Napjaink egyik felkapott csodaszere a lizin, ami elég szép teljesítmény egy egyszerű aminosavtól. Legyen azonban bármilyen egyszerű, szervezetünk magától nem tudja előállítani. Ám ne higgyenek annak, aki azt állítja, hogy a lizin csupán pasztillákkal pótolható! Ha így lenne, már rég kihalt volna az emberi faj, elvégre minden értelemben esszenciális aminosavról van szó.
Vörös is, fehér is
Vannak olyan fehérjék és más kulcsfontosságú anyagok, melyeket szervezetünk nem tud szintetizálni, éppen ezért táplálékunknak kell tartalmaznia őket. A lizin esetében ehhez jön még egy csavar: kedvenc eledeleink, az állatok sem tudják maguktól legyártani őket! Sőt, napjaink nagy biznisze az állattartók szükségleteinek kielégítését szolgáló lizingyártás: ravasz biotechnológiával, a cukortartalmú anyagok Corynebacterium glutamicum nevű mikroba közreműködésével történő fermentációjával évente 700 ezer tonnát gyártanak csak azért, hogy haszonállatok tápjába keverjék.
A csirkék és a disznók hústömeg-növekedéséhez elengedhetetlenül fontos, ráadásul így olcsóbb, lizinben amúgy szegény takarmánynövényekkel (például kukoricával) is megúszhatják az etetést, nem kell drágább szóját keverni a tápba.
Bezzeg a növényekben, no meg az egyszerűbb, egysejtű élőlényekben, például a baktériumokban bőven termelődik. Ezek az élő szervezetek egy másik aminosavból, az aszparaginsavból szintetizálják a lizint, ami maga egy rövidebb szénláncból, az egyik végén egy karboxil-, továbbá két amin-csoportból áll, ennek megfelelően névleges sav létére bázisként viselkedik. A folyamat kilenc lépcsőben megy végbe, és hozzá kilenc különböző enzimet használnak katalizátorként. Ezt nézni is sok, úgyhogy egyszerűbb a növényt lelegelni, termését elfogyasztani. Aztán az állati szervezet pár lépésben bontja a növényi lizint, melynek során allizin keletkezik, ami nélkülözhetetlen fontos szerkezeti fehérjéink, az elasztin és a kollagén felépítéséhez. De ez még semmi! Lizin nélkül képtelenek lennénk felszívni a kalciumot a vékonybélből, ráadásul a szerkezeti fehérjék termelésében nélkülözhetetlen hatása miatt az izomzat felépítésében is kulcsfontosságú, például műtétből vagy sportsérülésből lábadozva a szervezet különösen sok lizint igényel. Hosszú listát alkotnak azok a hormonok, enzimek és antitestek is, melyek gyártásához elengedhetetlen hozzávaló.
Potenciális táplálékaink szemrevételezése nyomán elmondhatjuk: lizinforrások terén szerencsére jól állunk. Mindenekelőtt a hüvelyeseket kell említenünk: bab, lencse, csicseriborsó, szója… Valamennyi ezekből készült étel bővelkedik benne. Ki ne felejtsük a tojást, s vezető helyen említhetjük a vörös húsokat is (marha, bárány, disznó), de a szárnyasokat is. Nem minden halféle tartalmazza kielégítő mértékben, ám amelyik mégis, fehérjeszázalékban kifejezve a leghatékonyabb lizinforrássá lép elő: lazac, makréla, tonhal és még egy sor tengeri hal igen magas koncentrációban rejti ezt az esszenciális aminosavat. Egy Jókai-bableves, egy sólet főtt tojással, egy humusztál, egy chili con carne vagy egy bélszín tükörtojással is hibátlanul kielégíti szervezetünk igényét – s nem is említettük a tipikus angol reggelit, ami valóságos lizinbomba! Ha vega/vegán olvasóink nem találják kielégítőnek e listát, megnyugtatásukra elmondhatjuk: mivel a lizin a limitáló aminosav a legtöbb gabonafélében (az esszenciális aminosavak közül ez található bennük a legkisebb dózisban), logikusan kínálkozik a tésztafélék kiegészítése hüvelyesekkel. Az előbb említett humuszon kívül a falafel pitában, számos indiai (kínai) lencsés, zöldséges, rizses egytálétel vagy mexikói babbal, rizzsel készült menü, pláne a sólet tökéletes lizinforrás: fehérjék tekintetében is teljes értékű táplálék hús, hal, tojás nélkül is.
Csodaszer vagy sem?
A lizin tehát létfontosságú élettani folyamatok nélkülözhetetlen tartozéka, így további fényezése fölösleges. Ennek dacára időről időre felbukkan, hogy ez az aminosav volna a mindenkit kínzó herpeszprobléma megoldásának kulcsa. Az ötlet eredete még a hetvenes-nyolcvanas évekre nyúlik vissza: először ekkor terjedt el, hogy a napi rendszerességű derekas lizinbevitel csökkenti a herpesz kiújulásának frekvenciáját, ne adj’ isten, a már kiütközött herpesz is eltűnik 3-4 napon belül (erről eszünkbe jut a vicc a nátháról, ami gyógyszerekkel egy hét alatt elmúlik, nélkülük meg hét teljes napig szenved tőle az ember). Azóta alig néhány ellenőrzött klinikai teszt zajlott a kérdésben, s akadt olyan (ezt bő három évtizede végezték), amely szerint a rendszeres lizinbevitel ugyan nem akadályozza meg a herpesz rendszeres kitörését, de évente pár alkalomra szűkíti. Sajnos későbbi vizsgálatok nem tudták e kedvező eredményt reprodukálni, sőt, semmiféle összefüggést sem találtak a lizin és a herpesz kiújulása között.
Más élettani hatásai ehhez képest kifejezőbbek, a lizin sokak szerint szorongásgátló, nyugtató hatású. Ráadásul ezt a hatását a béltraktusban fejti ki, ahol a szerotoninreceptorokkal lép kölcsönhatásba. Szerotoninantagonistaként fungál, ennek révén csökkenti a receptorok túlaktivitását, a szorongásra utaló jeleket, például gátolja a vizsgadrukk egyik legkellemetlenebb mellékhatását, a szorongás kiváltotta hasmenést is. Képes manipulálni a szerotoninszint szabályozását, ami az amigdalában zajlik, azon agyi területen, amely az érzelmi szabályozásért és a stresszszituációkra adott válaszokért felelős. Végeztek olyan vizsgálatot is, amely szerint a lizinhiány patologikusan megnöveli a szerotoninszintet az amigdalában. A témában végzett vizsgálatok közül az egyiket még a polgárháború előtti Szíriában végezték, olyan szegény családok körében, akik főleg gabonaszármazékokat fogyasztottak az éltető, lizinben gazdag hüvelyesek és húsok mellőzésével. Amikor fokozatosan növelték náluk a táplálék lizinkomponensét, úgy találták, hogy számos szorongásra utaló marker (például a kortizol) szintje csökkent a szervezetükben – a lizinkúra abbahagyását követően pedig újra növekedett. Ilyenkor hozzá szokták tenni, hogy az efféle vizsgálatokat az egyik legnagyobb lizingyártó finanszírozta, de ez már csak így szokott lenni: annak van pénze efféle úri huncutságokra, akit érdekelnek is az eredmények (a gyógyszergyárak és a biotechnológiai cégek finanszírozta kutatásokba sem szoktak belekötni, ha mégis, akkor annak kevés alapja van, hacsak a paranoiát nem tekintjük annak).
De az igazi sci-fi a lizinből képződő egyes vegyületek vélelmezett szerepe a rákgyógyításban! Ígéretesnek tűnő vizsgálatok szerint némely származékai – pláne fényterápiával kombinálva – arra kényszerítik a rákos sejteket, hogy elpusztítsák magukat, míg az egészségeseknek semmi baja sem esik.
Az állatkísérletek szerint a lizinhiány immunhiányos állapothoz is vezetett, a csirkéknél – hipotetikusan az embernél is – vesekőproblémákat is okozhat. Ezzel szemben semmilyen komoly klinikai vizsgálat sem erősítette meg, hogy erős hatása volna a vérnyomás szabályozására, vagy hogy jelentős mértékben csökkentené a stroke kialakulásának esélyét.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy egyetlen gyógyszer-felügyeleti szerv sem tartja számon herpeszmedicinaként, gondoljanak erről bármit a terápia elszánt hívei. Nyugtató és szorongáscsökkentő szerként ki lehet próbálni, de a seízű pirulák helyett inkább valami lizinben gazdag, laktató kosztot javasolnánk, természetesen kellő mozgással kompenzálva.
