A Fidesz múlt hétvégén tartott kongresszusán történt tisztújítás és az elhangzott beszédek elemzői többnyire az új alelnökök súlytalanságáról és a már megszokott EU- és menekültellenes tartalom továbbépítéséről szóltak. Volt azonban egy olyan momentum, amely szerint a Fidesz valóban visszatér ahhoz a mozgalmi kormányzáshoz, amit még májusban jelentett be a miniszterelnök, hónapokkal a menekültválság teljes kibontakozása előtt. Az utóbbi időszak azt mutatja, hogy a mozgalmi kormányzás a folyamatos kommunikációs offenzívában, a választók cikluson belüli mozgósításában jelenik meg. Ilyen mozgósítási eszköz volt a bevándorlásról és terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció, valamint a jelenleg is folyó aláírásgyűjtés a kötelező betelepítési kvóta ellen. Kubatov Gábor alelnöki kinevezése is arra utal, hogy továbbra is fontos eleme lesz a kormány politikájának a mozgalmi kormányzás és a civil háttér kiépítése, fenntartása.
| ||
“És van, aki azért segít nekünk, mert akkortájt jóvátehetetlenül szétverték a civil világot, no nem a romkocsmás krétakörös civil világot, hanem a dalárdákat, olvasó- és imaköröket, a gazdaköröket és a cserkészetet” – hangzott el Kubatov Gábor rövid beszédében alelnöki megválasztását követően. A Fidesz pártigazgatója a 2002-es vesztes választás után lépett be a pártba, és maga is aktív volt az akkor szerveződő polgári körök mozgalmában a soroksári kör alapítójaként. Később a Polgárok Házának igazgatója lett, amely az akkor 11 ezer polgári kör tevékenységét koordinálta, segítette. Az a fajta civil aktivitás, amire Kubatov utalt valóban fontos eleme a társadalom politikai szervezésének. A 20. század tömeg- és néppártjai körül sok szatellit szervezet “kőrözött”, amelyek céljai között szerepelt, hogy értékes közösségi események szervezésével erősítsék a tagok kötődését a pártjukhoz, valamint növelték a politikai tudatosságot. Ha imaköröket nem, de dalárdákat és olvasóköröket szervezett a 19-20. századi munkásmozgalom is éppen a fentebb említett célok miatt. A második világháborút követően Nyugat-Európában a pártok gravitációs erejének, azaz a párthoz való kötődésnek a csökkenésével nemcsak a párttagság szerepe értékelődött le, hanem a szatellitszervezetek is elvesztették jelentőségüket. Magyarországon és a kommunista blokk többi országában az autonóm civil társadalom helyébe a pszeudomozgalmak és a központból irányított “társadalmi szervezetek” léptek. Ezek, mint a KISZ, az úttörő mozgalom vagy éppen a szakszervezetek célja az volt, hogy “transzmissziós szíjként” a bolsevik típusú kommunista párt érdekeit közvetítse a társadalom felé. Ez pontosan ellentétes azzal, ahogyan a demokratikus politikai rendszerekben a civilek működnek, hiszen azok éppen a társadalom érdekeit közvetítik a döntéshozók felé.
| ||
A hazai jobboldalon ismert és elsősorban a Fideszhez köthető mozgósító politika eszközei (polgári körök, Békemenet) az intézményesített baloldalon szinte teljesen hiányoznak. A mozgósító politika nem tudott a baloldalon kialakulni: ennek oka a technokrata önmeghatározás, a baloldali mozgósítás kompromittálódása az állampárti időszakban, valamint a Kádár-rendszer demobilizációs gyakorlatának hagyománya. A Demokratikus Koalíciónál felfedezhető a Demokratikus Charta hagyománya, amely a rendszerváltás utáni MDF kormány szélsőségesei ellen lépett fel. A Demokratikus Charta és az azt övező civilethosz politikája ugyanakkor tartalmát tekintve inkább liberális, mint baloldali volt. A 2010 után megjelenő zöld és baloldali pártok, mint az LMP és a PM valóban rendelkeznek erős civil háttérrel, azonban ezek a típusú szervezetek, mint a feminista, ökológiai és jogvédő civilek önmagukban sosem bírtak nagy mozgósító erővel. Ezen utóbbiak megítélését nagyban befolyásolhatja az is – ahogyan azt Lázár János a kongresszuson elhangzott beszédében kifejtette –, hogy az elkövetkező időszakban sem számíthatnak a kormány bizalmára. A Fidesz új mozgósítási eszköze ráadásul a “genderőrület” és a “liberális véleménydiktatúra” lesz, ami tovább gyengítheti a posztmateriális mozgalmak pozícióját.
A Fidesz hatalomkoncentrációja kapcsán újra és újra felmerül, hogy a helyi közösségek önszerveződésére van szükség, amivel növelni lehet a társadalom ellenállóképességét. A baloldalon azonban azért nem képes létrejönni egy ilyen civil háttér, mert a baloldali pártok hiteltelensége és a kormánykritikus civil társadalom pártpolitika-ellenes önmeghatározása megakadályozza. A Fidesz és a Jobbik is ugyanakkor jó példája annak, hogy létezik olyan hátország a társadalomban, amely lehet civil és autonóm akkor is, ha nem pártfüggetlen. A kongresszus tisztújítása azt mutatja, hogy a Fidesz továbbra is egy olyan hatalmi gépezetet kíván működtetni, amelyen belül több szinten lehetséges a támogatók, választók mozgósítása azok elköteleződésének mértéke szerint. Ebben a struktúrában ugyanakkor nem válik szét a politikai irányítás és a civil, társadalmi háttér.
A Fideszben nem érdemes tehát a politika – civil dichotómiában gondolkodni. Soha senki nem fogja arra kérni a jobboldal tüntetőit, hogy hagyják otthon pártjelvényeiket.
