Jobb, ha lerajzoljuk a hülyéknek: a Nemzeti Választási Iroda szerint a határon túli szavazók nem biztos, hogy tudnak olvasni

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 4.

Villámnarancs

Azt állítják, tapasztalatból beszélnek.

Nagy a pánik a Fidesz és segédcsapatai háza táján: nem tűnik működőképesnek a „más ostorával verni csalánt” üzemmódra alapozott népszavazási kampány. A felmérések szerint ugyanis csekélynek látszik a részvételi hajlandóság határon túli testvéreinkben, akiktől pedig Orbánék pontosan azt várják, hogy tömegesen járuljanak az urnákhoz.

Persze érthető az érdektelenségük, hisz ők még annyi menekülttel sem találkoztak eddig, mint az anyaországbeli páciensek, akiknek azért csak feltereltek a Keletihez anno jó néhány szerencsétlent, hogy miután megmutatták magukat, elbuszoztassák őket Ausztriáig…

A határon túliak szavazási kedvét kicsinyt megolajozandó most a Nemzeti Választási Iroda levelet intézett hozzájuk – írja a Népszava.

A levélben elmagyarázzák a nyilvánvalóan retardáltnak gondolt célközönségnek, hogyan is kell levélben szavazni. „ A levélcsomagban egy tájékoztatót találnak a választópolgárok, valamint egy azonosító nyilatkozatot, a szavazólapot, a kis borítékot a szavazólapnak és egy nagy borítékot a szavazólapot tartalmazó borítéknak és a nyilatkozatnak” – írja a lap.

De a slusszpoén csak ezek után jön: „Az NVI rajzos tájékoztatót is küld a levélcsomagban a szavazás menetéről, ugyanis a 2014-es országgyűlési választáson - amikor először volt lehetőségük a határon túli választópolgároknak levélben szavazniuk - magas volt az érvénytelenül visszaküldött szavazási iratok száma”.

false

 

Fotó: Nemzeti Választási Iroda

Nem érted, félcédulás? Akkor lerajzolom!

Csak végül szavazni el ne menjenek helyettük!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.