rés a présen - "Éteri és zsigeri" - Hajnóczy Csaba zenész

  • .
  • 2011. július 21.

Snoblesse

rés a présen: A Kampec Dolores mellett rengeteg más projektet is viszel. Időről időre vissza tudsz azért térni az alapzenekarodhoz? Hajnóczy Csaba: A Kampec a fő zenekarom, a legfontosabb.
A többi jön-megy, ahogy alakul. Mostanában egyébként nem vágyom több állandó együttesre, egyedül a Budbudas mint improvizatív bigband hiányzik néha. Emellett vannak a "saját" produkcióim, projektjeim, amelyeket persze szintén a környezetemben lévő zenészekkel valósítok meg. Ezek rövidebb távú, konkrét dolgok, mint például a Garaczi-est.

rap: Mi mozgatott az indulásod idején, és hogyan látod ezt most, ennyi idő után?

HCS: A Kontroll Csoport idejében a "minimál" érdekelt a punk és az avantgárd vonatkozásaiban egyaránt. Aztán jött ezer más hatás, de alapjában véve az nem változott, hogy intenzív, beléd markoló zenét szeretnék csinálni, ami egyszerre éteri és zsigeri.

rap: Elgondolásaidat a zenei nevelésről, a közös alkotásról a mediawave-es táborok is mutatták. Ezt a szálat hol húzod tovább?

HCS: Most a saját szervezésemben tartok nyári műhelyeket, amelyek lazán kapcsolódnak az "budai Waldorf Gimnáziumhoz, ahol egyébként is tanítok. Ez a 14-18 éves korosztályt érinti. Idén felvételeket készítettünk, részben rocksztenderdekből, részben a gyerekek saját ötleteit formába öntve. Másfajta lehetőséget ad a MOME, ahol szintén tanítok. Ott hoztam létre a MOMEZene csoportot multimediális, audiovizuális ötletek megvalósítására. Ebben is nagyon fontosak a hallgatók, én az inspirálásban, a koordinálásban, a lehetőségek feltárásában látom a szerepemet.

rap: Az Ördögkatlanba mivel utazol?

HCS: Kispalkonyán a MetaXa Dolores című műsort fogjuk előadni: Garaczi László szövegeit az én - a Kampec Doloresszel közösen meghangszerelt - zenémmel. Az egykori Krétakör kiváló színésze, Bánki Gergő fog felolvasni. Ezek az írások abszurd erejükkel keltették fel a figyelmemet, és egészen különböző zenei megoldásokat, dimenziókat sugalltak. Élvezem ezt a műfajt, a szöveg és a zene együtthatásának nem teljesen szokványos esetét.

rap: Milyen más terveid vannak még a nyárra, és hogyan vágsz neki az ősznek?

HCS: Küszöbön áll az új Kampec-album, a felvételeit augusztusban kezdjük. Angliában a Farmer Phil's Festival fellépői leszünk augusztus közepén, aztán Erdélyben lesznek koncertjeink. Szeptember 14-én Budapesten a Dürer kert Mű-hely sorozatában ezúttal Kézdy Luca hegedűs lesz a Kampec vendége a tervek szerint. Egy MűPa-koncertre is készülünk, ami november 17-én lesz. A MOMEZenével az őszi Bizottság-kiállítás performanszprogramjában várnak ránk a Műcsarnokban - ez azért izgalmas, mert a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fiataljaihoz hasonlóan feLugossy Laca, Wahorn András és ef. Zámbó István is a vizuális művészetek felől érkeztek a zenéhez.

rap: Milyennek látod jelenleg a hazai könnyűzenét?

HCS: A zene szolgáltatás lett, skatulyákban lakik. Művészeti iparosok állítják elő, termékmenedzserek foglalkoznak vele. Érdekes helyzet, megvan a bája, kasztrendszere, és például számomra - mint mindig is - a "fringe-e", a határvidéke.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.