A HIK szócskáról a pesti diáknak szinte pavlovi reflexként indul be a gyomorsavtermelése - az azóta jobb létre szenderült Pesti Barnabás utcai büfé (HIKK), ha nem is a szó modern értelmében, de kétségkívül hallgatói információs központként funkcionált, bár nevét feltehetően inkább az este hat után árusított sör rekeszizomra gyakorolt hatása miatt kapta.
A 2003. január 3-án Magyar Bálint és Pokorni Zoltán által átadott új HIK létrehozásának gondolata két évre nyúlik vissza. Az Orbán-kormány nem csak hangzatos jelszavaival próbálta megnyerni a középosztálybeli fiatalok jóindulatát: 2001-ben a kormányprogramnak megfelelően határozat született a Hallgatói Információs Központ létrehozásáról, melynek végül az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) kizsuppolása révén (lásd keretes írásunkat) találtak megfelelő helyet. A diákközpont megvalósítását a százszázalékos állami tulajdonban álló Multinova Kft. kapta feladatául, amelynek tulajdonosi jogait ekkoriban Béres István beruházási kormánybiztos gyakorolta.
Közvetlenül a kormányváltás után az Oktatási Minisztérium (OM) új vezetése soron kívüli beszámolót kért Orbán Imre ügyvezetőtől a beruházásról, illetve külső szakértőket is bevont a vizsgálódásba. Miután a beszámolót hiányosnak érezték, a szakértők pedig indokoltnak látták a további kutakodást, szeptemberben Magyar Bálint oktatási miniszter visszavonta Orbán Imre kinevezését, a tárca pedig októberben átadta az ügyet a Kehinek.
Az elemzés elsősorban azt kifogásolta, hogy a beruházással kapcsolatos döntéseket gyakorlatilag lehetetlen utólag áttekinteni, és hogy jogilag több beszerzés is gyenge lábakon áll. Továbbá - mint ez a sajtóban többször is elhangzott - nem találtak írásos dokumentumot arra vonatkozólag, hogy az összesen másfél milliárdos projekttel kapcsolatban ki milyen intézkedésre, illetve kifizetésre jogosult.
A beruházáshoz szükséges anyagiak tőketartalékba helyezés formájában jutottak a kft. birtokába, amire azonban a 2002. évi könyvvizsgálói jelentés szerint a hatályos jogszabályok értelmében nem lett volna mód. A 957 millió forintot kitevő második részletről egyébiránt a
két választási forduló között
döntött a tárca. Az OM jelenlegi vezetése szerint mindez azért történt így, hogy a társaságnak ne kelljen közbeszereztetnie: ha ugyanis támogatásként kapta volna a pénzt, ezt nem kerülhette volna el. Ráadásul a tárca szerint a beruházásban részt venni szándékozó cégek közül a Multinova épp azzal kötött szerződést, amelyik a leghátrányosabb ajánlatot tette, így legalább 100 millió forinttal rövidítette meg az államot.
A HIK ügyében végül ez év júliusában "különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen" tettek feljelentést. Orbán Imre, az elbocsátott ügyvezető mindezt azzal magyarázta, hogy egy hónappal korábban ő és Béres István volt beruházási biztos beadványt intézett Péterfalvi Attilához, melyben többek közt azt sérelmezték, hogy munkavégzésre vonatkozó jogviszonyának megszűnését követően Orbán Imre elektronikus postafiókját nem szüntették meg, sőt nevével új e-mail címet is létrehoztak, majd az ezekre érkező leveleit az OM egy háttérintézménye dolgozójának továbbították. A nyomozati jogkörrel nem rendelkező adatvédelmi biztos megkeresésére Szüdi János, az OM közigazgatási államtitkára tagadta ezt a vádat. Az OM által tett feljelentés fejleményeiről még nem lehet tudni.
Csak hogy ne legyen ennyire egyszerű a kép: a HIK-kel kapcsolatban a másik oldal is talál bőven kifogásolnivalót. A megnyitás utáni napokban Áder János "Hol az @rcátlanság határa?" címmel tartott sajtótájékoztatót, melyben többek közt arról érdeklődött: vajon "nem zavarja-e" a miniszterelnököt, hogy a központ Magyar Bálint által kinevezett új igazgatója az a Horváth Ádám, aki egyben a Multinova Kft. ügyvezetője és az Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program vezetője is. A Magyar Nemzet információit alapul vevő Fidesz-frakcióvezető nyilatkozata szerint a milliárdos volumenű állami programok irányítója csak középfokú végzettséggel rendelkezik ugyan, másokkal szemben azonban megvan az az előnyös "tulajdonsága", hogy Geszti Péterrel és Fatér Barnával együtt a NEO Internet Kft. társtulajdonosa.
