A politikai alternatíva hiánya

  • Reiner Roland
  • 2016. február 19.

Liberális szemmel – Republikon

A nőverő Baloghot az eset után a fülöpházi szavazók 2014 őszén megválasztották polgármesternek. Másra nem is szavazhattak.

A héten első fokú ítélet született Balogh József ügyében: az élettársát fizikailag bántalmazó polgármester, egykori képviselő 420 ezer forintos pénzbüntetést kapott. Mindez azzal is jár, hogy polgármesteri széke megmarad – ez a tény pedig önmagában is komoly politikai reakciókat szült.

Balogh József 1998-tól volt parlamenti képviselő, a közvélemény ugyanakkor 2013 tavaszán ismerte csak meg, amikor élettársa súlyos sérülésekkel kórházba került, és rövid időn belül kiderült, hogy Balogh okozta a sérüléseket. Bár a Fidesz kizárta a frakcióból, képviselői mandátumát nem adta vissza, 2014-ben független képviselőként fejezte be parlamenti pályafutását, az őszi önkormányzati választáson azonban újra Fülöpháza polgármesterévé választották. Balogh neve – különösen az eleinte a sérülések okozójaként megnevezett háziállat, a vak komondor – szimbólum lett: a családon belüli erőszak, a nők következmény nélküli bántalmazásának szimbóluma. 2013-ban lényegében politikai következmény nélkül úszta meg Balogh az ügyet, a mostani ítélet kapcsán pedig ismét célkeresztbe került: egyesek a pénzbüntetést vélik túl enyhe büntetésnek, mások pedig az ellen tiltakoznak, hogy továbbra is polgármester lehet (a PM petíciót is indított a lemondatás érdekében).

A bíróság döntésétől függetlenül van egy másik fontos aspektusa annak, hogy Balogh József ma polgármester lehet: az a tény, hogy a 2013 tavaszi események ismeretében a fülöpházi szavazók 2014 őszén megválasztották. Erre pedig részben azért került sor, mert Baloghnak egyszerűen nem volt kihívója: egyetlen jelöltként indult el. Bár a négy évvel korábbi polgármester-választáshoz képest a részvétel jelentősen csökkent (2014-ben csak 297-en, míg 2010-ben még 549-en voksoltak) és viszonylag sokan, a megjelentek 16 százaléka szavazott érvénytelenül, az eredmény mégis az lett, hogy Balogh Józsefet újraválasztották.

false

 

Fotó: MTI

Balogh József karrierje az elmúlt három év során annak a bizonyítéka, hogy hiába a tiltakozások és az aláírás-gyűjtés, egy politikus ezek nyomására – vagy akár a tett súlyának felismerése után – nem fog lemondani, sőt folytatja tevékenységét. Balogh József leváltására ugyanakkor lett volna egy tiszta, demokratikus pillanat: a 2014-es októberi polgármester-választás. Ezzel az eséllyel azonban nem éltek a tiltakozó és felháborodott emberek. Mindez ráadásul nem egyszerű pártpolitikai kérdés: a polgármester-választáson indulhatott volna egy pártoktól független, civil jelölt is – aki az országos figyelemnek köszönhetően alighanem számíthatott volna egyébként az ellenzéki pártok támogatására. Másfél éve azonban nem akadt ilyen kihívó, így Balogh József egyedüli jelöltként megnyerte a választást, polgármester maradt.

false

Mindez jól mutatja a képviseleti demokrácia működését: a tiltakozások tematizálhatják a politikai napirendet, képesek lehetnek arra, hogy szimbólumokat teremtsenek a tiltakozás tárgyából vagy ahhoz kötődően. Célt azonban csak akkor érnek el, ha a tiltakozást kiváltó személy így dönt: például lemond mandátumáról, kompromisszumot köt, vagy épp visszavon egy döntést – hatalmi szempontból tehát önmaga dönt (még ha a körülmények kényszerítőek is). A választási helyzet ezzel szemben minőségileg más: ebben az esetben a hatalmi viszonyok alakulását a szavazói szimpátiák biztosítják, ebbe pedig a kritizált vagy tiltakozás alá vont személynek jóval kisebb beleszólása van. A politikai játékszabályoknak megfelelő alternatíva hiánya – mint például a fülöpházi polgármester-választáson a hiányzó kihívó – éppen ezért automatikusan a regnáló hatalmat erősíti.

Ez természetesen nem jelenti, hogy tartalmi szempontok ne számítanának: az alternatívának jónak is kell lennie, hiszen választói bizalmat kell megszereznie – felkészült jelölt, szakmailag megalapozott program kell. Jól mutatja ezt egy másik, országos figyelemnek örvendő polgármester, az érpataki Orosz Mihály Zoltán példája. Vele szemben két független, egy Fidesz–KDNP-s, valamint egy baloldal által támogatott, korábban a TASZ-nál dolgozó jogvédő indult, mégis győzni tudott a szavazatok 39 százalékával. Az alternatíva tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a változásnak. Mindenkinek, aki tartós politikai változást akar elérni, érdemes figyelnie arra, hogy a hatalmi viszonyok megváltoztatására választási helyzetben, választható alternatíva esetén van lehetőség: minden egyéb esetben a tényleges döntés joga megmarad a már politikai felhatalmazással bírók kezében.

Figyelmébe ajánljuk