A felfedező, egy a Bloomberg-adatbázis mélyrétegeiben kutakodó felhasználó nevét nem őrizték meg a krónikák, Michael Lewis, a The New York Times arisztoteliánus hajlandóságú kolumnistája viszont világszerte átvett cikket írt róla, melyben a tiszta potencialitás eszméjéhez visszanyúlva próbálta valahogy érthetővé tenni, hogy ez a kétséges ontológiai státusú vállalat miként érhet 23 millió dollárt. Azóta a dotkom-szektorban több mint ötszáz vállalatáldozatot mutattak be a természetes szelekció közönyös istenének, a NetJ azonban - mint május elején benyújtott éves beszámolója tanúsítja - minimalista filozófiájának köszönhetően nincs közöttük, tőzsdei értéke persze elpárolgott.
Pénzt ötletért
Ifjabb J. Dan Sifford 1999 nyarán gondolt egyet, és egyik vállalatát, mely - talán mondani sem kell - soha nem bonyolódott üzleti tevékenységbe, a dotkom-őrületre tekintettel átkeresztelte előbb NetBanx.com, majd NetJ.com névre. A kaliforniai postacímmel és telefonszámmal rendelkező, de adómentességi szempontból Nevadában bejegyzett cégnek nincs saját irodája, nincs továbbá alkalmazottja, faxa, e-mail címe, számítógépe, webszájtja vagy más haszontalan holmija. Soha egyetlen cent árbevétele nem volt. Vesztesége internetes mércével mérve minimális, mivel a független könyvvizsgálón kívül pénzt semmire nem költ, a különféle tanácsadó cégek munkáját szinte kivétel nélkül részvényekkel és igazatótanácsi tisztségekkel fizeti ki.
Az ellenszolgáltatás nélkül dolgozó tulajdonos-vezetők minimális időt igénylő erőfeszítése gyakorlatilag arra korlátozódik, hogy Nevada államban és a Nasdaq részvénypiac tőzsdén kívüli kereskedésében megfeleljenek a velük szemben támasztott formális követelményeknek. Ezenfelül csupán azzal foglalatoskodnak, hogy informális kapcsolataikat kihasználva, találjanak egy jó üzleti ötlettel rendelkező induló high-tech céget, melyet részvényért fel tudnak vásárolni egy furcsa, fordított akvizíciónak nevezett tranzakció keretében. Az ügylet lényege, hogy a felvásárolt vállalat meghatározó irányítást szerez a felvásárló társaságban, az utóbbi pedig az akvizíciót finanszírozandó részvényt bocsát ki, de persze már a nászból megszülető vállalat fényes jövője alapján.
A tőzsdén kívüli kereskedés, melynek keretében a szigorúan Mr. Sifford barátai és üzletfelei közül kikerült 47 szofisztikált befektető néha-néha adja-veszi papírjait, egyszerűen arra szolgál, hogy a társaság vonzó partner legyen a börzére jutás kalandosabb formáira is fogékony vállalatok szemében.
Nem egy konzolcowboy
Az alapító atyát, akinek - saját bevallása szerint - komoly tapasztalata és szakismerete van a sikeresnek ígérkező üzleti vállalkozások kiszúrásában, a legnagyobb jóindulattal sem lehetne az internetes vállalkozó archetípusának nevezni. Ifjabb J. Dan Sifford ugyanis 63 éves, és meglehetősen távolról érkezett a dotkom-bizniszbe. A Panamai Köztársaságban Indiasa Corp. néven egész vállalatbirodalmat hozott létre, mely pénzügyi szolgáltatásokat és tanácsadást nyújtott latin-amerikai kormányoknak a katonai és polgári repülés területén. Jelenleg a panamai székhelyű, kezdetben az olaj- és földgázüzletben, később pénzügyi tanácsadásban utazó Intrepid Corp. egyesült államokbeli képviselője. A NetJ első igazgatója - és Mr. Sifford társa a hasonló, de szemérmesen üzleti tevékenységet mímelő vállalkozásokban - a 73 éves Laurencio Jean O., az Indiasa alelnöke, a panamai szabadkereskedelmi zóna, a kereskedelmi kamara és a társadalombiztosítás volt első embere, a köztársasági elnök egykori tanácsadója.
Magasabbra a mércét
Mr. Sifford és öreg barátja tavaly év elején háttérbe vonult, átengedve az irányítást a kiterjedt kapcsolathálóval rendelkező technológiai piaci specialistáknak. Februártól a cég elnöke az 50 éves Wendey Louise Paige, akinek londoni irodája kaliforniai, brit és európai technológiai cégeknek nyújt jogi tanácsadást e-kereskedelmi, internetes és újmédia-ügyekben. Igazgatója pedig James Melillo, a vezető high-tech cégeknek, köztük a Ciscónak, a Nortelnek és Lucentnek tréningekkel és tanácsokkal szolgáló The Executive Communication Inc. vezérigazgatója.
A technológiai földindulás első látványos megnyilvánulásának napjaiban, 2000. március 9-én jelentette be a NetJ, hogy részvényért, némi kézpénzért és állampapírért felvásárolja az internetes lóverseny-fogadóirodát fejlesztő Globe Tote nevű céget. A tervezett, de végül kudarcba fulladt ügylet folyományaként igazgatótanácsi tagként egy ideig részt vehetett ennek az igazgalmas vállalatnak az építésében Lord Sheppard of Didgemere, a brit felsőház konzervatív képviselője, számtalan vállalat - köztük a Globe Tote - igazgatótanácsának tagja.
A társaságot nem rendítette meg, hogy kútba esett ez az ígéretes metamorfózis, ugyanis kezdettől fogva konzervatív és türelmes stratégiát követ a kivételes minőségű lehetőségek iránt kutatva, és elfogadta, hogy talán sokáig kell várnia, mielőtt végrehajthatna valamilyen tranzakciót. Persze a tökéletes partner keresésének ára van, de a vezetés tisztában van azzal, hogy minél magasabb mércét állít maga elé, annál kevésbé tudja felvenni a versenyt a többi tőzsdén forgó blank check céggel, akikhez viszonyítva a NetJ-ből egyébként is teljesen hiányoznak azok a sajátos tulajdonságok, melyek vonzóvá tehetnék - ismételte meg a cég idén májusban a vallomásos vállalati prózába új hangot hozó 1999-es éves beszámolójának önkritikus futamait.
Nagy László
