Látják-e a magyar baloldali mozgalmakat a hamburgi tüntetők?

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2017. júl. 14., 18:10
kommentek
2
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megtalálják-e helyüket a keleti tagállamok aktivistái?

Régen nem látott jeleneteket közvetített a sajtó a hamburgi G20 csúcstalálkozó ellen szervezett tüntetésekről. Úgy érezhette magát az alternatív politikai kezdeményezésekkel régóta foglalkozó hírfogyasztó, hogy újra a 2000-es évek elején van. Akkor, pontosabban az 1999-es seattle-i WTO-ellenes tüntetések során bontott zászlót a sajtóban gyakran antiglobalistának, önmeghatározásuk szerint globalizációkritikus vagy alterglobalista mozgalom. Később Prágában (2000) és Genovában (2001) is nagy számban tüntettek a Világbank, az IMF, a WTO, a G8 és általában a globális elosztás neoliberális rezsimje ellen. A globalizációkritikusok célja az volt, hogy egy ellenrezsimet hozzanak létre. Ebben a gazdag északi országok szegényei szövetségre tudtak volna lépni a szegény déli országok nélkülözőivel, anélkül, hogy megosztanák őket a globális elitek. Céljuk elérése érdekében az említett globális szervezetek csúcstalálkozóinak idejére és helyére ellencsúcsokat szerveztek. Az ilyen ellencsúcsokon előadásokon, szemináriumokon vitatták a követendő stratégiát, a kihívásokat, lehetséges válaszokat. Az ellencsúcsoknak ugyanakkor részei voltak az utcai tüntetések.

Leszámítva a Black Bloc

vonulásait, ezek nagy része békésen zajlott.

A globalizációkritikus tüntetésekre – akárcsak a múlt heti hamburgi G20 ellenes tüntetésre – jellemző volt a tarkaság, a demonstrálók egy szivárványkoalíciót alkottak. Együtt tüntettek a Black Bloc mellett a szakszervezetek (kékek), a zöld környezetvédők, a köztér visszaszerzéséért zenével, tánccal küzdő Pink Bloc és a közösségi tereket megvédeni kívánó Fehér Overallosok (Tute Bianche). A média természetesen leginkább a rendőrök és az erőszakos Black Bloc közötti összecsapásokról, a felgyújtott autókról tudósított. Így volt ez most Hamburgban is, pedig a radikális baloldali autonómok, anarchisták, házfoglalók mellett számos baloldali csoport szervezett demonstrációt a G20 csúcstalálkozó alatt. Ezek közé tartozott a Greenpeace és a 2000-es években a globalizációkritikus mozgalom egyik legfontosabb mozgalmi szervezete, az Attac is. Rajtuk kívül azonban jellemzően német szervezetek vettek részt a tüntetéseken, így a Balpárt (Die Linke), a zöldek pártalapítványa, munkavállalói érdekszervezetek, környezetvédők, diákszervezetek, baloldaliak, egyházi csoportok,

és még a Sankt Pauli futballcsapat szurkolói

is. A 2000-es évek elején komoly reményekkel indultak el a globalizációkritikusok. Az elsők voltak, akik a találkozók megszervezése, lebonyolítása során használták az akkor elterjedő internetet. Az általuk alapított, felhasználók által is szerkeszthető indymedia a későbbi közösségi média előfutára volt. Komoly intellektuális háttérrel is bírt a mozgalom, olyan szerzők, tudósok munkáira támaszkodhatott, mint Noam Chomsky, Michael Hardt, Naomi Klein, Antonio Negri, Joseph Stiglitz. Mivel a mozgalom erős szövetségesekre lelt a baloldali pártokban, szakszervezetekben, így a követelések megjelentek a politikai gyakorlatban is. Jó példa erre az állampolgárokat bevonó részvételi költségvetési tervezés elterjedése. Az új idők szavát bizonyította sokaknak, hogy 2006-ban a mikrohitelekkel a szegényeknek segítő bangladesi bankár, Muhámmád Junusz nyerte el a Nobel-békedíjat. A 2008-as globális pénzügyi válság azonban elsodorta a mozgalmat. A válság, majd a piacok regulációjának, a spekulatív tőkemozgások szabályozásának megjelenő igénye nem adott lökést a globalizációkritikusoknak. Később sem a globális szolidaritást hirdető, hanem a megszorításokat ellenző, a helyi eliteket kritizáló mozgalmi üzenetek kaptak támogatást, mint az Occupy Wall Street, a spanyol Indignados és M-15 mozgalom. A gazdasági kilátástalanságban szenvedő, kultúráját a globális mintáktól, külső behatásoktól féltő rétegeknek pedig a jobboldali populizmus tudott biztonságot kínálni.

A hamburgi G20-ellenes tüntetések

sokban emlékeztetnek a korábbi globalizációellenes demonstrációkra, bár hangsúlyosabb volt a német szervezetek, tüntetők jelenléte. Az erőszakos események miatt sajnos kevesebb szó fog esni a konkrét követelésekről, a G20-at és az egyes állam-, kormányfőket ért kritikákról. Nem valószínű, hogy a 2000-es évekhez hasonlóan egy globális észak–dél összefogás jöhessen létre a tüntetések nyomán. Látszik azonban, hogy továbbra is létezik baloldali mozgalmiság Európa magjában. Kérdés, hogy abban megtalálnák-e helyüket a keleti tagállamok aktivistái, elégedetlen állampolgárai is. Félő azonban, hogy a nyelvi és mobilitási akadályok miatt ez csak egy egyébként is aktív szűk rétegnek sikerülhet, ahogyan az a 2000-es évek globalizációkritikus mozgalma esetében is történt. Ha azonban nem látszódunk Hamburgból, úgy a hazai baloldal nem remélhet impulzusokat, választói pedig megértést, problémáira összeurópai választ.

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2017. júl. 14., 18:10
kommentek
2
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2 yoyo
    yoyo
    2017. július 14., péntek 20:14
    Ja, és lehet ciccegni az utcai harcokon, a black bloc terrorisztikusnak mondott fellépésén, pedig fogni kellene az adást, harcolni kell, másokra, kedvező fordulatokra várni hiba lesz.
  2. 1 yoyo
    yoyo
    2017. július 14., péntek 20:09
    A felvetést érdemes lenne esetleg megfordítani.
    Azaz látja-e a hazai bal a világban zajló folyamatokat.

    Sajnos ugyanis még mindig jelentéktelenül kicsik vagyunk ahhoz, hogy számítsunk a világnak, viszont épp ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, ami körülöttünk megy.

    Intő jel kellenne legyen, hogy már idáig is késve próbálunk reagálni, se a gazdasági válságra, se az illiberalizmus megjelenésére, se a menekülthullámokra nem a baloldalnak volt elsőként válasza.

    Fel kellene fogni, hogy a többévtizednyi kegyelmi állapot (konszolidáció, béke és prosperitás az euroatlanti térségben) elmúlta után már nem lehet abban a tempóban, azokkal a reflexekel működni, ahogy korábban.

    Sajnos jól látszik, hogy még nem sikerült ezt belátva új irányt, új stratégiát találni.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Republikon Intézet

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Republikon Intézet
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk