Jovánovics Eszter

Szemben a törvény szellemével

Gyűlölet-bűncselekmények és a törvény előtti egyenlőtlenség

  • Jovánovics Eszter
  • 2011. március 24.

Publicisztika

Borsod és Heves megyében a rendőrség nagyon odafigyel arra, hogy a romatelepek környékén mindig legyen járőr, aki megbírságolja a cigányokat, ha kopott a bicikligumijuk, hiányzik a kerékpárjukról a prizma, nincs jól bekötve valamelyik fék. Ezeket a jogállamot és a társadalmi békét súlyosan veszélyeztető szabálysértéseket hála Istennek, nagy arányban deríti fel rendőrségünk, és az elkövetők elnyerik méltó büntetésüket.

Az ugyancsak Heves megyei Gyöngyöspatán tíz napon át egyenruhás, részben fokosokkal, ostorokkal felszerelkezett paramilitáris csoportok tartották rettegésben a helyi cigányságot. Tudomásunk szerint nemhogy büntető, de egyetlen szabálysértési eljárás sem indult a rendfenntartás állami monopóliumát magukhoz ragadó szélsőséges alakulatok tagjai ellen (kivéve négy férfit - igazoltatás megtagadása miatt). Az illetékes rendőrkapitány szerint nem történt jogellenes cselekmény, ami ezt megalapozta volna. A március 6-i demonstrációt annak ellenére sem oszlatta fel a rendőrség, hogy ezres nagyságrendű egyenruhás és civil a romákra súlyosan sérelmes jelszavakat skandálva vonult végig a cigánysoron, s ezzel az ott lakókat a gyűlölködéssel való szembesülésre kényszerítette.

 

Hogyan lehet az, hogy a nyomozó hatóságok vezetői között nincs senki, aki felismerné, hogy igenis vannak olyan büntetőjogi tényállások, amelyeket a gyöngyöspatai terrort fenntartó személyek cselekményei kimerítettek?

 

A közösség tagja elleni erőszak gyűlölet-bűncselekmény, amit az követ el, aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.

 

Okkal fél

Ám a magyar hatóságok szerint nem valósul meg ez a bűntett, de még a kísérlete vagy előkészülete sem, amikor Gyöngyöspatán az élet kioltására alkalmas eszközökkel felszerelkezett egyenruhás "rendfenntartók" a cigányokat etnikai hovatartozásuk miatt megfélemlítő jelenlétük tűrésére kényszerítik. Ugyanakkor nagy bizonyossággal kijelenthető: ha a hatóságok által meg nem védett romák önvédelemből vagy bosszúból rátámadtak volna az ostorosokra, a "magyarok" közösségének tagja elleni erőszak vádjával letartóztatták volna őket, és hosszú, letöltendő szabadságvesztést szabnának ki rájuk.

 

Kezd ugyanis kialakulni egy következetes joggyakorlat, amely épp azokkal szemben alkalmazza a fenti büntetőjogi tényállást, akik védelmére többek között megalkották, és akik erre a védelemre az őket érő előítéletesség és diszkrimináció miatt ma leginkább rászorulnának. Miskolcon, Sajóbábonyban és a budapesti Tavaszmező utcában erőszakos magatartást tanúsító romákat példátlanul súlyos szabadságvesztésre ítélték közösség tagja elleni erőszak miatt. (A miskolci esetről lásd cikkünket: Az önmaga ellen fordult törvény, Magyar Narancs, 2010. december 2.)

2009 óta lehetséges a lakosság "egyes csoportjai" elleni erőszakot is annak a tényállásnak a keretében értékelni, ami kizárólag a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási kisebbség tagja ellen intézett támadásra vonatkozott addig. A védettséget a 2008-as Meleg méltóság nenetén történtek miatt terjesztették ki, a "lakosság egyes csoportjai" kategória tehát elsősorban az LMBT-közösség tagjaira, illetve más, hozzájuk hasonlóan megkülönböztetett, előítélettel sújtott csoportokra vonatkozik.

