„A geometria hónap hozott fel” - Braun András festő

  • rés a présen
  • 2015. június 26.

Snoblesse

Friss munkái az A.P.A. galériában láthatók július 17-éig.

rés a présen: Mi az a rotációs mandala, és mit jelent a rotációs szegmens?

Braun András: A Rotációs mandala a Rotary szegmens című, az A.P.A. galériában június 4-étől július 17-éig látogatható kiállításom megnyitójára írt Baranyai Levente-szöveg címe, az ő csatolása. Nekem a rotációs kapa ugrik be róla, meg minden, ami pörög-forog-kever. A megnyitó egyébként a Rotary szegmens című album bemutatója is volt egyben, amelyben 2008–2012 közötti munkáim találhatók, és a szövegét Petrányi Zsolt írta.

rap: Mekkora időszakot fog át a kiállítás?

BA: A kiállítás anyaga 2013–2015-ig, a pár héttel ezelőtti legfrissebb munkáimig terjed. Tavaly ősztől sok kisméretű papírmunkát csináltam, amelyek tanulsága átjött az olaj-akril-papír-vászon technikájú nagy méretekbe is, sőt némelyik vázlatként is működött. Technikailag újdonság a régi könyvkötészeti eljárás, a merítéses márványozás, de nem vizes bázisú festékkel papírra, hanem olajjal, nagy méretben, vászonra.

rap: Mitől látod a világot geometrikus szemüvegen át?

false

 

Fotó: Bek Balla Mónika

BA: A geometria nekem egy rendező elv a sok közül, ahogy a repetitivitás szintén. Már az általánosban is a geometria hónap hozott fel matekból. Akkoriban mindenhol Vasarely-poszter lógott dekorációként. Politikai beállítottságot nem igényelt, cserébe nem volt figuratív. Nekem egyébként túl vonalzós-matekos volt. A nyomdatechnikában használt raszter tanulmányozása inkább hatott rám. Mellesleg a dadát, az op- és a pop-artot bírtam tinédzserként.

rap: A címadásaid legalább olyan jellemzők, mint a formáid.

BA: A címekre rátalálok pl. egy plakáton: Adj vért!. Utána Adj… kezdettel egy képcímsorozat jön létre. Ez a címadó technika előre történik, de nem predesztinálja a születő képet, inkább egymásra találnak. A másik módszerem épp az ellenkezője: a már elkészült vagy készülő képet címzem érzetek, emlékek, adatok, helyek, zenék kapcsán. A verbalitás nagyon fontos az értelmezésben, máshogy is érthető irányba tereli a befogadást.

rap: Mennyi volt a leghosszabb idő, amit kihagytál eddig a festésben?

BA: A materializálás csak egy része a képzőművészeti tevékenységnek, a képek permanensen születnek szellemi síkon, de pár hónapnál többet az „effektív festésben” sem hagytam ki idáig.

rap: A kiállításon és az albumon kívül hol láthatjuk a műveidet?

BA: A weboldalamon (www.braunandras.com), de jelenleg a Műcsarnokban is, aztán sok magán- és közgyűjteményben, irodákban, bankokban, szállodákban, egy hamarosan nyíló showroomban, Brüsszelben, Londonban, Bécsben és tudtommal New Yorkban is akad egy-két Braun-kép.

rap: Melyik a kedvenc korszakod?

BA: A képzőművészetben a 60-as, 70-es évek, illetve napjaink. A saját életemben minden korszakom pont akkor érkezett, amikor érkezni kellett. Földtanilag a triász, mert jól hangzik. A zenében szintén a 60-as, 70-es évek és a pszcihedelikus és ős elektroszinti. Magyar történelemből a 7–8. anyaga, a kiegyezéstől kezdve dicséretes ötös voltam.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.