tévésmaci - Robin Hód a cseh arisztokrácia ellen

Olyan friss, hogy még talán forró is. A Sztornó még ki sem kopott egészen a mozikból, a lusták máris nézhetik a fotelból.

Valami ilyesmit írt róla a helybéli lágyszívű kritikus (ahelyett, hogy öklének buzogányával helyezte volna az egyetemes műtörténetbe az érdemdús darabot): ez egy rémálom. Holott nagyon is valóságos keretek között játszódik. Egy negyvenes évei elején járó középiskolai történelemtanárnak nehézségei támadnak az adóhivatallal, holmi útelszámolás kapcsán. E nehézségek, bár kétségkívül pimfnek látszanak, mégis rosszindulatúnak bizonyulnak, egészen a teljes összeomlásig. Az "egy csapásra bedől minden" gyakorta megénekelt filmes szám, nyilván nehéz megtalálni hozzá az alig használt formát. Itt valóságos a város, valóságos az asztal, a szék, a lakás, amit el kéne végre cserélni, a munkahely. Megszólalásig valóságosnak tűnnek a szereplők, pont a megszólalásig. Asszony, gyerekek, anyós, após, kollégák. Ám ha egyszer kinyitják a szájukat..., rögtön olyat mutatnak, amit csak valami kabarétréfa-szerűen horrorisztikus álomban várna az ember.

Pénteken (2-án) olyan korán kelünk, hogy az voltaképpen még a múlt hét: a Spektrumon fél hét után öt perccel indul a Verne-expedíció! Amiről mindjárt a heti találós kérdés jut az eszembe: ki járt Triesztben? Sándor vagy Mátyás? És ivott-e a Colonel Rios utcában fekete színű vörösbort? És akkor essünk is túl a kötelező gyakorlatok mindegyikén! Heti címünk (azon túl, hogy Zrínyi utca 7.): Toto diabolicus (Filmmúzeum; 17.30). Nyolckor a Dunán a mondott baráti Sztornó, figyeljék a csókát, aki panelt venne! Na, pont ő dicsérte nekem az m1-en 23.50-kor kezdődő Visconti-áriázást, az Elátkozottakat, fene a gusztusát! Aki a folyamatos tévézés híve, az azonnal tegyen félre háromszáz forintot vizitdíjra, bár az is igaz, hogy az (egy lapon) említett két opus közé simán be tudja suszterolni a Filmmúzeumon 22.05-kor kezdődő Londoni randevú harmincadszori megtekintését (tudják, amikor a vonaton eltűnik a nyanya).

Szombaton a leguánom nem utálom, inkább szeretem. Szemben például a Tanú c. filmmel, amit du. ötkor nyomat a Filmmúzeum. Csipázom ezt az országot eléggé: két Kádár-apológiából lett itt nagy nemzeti mű, dicsérendő erős eszünket, ebből a Tanúból meg az István, a királyból. Felőlem! Kádár, a karaj! Én minden Jane Austen-adaptációt megnézek, így az Emma se nagyon fog megkottyanni (m1; 20.10), legfeljebb kilenckor átkapcsolok a Dunára, mert a jó Jane-nél viszonylag kevés a csoportos BKV-ellenőr (Kontroll). De van néhány rossz szavam a cseh újhullám veteránkájának 1983-as rettenetéről is: úgy véljük, Vera Chytilová alapjáraton is gázos, de az Egy faun megkésett délutánja még tőle is nagyon ciki (Filmmúzeum; 20.00).

Vasárnap estig érdemes beosztani a kirántott húst, mert csak akkor ülünk a tévé elé (ha elfogy). Kilenc előtt tíz perccel a Spektrumon: Bízd a hódokra! Mit, könyörgöm? A tévézést? Fél tíz után öt perccel az m1-en kényszeres jófejeskedés Békásmegyeren (Tesó). Tíz tízkor pedig az m2-n a frissen dekorált (Golden Globe vagy fordítva) I–árritu rendező korábbi moltotré nekibuzdulása, a 21 gramm - merő promó a Bábelnek, mi más. Éjfélkor indul azonban útjára az igazi kín: a tv2-n A bőség földje - valami 2005-ös Wenders, azt hiszik, ismerem?

Hétfőn este az m2-n kilenc után öt perccel Az ötödik pecsét. Itt azt szoktuk mondogatni, hogy inkább olvassanak, mint filmeket nézzenek. Minket se az eszünkért szeressenek!

Kedden nyolckor a Dunán A szurámi vár legendája, 1986-os grúz izé. Mit gondolnak, ki csinálta? Az, az, a híres gézengrúz!

Szerdán a híres panelvásárló másik kedvence (nagy hete van neki), az m1-en este nyolc negyvenkor Maigret: A kelepce - ezúttal egy szinte új (2005-ös) olasz feldolgozásban, ilyet még úgyse sokat láttunk. De előtte jóval, már délután (15.35; m2) A kékvércse (ugye, a címben jelölt szomszéd arisztokrata). 0.20-kor az m1-en Titkos szavazás: iráni.

Csütörtökön már annyira tele lesz a sütőtököm a tévézéssel, hogy inkább lemegyek a hódba.