Ne legyen virtuóz és túl komplikált - Békés Rozi illusztrátor

  • rés a présen
  • 2017. február 24.

Snoblesse

Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban március 10-től

rés a présen: Mik a jó illusztráció kritériumai?

Békés Rozi: Nincs „recept”, egy művet sokféleképpen lehet jól illusztrálni. Fontosnak tartom a kifejezést s azt, hogy kapcsolatot teremtsünk a nézővel, olvasóval. Reich Károly meghatározása közel áll hozzám: „Nehéz a szintézist megtalálni, hogy el ne menjünk a naturalizmusig, de azért a valót jelezze az illusztráció. És feleljen meg a gyermek értelmi képességeinek, tárgyismeretének. Ne legyen virtuóz és túl komplikált…”

rap: Filmekben, színházban is dolgoztál tervezőként, grafikusként, mikor billent a mérleg az illusztráció felé?

BR: Fiatalon évekig egy amatőr színházi csoport tagja voltam, ahol mi készítettük a díszleteket, jelmezeket, maszkokat. Ekkor kezdtem érdeklődni a kísérletező, a vizualitást erősen hangsúlyozó és stilizáló színházi formák (az orosz avantgárd, a Bau­haus vagy a lengyel színház) iránt. A főiskola (ma MOME) elvégzése után tervezőgrafikusként is dolgoztam, de úgy éreztem, hogy egy területen kell maradnom, így választottam az illusztrációt. Nem akartam díszlet- vagy jelmeztervező lenni, grafikusként készítettem színházi vagy filmes munkákat. Bódy Gábor filmjeiben (Mozgástanulmányok, Psyché) is mint grafikus dolgoztam.

false

rap: Mely tervek, illusztrációik a legkedvesebbek neked?

BR: Azokat kedvelem leginkább, amelyekben kevés a szín, vagy fekete-fehérek. Magamnak rajzolom az Alice Csodaországbant, itt a realitás és az absztrakció keveredik, ami mindig is nagyon érdekelt. Az illusztrációban a vonalrajz, az érzelmek és a különböző karakterek ábrázolása foglalkoztat leginkább. A Henning Mankell-sorozat (Móra, 2002–2004) a Puskin mesék (Osiris, 2003) nagyon fontos volt, a Csoszogi, az öreg susztert (Scolar, 2013) azért szerettem, mert minden szereplőjével azonosulni tudtam. Legutóbbi kiállításom 2016 januárjában volt a Kisterem Galériában.

rap: Mikor lesz a következő?

BR: Március 10-én nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban Illés Anna szervezésében, több munkatárs közreműködésével. Pálfi György László, a MOME tanára fogja megnyitni. Itt egy válogatás lesz látható, főként magyar szerzők műveiből. Szeretnék művészkönyveket, könyvtárgyakat is kiállítani.

rap: Hol találkozhatunk még a munkáiddal, illetve veled mostanában?

BR: Most leginkább a Scolar és a Móra kiadó könyveiben (vagy a blogon) láthatók az illusztrációim. Jelenleg Andersen A vadhattyúk című meséjén dolgozom a tanítás mellett. Saját rajzokat is készítek. Tervbe van véve egy általam írt és rajzolt könyv, és szeretném folytatni a 2008-ban elkezdett absztrakt színházi kísérleteket is, most Weininger Andor terveire koncentrálva. És ha minden jól megy, tavasszal lesz a doktori védésem a MOME-n.

rap: Gyerekkorodban milyen illusztrációkat kedveltél?

BR: Szerettem Reich Károly, Réber László illusztrációit. Kedvenc olvasmányom volt a Móra kiadó „csíkos könyvek” sorozatában megjelent A lowoodi árva, ami a Jane Eyre rövidített változata volt, Kondor Lajos nagyon erős rajzaival. Szívesen nézegettem Würtz Ádám, Friedrich Gábor munkáit, emlékszem Rogán Miklósné ifjúsági könyveire is. Nagy kedvencem volt a Ludas Matyi és a Füles, évekig megvettem. Akit ma is mindig vetítek a tanítványaimnak, az Walter Trier, Erich Kästner zseniális illusztrátora.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.