narancsfül (Fun Lovin´ Criminals: Come Find Yourself)
Használat után azon a polcon kéretik tárolni, ahol Beck, Vernon Reid, a Beastie Boys, a Soul Coughing és G. Love feszít: a mai amerikai undergroundban az a gyülekezet, amely a mainstream és az alternatív tánczene közötti senkiföldön népesül. Ez most a legbulibb hely, esküszöm. A Fun Lovin´ Criminals, ez a három Puerto Rico-forma arc, miközben a Butthole Surfersszel turnézik, simán belefér bármely kereskedelmi rádióba is, mindenféle vaginális kapcsolat nélkül. Az említett zenekarokat (a határok semmibevételén túl) leginkább az köti egymáshoz, ahogy a hip-hop s a rap alapjaira építkeznek, kellő teret biztosítva más fekete és fehér hatásoknak, az elektronikának és a hagyományosabb hangszereknek, a húsz-harminc éves emlékeknek és a felfedezéseknek is. A Fun Lovin´ Criminals debütálása szokatlan érettségről és gazdagságról árulkodik, ezek a fiúk vagy hihetetlen könnyedséggel bírnak bekebelezni, vagy teljesen profik. Az alaphelyzet úgy fest, hogy két gitár és dob, plusz, ha kell, kéznél a trombita s a szintetizátor. És szellemes dumák. Legalább öt megbízható sláger talált magára az albumukon (legyen most kiemelve a címadó, a Scooby Snacks és a Bear Hug), és közben semmi unalom; sőt talán még túlzottan is ügyeltek a változatosságra + hogy az összes hangszer kedvére kiparádézhassa magát.