A politikai vircsaftból az átlag diákot azonban szinte csak az érdekli: létrejött egy diákközpont, ahova fél perc alatt át lehet érni a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból, ha onnan az este 8 órás záráskor kiakolbólítják az embert - bár a Fidesz által beharangozott 24 órás nyitva tartás mindeddig nem valósult meg. A központba érkező látogatót enyhe
plázafeeling
keríti hatalmába: a szenzoros jelzőberendezéssel és udvarias biztonságiakkal felszerelt nagy üvegajtók mögött a szivárvány minden színében csillog az enteriőr. Aki túlesik a regisztráció rítusán, diákigazolványra ragasztott, matrica formátumú proximity chipet kap, melynek csupán önköltségi árát, azaz évi 920 forintot kell kipengetnie. Az általunk megkérdezett egyetemisták többsége a tanulásra alkalmas - és ekként hiánypótló - környezet mellett az ingyenes és tartalomkorlátozás nélküli internetelérés, valamint a gazdag jegyzetgyűjtemény miatt látogatja a központot. A kényelmes számítógép-termekben csúcsminőségű kütyükkel dolgozhatunk (Pentium4 processzorral és 15 hüvelykes LCD képernyővel), és minden teremben fiatal, kedves és jóképű informatikai tájékoztató munkatárs áll rendelkezésünkre. A zsúfoltság még nem elviselhetetlen, de a munkaállomások számát folyamatosan növelik, és fejlesztés alatt áll az a számítógépes helyfoglaltságjelző rendszer is, amely a központba érkezőket már az aulában tájékoztatja arról, merre érdemes elindulniuk - sőt, a jövőben interneten is lehet majd gépet előjegyezni. Szintén nem elhanyagolható szempont a nyomtatási, fénymásolási és CD-írási lehetőség, a helyüket keresők pedig pályaorientációs vagy egyéb lelki gondjaikkal akár az ügyfélszolgálatnál rendelő pszichológushoz is fordulhatnak. Az épületben nyelvtanfolyamok, számítógépes kurzusok és konferenciák is helyet kapnak, és tavasz óta egy ingyenes gyermekmegőrző is működik, ekként is segítve a kisgyermekes hallgatók részvételét a felsőoktatásban.
R. Andróczy Orsolya
OMIKK
Az 1883-ban Trefort Ágoston kultuszminiszter által alapított könyvtárban sehol másutt nem megtalálható kurrens adatokhoz és modern eszközökhöz férhetett hozzá a műszaki értelmiség. Pokorni és utóda, Pálinkás József annak ellenére ragaszkodott a szakkönyvtár és a műegyetemi könyvtár mielőbbi integrációjához, hogy az utóbbi a költöztetés megkezdésekor nyilvánvalóan alkalmatlan volt az előbbi befogadására. Így például csak a Múzeum utcai könyvtárépület bezárása után derült fény arra, hogy a nagyolvasó födémje életveszélyes, a szerkezet cserére szorul. Ezenfelül a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) az összevonás jogi alapjában is látott kifogásolnivalót (első fokon a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ezzel részben egyet is értett).
Bojtár Imre, az integráció irányításával megbízott volt rektori biztos a Népszabadságnak tett nyilatkozatában hangsúlyozta: az egyetem nem kérte, csupán tudomásul vette az OMIKK átvételét. Ugyanakkor elismerte: nem is tiltakoztak ellene, hiszen maguk is dédelgettek könyvtárfejlesztési álmokat, és így a könyvállományon felül még jelentős költségvetési támogatáshoz is juthattak.
A KKDSZ nem tett le egykönnyen a szakkönyvtár újraalapításáról (ők az összevonást megszüntetésnek tekintik), pert indítottak, illetve 2002-ben Hiller István akkori politikai államtitkárhoz címzett levelükben felvázoltak egy részletes cselekvési tervet is. Mindemellett dr. Csapláros György, a KKDSZ jogásza elmondta, hogy a jogi eszközökből mára kifogytak: a Legfelsőbb Bíróság döntése szerint az érdek-képviseleti szerveknek nincs lehetőségük a fenntartó gazdasági döntéseibe beavatkozni. Most már csak a minisztérium jobb belátásában bíznak.