Időközben - egyéb szereplők mellett - az olasz állam támogatójaként tíz állam (Bulgária, Ciprus, Görögország, Litvánia, Málta, Monaco, Oroszország, Örményország, Románia és San Marino) is beavatkozott az eljárásba.
Az európai kereszténység leomlása kísérteties vízió. A pánik közepette mára egyre kevésbé érzékelhető, hogy a józan számítás szerint az EJEB döntésének következménye számos megszorító feltétel egyidejű fennállása esetében valósul meg: az állami általános iskolák tanköteles hallgatóinak általános állapota talán akkor kapna ekkora figyelmet, ha valami tévedés folytán megszűnne a nyári szünet.
A rekkenő hőségben a Nagykamara végső ítéletére várva miért is érdekes mindez?
*
Kilenc hónappal a strasbourgi döntés, és egy nappal az ügyben tartott nagykamarai meghallgatás után a magyar kormány úgy találta, elérkezett az idő, hogy kifejezze szolidaritását a bíróság döntése ellen tiltakozó Apostoli Szentszékkel, a - legalábbis átmenetileg pervesztes - Olaszországgal, valamint Ausztriával, Horvátországgal, Grúziával, Írországgal, Macedóniával, Montenegróval, Lengyelországgal, Szerbiával, Szlovákiával és Ukrajnával. A 1138/2010 (VII. 1.) kormányhatározat Magyar Közlönyben megjelent szövege - talán a sietség okán - tartalmaz néhány kellemetlen elütést (pl. az Európai Unió berkeiben működő Európai Tanácsot említi a strasbourgi székhelyű Európa Tanács helyett), amelyek mindent összevetve nem értelemzavaróak. A határozat szövegéből ugyanis így is kiviláglik: a köztársaság az európai horizontot kémlelve új barátok után néz.
A Szentszék, vagy a közismerten római katolikus hajlandóságú Írország és Lengyelország felbukkanása érthető. Mivel az említett határozat tartózkodik a beavatkozók megnevezésétől, érdemes megismerkedni a formálódó értékközösség jeles tagjaival. Az ismerkedés e korai szakaszában koncentráljunk - az EJEB vonatkozó gyakorlatából merítve - a vallásszabadság védelmére, a vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára, illetve az állami semlegesség szempontjaira.
A listavezető Ausztriát a közelmúltban azért marasztalta el az EJEB, mert a különböző állami szervek mintegy húsz év távlatában sem voltak hajlandók bejegyezni az Európa más országaiban elismert Jehova tanúi gyülekezetét ún. vallási szervezetként. A hatékony állami közbenjárásnak köszönhetően a gyülekezet csak az alacsonyabb állami elismeréssel járó vallási közösség besorolásra pályázhatott, ennek köszönhetően számos hátránnyal szembesülve az évek során (Religionsgemeinschaft der Zeugen Jehovas and Others v. Austria).
Grúziát 2007-ben a kínzás tilalmának megsértéséért (3. cikk) marasztalta el a bíróság, miután rendőrei támogató téblábolással nézték végig, ahogyan ortodox hívők egy lelkes csoportja némi média-előkészítés után, egy karizmatikus ortodox vallási vezető segítségével imaházukba zárta, majd megverte egy Jehova tanúi gyülekezet mintegy száz tagját - miután máglyát rakott a gyülekezet vallási könyveiből (97 members of the Gldani congregation of Jehovah's Witnesses and 4 others v. Georgia). Ehhez képest üdítő fejlemény, hogy a grúz állam és Ortodox Egyházzal idén tavaszszal kötött megállapodása értelmében a jó magaviseletű elítéltek biztonságos ortodox kolostori tartózkodásra válthatják be börtönbüntetésüket.
Végezetül talán említésre érdemes, hogy nemrégiben az EJEB azért marasztalta el Ukrajnát, mert a rendszerváltást követően hatóságai nem voltak hajlandók elismerni a Moszkvai Patriarchátusból kézzel-lábbal kiválni kívánó és a Kijevi Patriarchátushoz csatlakozni igyekvő gyülekezetet, amelynek az volt a legnagyobb bűne, hogy vezetősége a rendszerváltás előtt szemben állt az állami hatalommal. A renegát hívők közül időközben többen menedékjogot kaptak Norvégiában az elszenvedett zaklatás miatt (Svyato-Mihaylovska Parafiya v. Ukraine).
Kérdés persze, hogy a Nagykamara döntése után az ébredező köztársaság, amelyben immár deklaráltan Isten a történelem ura, mennyire és miben hallgat majd új barátaira.
A szerző jogász.
