Hihetetlen, de tényleg becsináltak: Kósa Lajos már győzelemmel felérő vereségről beszél…

  • narancs.hu
  • 2016. október 1.

Villámnarancs

Nem a részvétel, a győzelem a fontos: Kósa bácsi élete legsötétebb egy perc húsz másodpercét futja.

Kósa Lajos kétségkívül az egy perc húsz másodperces formák művésze, de hol van ehhez a mai mutatványához képest a híres fémkupakos duma? A fasorban, kis jóindulattal.

Csodálatos videó került ki a Fidesz.hu-ra, úgy látszik, nem nagyon szerethetik ott a Lajost, mert a videót akár a Kétfarkú Kutya Párt vagy a Hírcsárda is publikálhatta volna, csak akkor nem csodálkoznánk ennyire, a Fidesz meg egyenesen lejáratást emlegetne.

Pedig pusztán annyi történhetett, hogy Kósa volt ismét a legbátrabb a Fideszben, s vállalta a vállalhatatlant – majd én, főni! –, és előre megmagyarázta a holnapi népszavazási vereséget. (Legyünk őszinték: azt, ami még korántsem bizonyosság, csak az utóbbi napokban valahogy belekeveredett a pakliba.) A volt debreceni polgármester – a reá oly jellemző gördülékenységgel – azt mondta, hogy aki nem megy el szavazni holnap, az is rájuk szavaz, hiszen rájuk bízza a döntést.

Mert ők aztán honnan is tudhatnák, hogy az illető a Gyurcsány vagy az SZDSZ miatt marad otthon (az SZDSZ-t, így 2016-ból is kifelé tartva aztán ő is igyekszik korrigálni), vagy éppenséggel azért, mert a hallgatás beleegyezés, vagy másért.

De vigyázat, csak Kósa Lajos a végtelenül nevetséges, az üzenet maga gyáván fenyegető. Bármi történik, akkor is azt csinálunk, amit akarunk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.