„Hogy boldogok legyenek a gyerekeink”

Ördög Tamás rendező

rés a présen: Jérôme Bel koreográfus készített egy Jérôme Bel című előadást Franciaországban, s te a Trafóban de­cem­ber 12-én bemutatod. Tánc is van benne…

Ördög Tamás: Ez az élete, nem táncol, de rengeteget beszél a táncról. Szóval koreográfia nincs. Az előadás nem más, mint megmerítkezés Jérôme Bel életében. Persze nemcsak róla tudunk meg dolgokat, hanem arról is, hogy milyen művésznek lenni. Nagyon megnyugtató és egyben undorító felfedezés, hogy Franciaországban sem jobb.

rap: Milyen szerepet játszott, játszik az életedben Bel?

ÖT: Semmit nem láttam tőle, és ennek nagyon örülök. Persze ismertem. Megvolt, mint egy olyan név, amelyet ismerni kell. Ebben a próbafolyamatban viszont nagy szakértő lettem, és a nézők is teljesen képbe fognak kerülni. Minden fontosabb előadásáról szó esik.

rap: Miről szól valójában ez az előadás?

ÖT: Az egész mérhetetlenül egyszerű. Ebben nagyon közel áll hozzám. Az AIDS-től kezdi a sztoriját, hogy teljesen felforgatta az életét, s eljut a klímaválságig. Bel ugyanis eldöntötte, hogy nem ül többé repülőre. Közben meg világ­sztár. Ez a találkozásunknak is az apropója. Írt egy „kottát”, megírta az életét. Ezt Párizsban ő maga adta elő, de mindenhol máshol egy helyi színész egy helyi rendezővel mutatja be. Udvaros Dorottya is ezzel nyit majd: „Jó estét kívánok. Jérôme Bel vagyok.”

rap: Mit keres Udvaros Dorottya a független színpadon?

ÖT: A független engem nem érdekel, mint szó. Teljesen üres. Semlegessé vált. Vagy sokszor inkább negatív. Színpad ez. Rajta pedig olyan valakit akartam látni, aki megkerülhetetlen, akitől nem tudsz elfordulni. Dorkát kérdeztem meg elsőnek, rá gondoltam, és azonnal igent mondott. Nőt akartam, és azt, hogy olyan ember bújjon Bel bőrébe, aki a saját életével és személyiségével meg tudja tölteni a formát. Aki ki tudja tölteni a Trafó hatalmas és üres terét. Nagyon jó vele dolgozni. Jó találkozás.