Eljön a töréspont – 50 Cent rapsztár

  • Kriston László
  • 2014. június 21.

Tévétorrent

50 Cent utolsó bástyaként a televíziót is bevette a minap, a Power című sorozattal. Új albuma, az Animal Ambition ezzel egy időben debütált. Nálunk pedig megjelent az üzletemberi profilját kidomborító, Gengsztertörvények című könyve. A tévészéria írójával és a 38 éves sztárral a MIPTV-n beszéltünk Cannes-ban.

magyarnarancs.hu: A Power főhőse egy nagymenő drogkereskedő, aki törvényes útra akar térni, így éjszakai klubot nyit. Honnan jött az alapötlet?

50 Cent: A fiam anyja épp olyan, mint a sorozatban szereplő feleség. Már azzal elégedett lett volna, ha az első CD bevételéből boldogan eléldegélünk. Csak menjek haza és kész. De én többet akartam ennél. És bebizonyosodott, hogy nekem volt igazam. Nem mindenki nő ugyanazzal a sebességgel. Sokan köröket futnak, a saját határaikba ütköznek, mert nem képesek megújulni. E tévésorozat hőse azt mondja, amit én annak idején: sikeres akarok maradni, csak másképp.

magyarnarancs.hu: Tulajdonképpen önéletrajzi ihletésű a sztori?

Courtney Kemp Agboh: A Ghost névre hallgató főszereplőt valóban úgy formáltam meg, hogy Curtisre hasonlítson, és felhasználtam motívumokat az életrajzi könyvéből. Továbbá bizonyos dolgokat saját apám életéből, aki szegénységben nőtt fel, hogy aztán nagymenő felső vezető legyen a reklámszakmában.

magyarnarancs.hu: Miért döntöttél úgy, hogy belekóstolsz a tévésorozatok világába?

false

50C: A filmsztárok és a tévészínészek közötti határvonal mára elmosódott. Egyre több Oscar-díjas színészt lehet látni a tévéképernyőn, mert a tévés projektek művészi integritása olyan fokú, hogy kapkodnak a szerepekért. Ráadásul itt több idő van kifejteni egy karaktert. A Power első évada nyolc epizódból áll. Olyan ez, mintha nyolcórás filmet készítenénk.

CKA: Amikor A férjem védelmében írójaként dolgoztam, már akkor arról beszélgettünk Michelle Kinggel, a széria főnökével, hogy a sorozatírás regényszerű megközelítést igényel. Dickens korában az írók sorozatban közölték a regényeiket újságokban. Hetente jelent meg egy-egy újabb fejezet. Gyakorlatilag ugyanezt csináljuk mi is a tévében.

magyarnarancs.hu: 50 Cent producerként is jegyzi a szériát. Belefolyt a kreatív döntésekbe is?

CKA: Azt hittem, tudom, mire számíthatok vele. A nevét adja a szériához, majd biztos lesz néhány értekezletünk, aztán annyi. Ennek pont az ellenkezője történt. Még éjfélkor is üzeneteket küldöztünk egymásnak, hogy nézd meg ezt a filmet, hallgasd meg azt a dalt, mit gondolsz róla. Órákon át lógtunk a telefonon, én arról meséltem, milyen feleségnek lenni, ő meg arról, hogy milyen családapának. És ezeket a problémákat mind beleépítettük a történetbe.

magyarnarancs.hu: Ahonnan te jöttél, az osztálytársaid, haverjaid közül sokan választották a bűnözést és a drogkereskedelmet?

50C: A kívülállók azt szokták az ilyen emberekre mondani, hogy anyagias, tékozló életet élnek. Ám van erre jobb név: fast life. Gyors élet. Mert általában hamar véget ér. Vagy meghalsz, vagy a börtönben kötsz ki. Gyorsabban, mint mások. Sok embert láttam, akik így végezték, és szerintem a nézők többsége is ismer valakit, aki ilyen döntéshelyzetbe kényszerült. Akik erre a pályára álltak rá, azt mondogatták: „Én is csak meg akarok élni valamiből.” De az anyagi bőség miatt elkapatod magad. Elvakulttá válsz, semmire sem vagy tekintettel. Amint törvényt sértesz, paranoiddá válsz. Egyre vadabb dolgok történnek, és egy idő után eljön a töréspont. Ezért kevesen bírják huzamosabb ideig ezt az életvitelt. És még kevesebben jutnak el odáig, mint ebben a sorozatban Ghost, aki a váltásról beszél. A pénzt arra használja, hogy legitimmé váljon. A környezetében erre mindenki ámul egy nagyot.

magyarnarancs.hu: Moralitásdráma ez a sorozat?

