rés a présen - A műértő takarítónő esete - Dusa Gábor fotós

rés a présen: Miért választottad a táncfotózást? Dusa Gábor: Viszonylag későn lettem fotós, állatorvosnak készültem. Három évet el is töltöttem az egyetemen.

Viszont már 9-10 évesen rollfilmes géppel jártam kirándulni is, így adott volt az új csapásirány. Az egyetem alatt kezdtem táncolni a Martenica bolgár néptáncegyüttesben. A Lágymányosi Közösségi Házban volt a próba, ahol akkoriban kelt életre a MU Színház, Leszták Tibor vezetésével. Neki köszönhetem életem első rendszeres színházi munkáit is. A MU-ban hihetetlen táncélet zajlott. Angelus Iván akkor még nem kezdte el építgetni a Budapest Tánciskolát; Kálmán Ferivel rendezgették ott a Kortárs Táncműhelyt. Benéztem egy-két workshopra is, néha be is álltam. Olyan vendégtanárok jöttek, mint Russel Maliphant a DV8-ből vagy Mark Tompkins. A Pecsába is először táncházba jártam, aztán ragadtam ott táncelőadásokra. Szabó Györgyék is megengedték, hogy előadásokat fotózhassak. Nagyjából így kerültem közel a tánchoz és a fotózásához.

rap: Miben speciális a táncfotó?

DG: Koncz Zsuzsa kollégám fogalmazta meg a legjobban: a táncfotó sportfotózás a sötétben. A gyors mozgások miatt jó reflexek kellenek, nem árt egy kis ritmusérzék sem, és a másodperc törtrésze alatt meg kell komponálni a képet. Ehhez még hozzáadjuk azt, hogy a kortárs tánc sokszor teljesen kiszámíthatatlan. Mindez együtt vonzó a műfajban. Sosem tudod előre, mit fogsz kapni.

rap: Számos kiállításod volt már. Melyek emlékezetesek?

DG: Azok, ahol teljesen szabad kezet kapok. Ilyen volt a Bethlen Galériában 2009-ben, vagy amit tavaly csináltam a tánc világnapjára a Gödörben. A MU Színházban volt a legemlékezetesebb, ahol egy egyszerűbb performansz eredményeképpen alakult volna ki a végső installáció. Egy törés az életemben más pályára állított, amit többek között úgy fejeztem ki, hogy a megnyitón a táncosok majdnem az összes régi fényképemet apró darabokra tépték, és azzal szórták fel a kiállítótermet. Másnap jött a takarító néni, akinek senki sem szólt, és szépen rendet rakott.

rap: Mikor lesz a következő?

DT: A Magyar Állami Népi Együttes vezetője, Mihályi Gábor kért fel, hogy csináljak róluk egy kiállítást, ami március tájékán nyílik majd meg a Hagyományok Házában.

rap: A Bethlen Galéria művészeti vezetője lettél, ott milyen kiállítások lesznek?

DG: Az évad második felében olyan fotósok kiállításai jönnek, akik vagy a fiatal tehetség titulussal illethetőek, vagy rövid ideje foglalkoznak táncfotóval, de meglepően gyorsan ráéreztek az ízére. Éppen most ért véget Patrus Sándor kiállítása, és február 11-én nyílik Dömölky Dánielé. Aztán lesznek márciusban Zigó-Horváth Nelliék, majd Vass Péter hosszú záridővel készült, légies táncképei áprilisban.

rap: Hogyan szórakozol?

DG: Jó tíz éve, ha az ember kulturális adrenalinbombára vágyott, akkor felült a vonatra, és Bécsben végigjárt egy sor kiállítást, majd este beült valamelyik táncelőadásra vagy koncertre. Nagy Józsefet előbb láttam ott, mint itthon, ami nonszensz. Azóta van Trafónk, MűPánk egy Ludwiggal, a Szépművészeti és a Műcsarnok is olyan kiállításokat rendez, amilyenekről régen csak álmodozni lehetett. Így már csak a buszra kell felülni vagy a villamosra. Tavaly tavasz óta tervezgetem, hogy elmegyünk végre egy Erik Sumo-koncertre. Talán idén összejön.