Teslár Ákos

December második szombatján a Magyartanárok Egyesülete Ady Endrének szentelte rendes évi, közgyűléssel tarkított összejövetelét - a társaságban én is ott voltam, az Ady-kultuszokról beszéltem az érdeklődő magyartanároknak.

"Közönséges dolog az authoroknál, előljáró beszédet írni, de még közönségesebb az olvasóknál azt soha el nem olvasni" - írja Csokonai a Dorottya előbeszédéhez írott elöljáró beszédben (!), mondván: az álszerénység és az öntömjénezés egyaránt unalmas.

Az irodalomtörténészek megosztottak abban a kérdésben, hogy mennyire volt fontos Ady Endre életében a nagyváradi időszak, az a majdnem négy év, amelyet 1900-tól 1903-ig, előbb a Szabadság, majd a Nagyváradi Napló szerkesztőjeként a városban töltött. Gyakran az 1904-es első párizsi utazáshoz vagy a Léda-szerelemhez kötik "az igazi Ady" születését, mások szerint már előbb is magán hordozta a kétségtelen zseni bélyegét.

Az esszéistaként és a gender studies hazai terjesztőjeként ismert Bán Zsófia első prózakötetével jelentkezett. A jelentkezni szó sugallata ellenére könyve nem egy padból nyújtózkodó diák műve, hanem - amint arról szó lesz - letagadhatatlanul egy tanárnőé, mégis - bár a szerző műveltségben, műgondban (és életkorban) lehagyja a legtöbb elsőkötetest - van benne valami az "első kötetek" hangulatából.

Forgách András legalább nyolcévnyi készülődés, számos folyóiratban publikált részlet után végül megjelentette a maga nagymamás könyvét, üdítő változatosságként az apás könyvek ezredfordulós áradata után.