Amíg Tiborcz István járni tud, maradunk az EU-ban, bár Zalaegerszegen elkúrta a milliárdos közvilágítást

  • narancs.hu
  • 2015. december 25.

Villámnarancs

A járdán nem látnak a gyalogosok, sötétedés után használni a kerékpárutat maga a túlélő túra. Tiborcz cége jó pénzért elsötétítette Zalaegerszeget; villanyszerelőt kellett hívni utánuk.

„Tök sötét lett Zalaegerszeg egyes részein, mióta beüzemelték az új LED-lámpás közvilágítást” – írja az Index, de a kontármunkánál is érdekesebbek a részletek.

Az egymilliárdos beruházás – kell-e mondani? – EU-s pénzből indult áprilisban, s az akkor még vidáman Tiborcz István érdekeltségi körébe tartozó legenda, az Elios végezte. Kábé úgy, mint Mekk mester.

„Sokan panaszkodtak, hogy az új lámpák túlzottan koncentrált fényt bocsátanak ki, és leginkább az oszlopokat, semmint azok környezetét világítják meg.

Néhány hónap múlva már az önkormányzat sem tudta figyelmen kívül hagyni a problémákat, igaz, igyekezett diszkréten megtalálni az ügyben a megoldást” – írja a hírportál.

Nos, e diszkrét megoldás az volt, hogy újabb extra LED-lámpákat kellett felszerelni, szám szerint ötven darabot – nyilván nem ingyen. S időközben Tiborcz is elengedte az Eliost.

Ezek után már csak a számok maradnak. „Az Elios 470 milliós osztalékot fizetett tulajdonosainak a 2014-es forgalom után. A 3,5 milliárd forintos bevételből 2,9 milliárdot hoztak az állami és önkormányzati megrendelések.”

Megnyugodhat tehát mindenki, amíg Tiborcz István és a többi erre kijelölt udvaronc el bír fáradni a kasszáig, s az EU hajlandó finanszírozni ezt a vircsaftot, maradunk európaiak. Ilyen izé, kivilágítatlan európaiak…

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.