 

Ez a változtatás meglepő eredményt hozott az ítélkezésben. A miskolci - nem jogerős - ítéletet hozó bíró szerint "a tényállásszerű magatartáshoz az szükséges csupán, hogy a bántalmazás, illetve az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítés a valamely tekintetben együvé tartozó személyek összessége ellen irányuljon (...)". A bírónő tehát minden bizonnyal megállapítaná e bűntett megvalósulását akkor is, ha valaki azért támad rá egy másik emberre, mert az Michael Jackson-rajongó vagy vegetáriánus.

 

A "lakosság egyes csoportjai" talán nem a legszerencsésebb megfogalmazás, de annyi intelligencia elvárható a jogalkalmazótól, hogy valamely büntetőjogi tényállást a jogszabály rendeltetésére, a törvény szellemére tekintettel alkalmazzon. Ahhoz, hogy világossá váljon, a miskolci ügyészek és bírák a Btk. 174/B § alkalmazásakor mit értenek félre, tisztáznunk kell, hogy a gyűlölet-bűncselekmények büntetése a kisebbségek védelmét célozza. Az igazi demokráciák elismerik az előítélet-alapú gyűlölet létezését, és azt, hogy ez ellen az államnak fel kell lépnie, ezért az előítélettel sújtott kisebbségeket speciális büntetőjogi védelemben részesítik.

 

A mértékadó szakirodalom szerint gyűlölet-bűncselekménynek minősül bármely személy vagy vagyon elleni bűncselekmény, amelyben az elkövetők az áldozatot valamely csoporthoz való vélt vagy valós tartozása alapján választják ki. A csoportképzés alapja a csoport tagjainak valamely közös tulajdonsága - nemzeti vagy etnikai hovatartozása, nyelve, bőrszíne, vallása, neme, életkora, szellemi vagy testi fogyatékossága, szexuális orientációja. A gyűlölet-bűncselekmény elengedhetetlen eleme továbbá a csoporttal szembeni előítéletes és kirekesztő gondolkodásmód, amelyhez a bántalmazott személy a valóságban vagy az elkövető által vélelmezetten tartozik. Ha gyűlölöm a szomszédomat, és emiatt megverem, még nem gyűlölet-bűncselekményt követtem el. Ám ha azért gyűlölöm, mert roma vagy meleg, és emiatt támadok rá, akkor igen. Éppen ezért a gyűlölet-bűncselekménynél (hate crime) pontosabb elnevezés az előítélet által motivált bűncselekmény (bias motivated crime). Aminek döntő sajátossága, hogy nem csak a sértettre gyakorol hatást: az egész csoportnak közvetíti azt az üzenetet, hogy ők mások és nemkívánatosak, és a csoport bármely tagja egy következő bűncselekmény áldozata lehet. A "közösség tagja elleni erőszak" tényállás megalkotásával tehát az állam azt tette nyilvánvalóvá, hogy morálisan elítéli a kisebbségek elleni előítéletekből fakadó, általánosításon alapuló gyűlöletet.

 

Amikor romák Miskolcon és Sajóbábonyban gárdistákra támadtak, jogellenes cselekményük motívuma nyilvánvalóan nem önmagában az volt, hogy e támadás célpontjai a Jobbikhoz vagy a feloszlatott Magyar Gárdához tartoztak - nem az e csoportokkal szembeni előítéletesség döntött tehát. E szervezetek köztudottan, bizonyíthatóan és szisztematikusan a romákat megfélemlítő, uszító és kirekesztő politikát képviselnek, amint ezt a gárdát feloszlató ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla is megállapította. Ne felejtsük el azt sem, hogy a gárdisták sérelmére elkövetett bűncselekmények röviddel a romagyilkosságok után történtek. A megfélemlített, diszkriminált kisebbség tagjai fokozott érzelmi állapotban, az őket kirekesztő csoportok megjelenésétől felzaklatva követték el erőszakos cselekményeiket - feltételezhetően azért, mert azok velük szemben a támadást megelőzően, huzamosan gyűlöletkeltésre alkalmas propagandát folytattak. A romák által elkövetett bűncselekmények motívuma tehát különbözik attól az indítéktól, ami a gyűlölet-bűncselekmények megvalósulásának ismérve. Fogalmi képtelenség, és a törvény céljával és rendeltetésével ellentétes úgy gondolni, hogy a gárdisták a romák részéről előítéletesség elszenvedői: az ugyanis nem előítéletesség, ha valaki alapos okkal fél egy csoportosulástól.