Courtney Kemp Agboh

Courtney Kemp Agboh

 

CKA: Hát az biztos, hogy nem krimisorozatnak szántuk. A főtémái egyetemesek. Mint például az identitását kereső ember. Mindenkiben él egy ideál, amivé szeretne válni, miközben látja, mennyire messze van még a pillangóvá válásig. Mindannyian voltunk olyan helyzetben, hogy valamit akartunk, a családtagjaink pedig mást vártak el tőlünk. Nem akarják, hogy megváltozzunk, mert meg vannak elégedve a status quóval. A széria másik témája az, hogy vannak fontos emberek, szeretők az életünkben, akik elsodródnak tőlünk, aztán évek múltán újra felbukkannak. Hogyan kezeljük ezt? A harmadik téma a szülői lét és a kényszerek, amik ezzel járnak.

magyarnarancs.hu: A New York-i miliő és az ott élők sokszínűsége a sorozat egyik fő vonzereje.

50C: Queensben nőttem fel, a producerünk tíz percre tőlem töltötte a gyerekkorát, a sorozatot megrendelő Starz csatorna vezére pedig onnan tíz percre. Ugyanazokba a pizzériákba jártunk. New York City abban különbözik Los Angelestől, ahol most élek, hogy New Yorkban mindenki tudja, hogyan mondjon nemet neked. Mivel az emberek egymás hegyén-hátán élnek, és gyakran elegük van a másikból, nem sokat törődnek az udvariaskodással. Los Angelesben viszont senki nem akar az lenni, aki nemet mondott, mert ha legközelebb neki lesz szüksége szívességre tőled, akkor te emlékezni fogsz erre, és lepöccinted.

CKA: Ahhoz is ragaszkodtunk, hogy a sorozatban spanyolul beszéljenek a spanyol ajkúak. Engem íróként mindig idegesít, amikor egy tévésorozatban azt látom, hogy két nem angol anyanyelvű ember akkor is angolul beszél tovább, amikor az angol nyelvű figura kilépett a szobából. Teljesen életszerűtlen.

magyarnarancs.hu: Az ENSZ előző főtitkára fekete volt, az amerikai elnök fekete, a pápa még nem az, de talán ez is megvalósul egy nap. Ezekre az emblematikus sikerekre kell koncentrálni, vagy a mindennapi rasszizmus kiiktatására?

CKA: Ez most hogy jön ide?! A sorozatról kellene beszélnünk!

50C: Nem, nem, nem. Arra célzott, hogy a sorozat története alatt megbúvó társadalmi problémákkal is foglalkozni kell...

CKA: De ennek a sorozatnak nem ez a dolga! Mi nem próbáljuk ebben a műsorban megmondani, hogy mi a jó és mi a rossz. Csupán tükröztetjük a világot, amilyen az a maga valójában. Ghost legjobb barátja például fehér, és sokkal jobban kötődik a bűnözéshez, mint a főhős. Ha már nagyon össze akarod kötni a sztorit a mai társadalmi valósággal, akkor inkább azt a kérdést tenném fel: másképp viselkedett volna-e Ghost, ha fehér lenne? Talán. Sőt továbbmennék: most, hogy az elnök fekete, bárki, aki fiatalabb nála, azzal a lehetőséggel indul, hogy akár ő is lehet egy nap elnök. Eddig azt nevelték belénk, hogy számunkra ez lehetetlen. De neki sikerült. Ha ennyire kitágultak a lehetőségek, akkor muszáj-e továbbra is az utca kriminalitásában nyomulnom? Választhattam volna más utat, mint ahogy Obama tette? Ez a téma abszolút benne van a sorozatban. De hogy hová tart ez a fejlődés? Szeretném remélni, hogy oda, ahol többé nem merül fel a bőrszín a kérdések részeként. Én nem fekete írónak tekintem magam. Még csak nem is írónek. Egyszerűen írónak! Remélem, hogy 2020-ban nem azt mondják majd, hogy „az a fekete színész”, hanem hogy „a főszereplő”.

50C: Vannak, akik már elérték ezt. Színészek, akiknek olyan nagy sikerük van, hogy elvesztették a színüket. Már nem számít, milyen etnikumba tartoznak. Miért, szerinted Will Smith fekete?

Figyelmébe ajánljuk