A legújabb közvélemény-kutatási eredmények nem igazolták vissza azokat a meggyőződéseket, amelyek szerint válságos az ország állapota. Korábban is látható volt, hogy a menekültválság erősítette a Fidesz helyzetét, mégis elgondolkodtató, hogy második ciklusának közepén az ország szavazókorú lakosságának harmada szavazna a kormánypártra. Gyakran hallani, hogy a zseniális kormánypárti kommunikáció, élesebb fogalmazásban a megtévesztő propaganda az, amiért ilyen támogatással rendelkezik továbbra is a Fidesz. Mások az ilyen közvélemény-kutatási eredmények láttán azt a kérdést teszik fel, hogyan lehet ennyire vak az a sok ember, miért nem látják, hogy mi történik körülöttük az országban. A szavazók azonban racionálisabban viselkednek, mint azt sokan vélik, és nincs olyan agyafúrt politikai kommunikáció, amelyik hatásos lehetne társadalmi fogadókészség nélkül. A népszerűség okát tehát máshol kell keresni, mint az egyszerű manipuláció vagy a tájékozatlanság terepén.
| ||
A Fidesz népszerűségének több, egymással összefüggő eleme van. Az egyik a magyar értékek és politikai kultúra mély ismerete. Tölgyessy Péter ezt úgy nevezi, hogy a miniszterelnök képes ráérezni az emberek gondolataira, bár gyakran a magyar néplélek negatív vonásaira apellál. Valóban többször lehetett hallani Orbán Viktortól, ahogy a sajátos magyar karakterre hivatkozik, amelyből egyenesen következik az annak megfelelő politizálási stílus. A magyar politikai kultúra és a választók ismerete azonban a miniszterelnök mögötti stáb kutatómunkájának köszönhető. A miniszterelnök ugyanakkor személyében hitelesen reprezentálja a magyar néplelket. A „felcsúti srác” imázsa azért is működhetett, mert Orbán Viktortól nem volt idegen a szerep.
A népszerűség második kulcsa tehát a reprezentáció, ami a kortárs demokráciákban nem merül ki az érdekek képviseletében, de reprezentálni kell a választópolgár egészét, azaz értékeit, tapasztalatait, megjelenését, a számára kényelmet, védelmet adó vizuális és textuális megjelenéseket, értelmezéseket. Az a kormányzati politika, amelyik inkább a szakmák, mint a felsőoktatás felé tereli a fiatalokat, nem csak az iparosító és olcsó munkaerővel versenyző gazdaságpolitikai igényeit követi, de összecseng bizonyos társadalmi csoportok elvárásaival. Egyrészt találkozik azzal az elitista meglátással, hogy a felsőoktatás “eltömegesedése” alapvetően rossz dolog és árt a minőségnek, másrészt a szaktudás fontosságának kiemelése elismerést biztosít azoknak is, akik nem rendelkeznek diplomával.
| ||
A harmadik, és végső soron leglényegesebb elem a választótábor építése, ami szorosan összefügg a már említett társadalmi elvárásokkal. A politikai pártok érdeke, hogy választói koalíciókat építsenek, tehát egyszerre tudják kiszolgálni különböző társadalmi csoportok gyakran ellentétes érdekeit. Nem a Fidesz az egyetlen, akinek ez sikerült. Az MSZP erejét korábban a nyugatos technokrata csoportok és az európai integrációtól a társadalmi felzárkózást remélő alsó-középosztály együttes támogatása adta. A Jobbik is azért szeretne moderáltabbnak tűnni, hogy a lecsúszástól tartók mellé megszerezze a pozíciójukat a radikalizmustól féltők szimpátiáját is. A Fidesz eszköze a választótábor építésére az egyénileg érvényesíthető és élvezhető kedvezmények biztosítása volt. Ilyen az adókedvezmény, a rezsicsökkentés és a középosztály otthonteremtésének biztosítása is. Lehetőséget biztosítani az egyéni stratégiák érvényesítésére: mindez egybecseng sok magyar elvárásaival és tapasztalataival.
Ahogy változik maga a társadalom, úgy felbomolhatnak a választói koalíciók. Az EU-csatlakozás utáni integrációs “kimerültség” miatt a nyugati orientációnak elveszett az integratív ereje, ami az egyik oka volt annak, hogy felbomlott az MSZP-nek a ‘90-es években kiépített választói koalíciója. Új társadalmi kihívások megjelenése és ezekhez kapcsolódóan a referenciapontként értelmezett új szerepek kialakulása átalakítják az egyes választói csoportokat, valamint lehetséges kapcsolódási pontjaikat. Ezekkel pedig új választói koalíciók alakíthatóak.