A miskolci ítéletből nem lehet megállapítani, hogy tulajdonképpen mely csoport az, amelyiknek vélt vagy valós tagjaival szemben a bűncselekményt elkövették: a bírónő felváltva hol gárdistákat, hol bőrfejűeket, hol jobboldali radikálisokat, hol egyszerűen magyarokat említ. Az mindenesetre kiderül, hogy a bíróság szerint egy gyűlölet-bűncselekmény védett jogi tárgya lehet alkotmányellenes célra - a romákkal szembeni gyűlölet szítására - szerveződött és emiatt a bíróság által feloszlatott szervezet tagjainak csoportja.

 

Szít vagy véd

Természetesen nem azt állítom, hogy ezekben az esetekben nem történt bűncselekmény. Ám téves minősítésük súlyosabb büntetések kiszabását teszi lehetővé, s az ítéleteknek szimbolikus üzenetük is van. A jogalkalmazók azzal, hogy ezeket az eseteket romák "magyarok" elleni gyűlölet-bűncselekményének állítják be, azt sugallják: a magyarországi romák nem magyarok. És azt is, hogy Magyarországon nincs romákkal szembeni rasszizmus, viszont a "magyarok" a romák előítéleteinek áldozatai. A téves minősítéssel a jogalkalmazók nemcsak hozzájárulnak, de fokozzák is a cigány kisebbség hátrányos megkülönböztetését.

 

Mindeközben az utóbbi években számos esetben fordult elő, hogy a nyomozó hatóságok valamely előítélettel sújtott csoport tagjával szemben elkövetett bűncselekmény esetében nem ismerték fel az előítéletet, és alulminősítették a bűncselekményt. Közösség tagja elleni erőszak helyett rongálás miatt kezdett nyomozni a rendőrség akkor, amikor 2010. március 30-án megtámadták a széder estet ülőket. Garázdaság miatt akkor, amikor a 2009. évi melegfelvonulás pólóját viselő nőt a demonstrációt követően csoportos támadás ért. A közösség tagja elleni erőszak miatt indult ügyek száma feltűnően alacsony (évi 1-5) - a jogalkalmazó nem szokott még hozzá, vagy nem ismeri el, hogy Magyarországon a romákkal szemben gyakran követnek el előítéleteken alapuló bűncselekményeket. A bajok egyébként már ott kezdődnek, hogy a romák ellen elkövetett bűncselekmények nagy része el sem jut a vádemelésig: a hatóságok nem fogadják be a cigányok feljelentéseit, vagy ha mégis, előbb-utóbb megszüntetik a nyomozást.

 

Magyarországon a kutatások szerint a társadalom túlnyomó többsége előítéletes a romákkal szemben, akik emiatt az élet szinte minden területén diszkriminációval szembesülnek. A közösség tagja elleni erőszak tényállását a romákkal szemben alkalmazó joggyakorlat azonban azt mutatja, hogy sem az állam, sem a társadalom nem néz ezzel szembe. Csak remélni tudjuk, hogy a sajóbábonyi ügy vádlottainak cselekményét a Miskolci Bíróság a vádtól eltérően nem fogja közösség tagja elleni erőszaknak minősíteni. Gyöngyöspata pedig arra ad alkalmat, hogy helyes irányt vegyen a jogalkalmazás, és ha késlekedve is, de a hatóságok közösség tagja elleni erőszak miatt megindítsák az eljárásokat azok ellen, akik a gyűlöletet szítják, és megvédje azokat, akik annak elszenvedői.

 

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa.

Figyelmébe ajánljuk